21 éve, 2000 júniusában, a Torinói Autószalonon debütált az 145/146 utódjaként az ötajtósként rejtett hátsó kilincses 147-es. Ez a példány 18 éves, épp a 2004-es frissítés előtti, de már a 2003-ban érkezett 140 lóerős 1.9 JTD 16V M-Jet motorral szerelt
Érdekes időket élünk, a dízel már nem PC (és itt nem a személyi számítógépre, hanem a politikailag korrektségre utalok). Pláne nem tűnik korrektnek egy Euro3-as dízel, pedig egy karbantartott Euro3-as még mindig sokkalta jobb, mint egy füstölő Euro4-es. A használt autóknál, pláne a 10-20 éves példányoknál, amibe a hazai autópark legnagyobb része tartozik már rég nem a gyári paraméterek számítanak, hanem az aktuális állapot, amit leginkább a használat módja és a karbantartás határoz meg. Ezért is értelmetlenek nagyjából a "milyen autót vegyek 1 millió forintig" kérdések. Leginkább karbantartottat, követhető előéletűt. Amúgy meg nyilván az adott célra megfelelőt. Így aztán, amikor egy kolléga bedobta, hogy az egyik ismerőse épp eladná a 18 éves dízel Alfáját, aminek csak az egyik különlegessége, hogy első hazai tulajdonosánál szolgál, a másik az, hogy nagyjából fullextrás, ráadásul minden működik is benne, azonnal ugrottam a lehetőségére. Ez az autó, ami sokkal többeknek jó lehet, mint ahányan vágynak rá, persze utóbbiakból is van bőven, hiszen az Alfa-varázs ebben is megvan, az pedig pláne ritka, hogy egy "nagykorú" és fullextrás autóban (szinte) minden teszi a dolgát.
Méretes, 215/45 R17-es abroncsok feszülnek a "lyukas" felniken, egy szett gumi nem olcsó rá, erre a most eladó példányra tavasszal új garnitúrát rakott tulajdonosa, ugyanis sosem spórolta el a karbantartásokat
A fektetett csepp-alakú lámpák csak egy kicsit mattultak be, a dízelmotor látványos hangsúlyozása is mutatja, hogy nem mai csirke a 147-es
A 147-es amúgy önmagában is érdekesség, a 2001-es Év Autójának választották, Walter de Silva és Wolfgang Egger pedig olyan formát rajzolt neki - a 156-os stílusát folytatva, hogy a mai napig nem öregedett meg. Nem mellesleg az ezredfordulón ez volt az első Alfa, amibe kétzónás automata klíma és menetstabilizáló került, ebben az autóban pedig ezek is kiválóan dolgoznak a mai napig. Ez a példány a német piacra készült, ám az autót rendelő cég nem sokkal a 147-es vásárlása után (és nem annak szervizköltsége miatt...) csődbe ment, így a még szinte új (8500 kilométert futott) autót visszaadta a Fiat Leasing számára. Ott nagyjából 1 évig parkoltatták, mígnem végül egy kereskedőn keresztül rátalált a mai tulajdonosa, aki korábban egy 1,6-os benzines, háromajtós 147-est használt céges autóként, majd magánvásárlóként is szemezett a modellel. Jó példányra akadt, hiszen ebbe a napfénytetőn és a ma már nyilván csak mosolyogtatásra alkalmas navigáción kívül minden elképzelhető gyári extra belekerült. Meghatározó a bordó bőrkárpit, ami élőben még jobban néz ki, mint a fotókon. A kétzónás klíma ma is jól dolgozik, de szépen szól a 8 hangszórós hifi is.
[BANNER type="1"]
Sofőrközpontúság, jó üléspozíció, néhol látványosan öregedő anyagok jellemzik a belteret (további beszédes képek a galériában). A két legfontosabb, az üléskomfort és a vezethetőség rendben van
Négy - nem túl nagy - felnőttnek elegendő a hely, a szélső ülések hátul is hangsúlyosan formázottak, oda is jut légbeömlő. Az Alfa már 20 évvel ezelőtt is a prémiumvilág felé kacsintott
Az ülések nem csak szépek, tartásuk is hibátlan, hiába csúszós a bőr, elöl olyan jó a formázás, hogy az nem zavaró. A 2003-ban megjelent 140 lóerős 1.9 JTD 16V M-Jet dízelmotor a GTA (3.2 V6, 250 LE) verziót leszámítva a kor csúcsgépe volt. A méneshez 305 Nm és ma is jól kapcsolható, a fokozatokba kellemesen klattyanó váltó társult.
Városban is kellemes, hogy alul is van nyomaték, de a közvetlen kormányzású kompakt országúton és autópályán érzi igazán jól magát.
Függőleges, lefelé mutató helyzetből indulnak a műszerek mutatói, kilométerből 18 év alatt 290 ezer nem is sok, pláne egy dízeltől. Nem titok, hogy nem sokat volt használva, s jellemzően akkor sem városban
Ma is benne van egy kicsit a bugi, utazásra csábít, amiben az a jó, hogy nem is kerül vele sokba, étvágya simán tartható nagy átlag szerint is 5-6 liter között, országúton pedig simán vihető 5 liter alá is, a 60 literes üzemanyagtartály így 1200 kilométeres hatótávot is adhat. A futómű a 215/45 R17-es, ráadásul idén vásárolt, azaz szinte új Toyo SD7 abroncsokkal stabil, persze kissé feszes. Passzol az autóhoz, ami dízelként is sportos, persze már fronthajtású, így már a
mainstream kompakt modellekhez közelebb álló, de mégis kicsit különleges, a 18 éves autónál pedig legalább ilyen fontos, hogy nem lóg, nem kopog.
