110 ló bő 11,5 millióért? Opel Insignia teszt

Végre teszten! Vezettük már külföldön a nemzetközi menetpróbán és idehaza is a második generációs Insigniát. Ezen találkozások azonban csak egy gyors randinak foghatók fel, ráadásul ilyenkor többféle motorral és váltóval próbáljuk ki a modelleket. Emiatt nehéz róluk mindent megtudni és megtapasztalni ilyen rövid idő alatt. Személy szerint ezért is várom mindig jobban a teszteket, hiszen ekkor van egy hetem és több száz kilométerem arra, hogy alaposan áttanulmányozzam a finomságokat, meg persze arra is, hogy felszínre jöjjenek a hiányosságok.
[BANNER type="1"]

Alapozás. Ha a teljes motorpalettát nézzük, akkor a 110 lóerős dízeltől a 260 lovas benzinesig terjed a kínálat. Tesztalanyunk előbbit képviseli, amely csak lóerőben jelenti az alapot, hiszen árban a 140 lovas benzines 500 ezer forinttal kedvezőbb árcédulával indul. Annak ellenére, hogy elődjéhez képest jelentősen lefogyott, így is 1500 kg-ot nyom a második generáció. 110 ló nem lesz ehhez kevés? Elsőre kevésnek tűnik, én is tartottam attól, hogy ez a motor nem lesz elég ide. Van viszont 300 Nm forgatónyomatékunk és egy 6 fokozatú kézi váltónk. Érdekesség, hogy pont a 120 lóerős Crossland X-ből ültem át, melyben a PSA 120 lóerős dízele ketyeg, szintén hatos kézi váltóval. Emiatt jó viszonyítási alap volt a kis francia-német. Közel 200 kilóval könnyebb és nulla-százra 1,7 másodperccel fürgébb a Crossland, a valóságban viszont nem érződött ekkora különbség. Pozitív meglepetés volt az Insignia menetdinamikája és fogyasztása is. Főként városban, közúton autózva, a teszt nagy részét dinamikusabb vezetési stílusban abszolválva 5,9 l/100 km érték adódott. Egy ekkora autótól ilyen dinamikával ez teljesen megfelelő és szerethető érték. Megy a like neki!

Prémium! Amikor megtudtam, hogy az alap dízel dolgozik a motortérben és fehér színű, úgy voltam vele, hogy valami belépő szintű, fapados változattal lesz dolgom. Amikor viszont kinyitottam az ajtót, elkapott a hű bazzeg érzés. Olyan illat csapott meg, mint a Mercikben, BMW-kben, nem véletlenül. A perforált Brownstone prémium bőrkárpit az első olyan extra az Opelnél, amit 1 millió felett kínálnak. 1,1 milla pontosan, igaz ebben már benne van az AGR ülés, melyhez a vezető oldalon masszázs is jár. Nem véletlen tehát a prémium érzet, ennyi pénzért lehet is. De ez még nem minden. A belső OPC Line csomagot kapott, így fekete tetőkárpit, alupedálok és alul csapott, finom, perforált bőrrel borított sportkormány is kényeztet minket. Ez a két extra igaz, hogy 1,25 milliót tesz ki, de e nélkül biztos, hogy nem vennék Insigniát, annyira jók.

Minden a helyén. Több generáción át nem voltam megelégedve több Opel modellel, amiért nem úgy volt elrendezve az ülés, a kormány, a pedálok, a váltó és a kezelőszervek, ahogy elvárná az ember. Nem voltak ergonomikusak, ez az igazság. Az Insignia előző és egyetlen generációjára ez szintén jellemző volt. Valamennyire kézre állt, de nem volt az igazi, főleg a gombok elhelyezése és kezelése. Keresni kellett, nyújtózkodni kellett értük, volt tehát mit javítani. Szerencsére ezeket a kényelmetlen hibákat teljesen kiküszöbölték a mostani modellnél. Tök jól áttekinthető a középkonzol, az AGR ülés pazar, a kormány, váltó, pedálok kézre állnak. Végre! Nem értem miért kellett ennyit várni erre. Ezen felül a hátsó lábtér akkora, hogy az már indokolatlan helypazarlásnak tűnik. Simán felveszi a versenyt a Skoda Superbbel vagy a Kia Optimával.

Csalódás. Ahhoz képest, hogy egy alapmotorral szerelt Insignia kulcsát kaptam kézhez, csalódás volt. Természetesen pozitív értelemben. A már említett prémium bőrülésen túl számos olyan extra kényeztetett, amit eddig valóban csak a prémium márkák modelljeiben kaphattunk meg. Itt van például a kormányfűtés, az első és hátsó ülésfűtés, elöl szellőztetéssel kiegészítve, az automatikus parkolósegéd, az aktív sávtartó és az adaptív tempomat. A K Astrában megismert és itt is hibátlanul működő Mátrix-LED fényszóróval végig távolsági fénnyel autózhatunk éjszaka, hiszen magától kimaszkolja a szembejövőt vagy éppen az előttünk haladót. A Head Up Display a BMW-kben megszokott minőséget hozza, a csomagtérből egy gombnyomásra ledönthető a hátsó üléssor, az Android Auto támogatással pedig a Waze is megjeleníthető a központi kijelzőn.

Van azért mit javítani. Elsőre azt gondolhatjuk, hogy az új Insignia minden tekintetben tökéletes lett. Természetesen teljesen hibátlan autó nem létezik, mindegyikben ott lesz egy-két apró dolog, ami nem jön be. Jelen esetben volt pár olyan dolog, amit javítani lehet az Opel zászlóshajójánál, ráadásul a pénztárcára is kedvezően hat, ha élünk az okosítással. A fűtött szélvédő jó dolog, de éjszaka a fénytörése a beépített fémszálaknak köszönhetően zavaró. A szembejövők fényszóróit úgy veti szét, mintha csillagszórók jönnének szembe. Ez szerencsére orvosolható: nem kell megrendelni ezt az extrát. A többin mi már nem tudunk javítani, de a mérnökök valószínűleg a ráncfelvarrás során ecsetelik az alábbi problémákat. A futómű teljesen jó addig, amíg nem jön egy nagyobb úthiba, amit viszonylag hangos kopogással reagál le. A menetzaj városi tempónál nagyszerű, autópályán viszont mind a szél-, mind a gördülési zaj erősebbé válik. A kuplung útja indokolatlanul hosszú, a csomagtér-fedél pedig érthetetlen, hogy miért nem kapott motoros mozgatást. Emiatt kénytelenek leszünk esős időben összekoszolni a kezünket, mert alányúlva kell nyitni. Van tehát mit javítani, de ettől függetlenül egy igencsak jól sikerült és szerethető autó lett az új Insignia.