Menet közben mutat igazán jól, az elmúlt 18 év alatt kétszer állt meg, mindkettő hazai mesterek hibájából adódott, nem az olaszokon múlott
Leginkább két csúnyább pont tűnhet fel: a bal első küszöb és a kormánykerék. Utóbbi olcsóbban, előbbi már nehezebben orvosolható, de még bőven menthetőnek tűnik
Csövekbe épített óracsoportos műszerfala 290 ezer kilométert mutat, az állapot kevesebbet. Sokszor hálás az, ha egy autó az első tulajdonosánál, vagy akár az újszerűen vásároló másodiknál marad sokáig. Ilyenkor ugyanis jobban megvan az indíttatás az állapot megőrzésére, talán az is jobban elfogadott, hogy az autóra időnként, például az éves karbantartásokkor költeni kell. Itt is jellemzően csak azokra kellett, s azok meg is voltak. Az elmúlt 18 évben két olyan eset adódott, amikor megállt az autó, s mindkettő a korábbi karbantartások kérdőjeles elvégzésére vezethető vissza. Egyszer az egyik féltengely csúszott ki (nem sokkal egy kivételét igényelő szervizelés után), majd később az amúgy már cserélt vezérműszíj egyik nehezen cserélhető görgője állt be. Irdatlan szerencse, hogy a motor ezt épp megúszta károsodás nélkül.
[BANNER type="2"]
Vicces, hogy ma az ülések tűnnek az autó szexepiljeinek, míg a mostani tulaj az első fotók alapján még a kárpit lecserélését próbálta elérni a kereskedőnél. Végül nem fizetett érte, de nem is bánta meg, élőben azonnal megnyerte őt is a szokatlan szín és a jó tartás
A 18 éves 147-es persze már "serdülő", azaz a néhol, például a bal első küszöbnél pörsenő rozsda is felfedezhető már rajta, motorja azonban az olajat nem eszi olyan mértékben, hogy a cserék között utántöltést igényelne. Utasterében a leginkább problémás eleme a legolcsóbban és legegyszerűbben orvosolható is egyben: az amúgy multifunkciós és légzsákos kormánykerék üvölt egy újrabőrözésér. Ez 30-40 ezer forintból kivitelezhető, nyilván érdemes lenne még a váltógombot is újrahúzatni, de azzal tovább lehet még élni, ahogyan a már nem működő előfűtés sem tragikus probléma, de akár az is orvosolható lehet még. Mostani tulajdonosa épp az ilyen apróságokkal nem kíván már foglalkozni, olyan embernek szeretné eladni autóját, aki egyrészt értékeli, hogy egy szépen megőrzött, karbantartott, persze 18 évet használt példányról van szó, másrészt fog tudni foglalkozni az időnként előbújó problémákkal, az olasz autókhoz hűen korosodó műanyagokkal, gumicsövekkel, amelyek közül egy-egy már lett is cserélve.
Literszám alapján nem is olyan nagy, 280 literes, de remekül pakolható a csomagtér
Az ülőlapok felhajthatósága és a támlák ledöntése által sík padlós, egész nagy rakteret kapunk, alul pedig szükségpótkereket is
Sok-sok részlet hangsúlyozza, hogy miben is ülünk, az ablaktörlőkön is ott a márkanév
Aki viszont vállalja azt, hogy törődik az Alfával, az a 147-es által egy jól használható, stílusos utazóautót kap, ami még ma is szépen muzsikál - gondoljunk akár a dízelmotor járására, akár a hifire. Ára a követhető előéletnek és a viszonylag szerény, éves átlagban alig több mint 15 ezer kilométeres futásnak megfelelően belőtt: 890 147 forintot írt a Használtautó.hu-ra töltött hirdetésbe, ami szinte sugallja, értelmes érdeklődőnek akár nem csak 147 forintot fog engedni, s még gyári tetőcsomagtartóról is említést tesz. Nyilván van fele ennyiért is 147-es, ám ennek az autónak csak a téli-nyári abroncsgarnitúrája ér több százezer forintot, a félmilliós 147-esekre pedig az árkülönbözetnél többet kellene költeni, hogy ilyen állapotú és üzembiztonságú legyen, mint ez. De itt jön be a lényeg, ez az autó nem csak azoknak szól, akik 147-est keresnek, hanem azoknak is, akik 1 millió forint alatti hosszútávfutót. Nekik pedig váratlan színt és stílust hozhat az életükbe, míg a karbantartott példány viszonylag alacsonyra redukálja a használt autók mindenképp meglévő rizikóját. Itt még legalább nincs részecskeszűrő, s az Alfa (Fiat) 1.9 JTD M-Jet motorja is a műfaj jobb egységei közül való, a forma pedig még ma is kitűnik a mezőnyből, talán még jobban, mint megjelenésekor.
[BANNER type="3"]
Ez az Alfa 18 évesen is egyben van, a fullextrás példány remek youngtimer alap, de napi használatra is bevethető
