220 ezerért a Japán Év Autója? Mitsubishi Galant használtteszt

E heti piaci körképünkben olyan, negyedmillió forintért elérhető modelleket kerestünk, amelyek, ha egy már csaknem letűnt korból is, de valami különlegeset adnak. Legfeljebb 20 éves korig, az említett összeghatárig és legalább 100 lóerős modellre vágytunk, kaptunk is 100 ajánlatot a Használtautó.hu kínálatából, s a listából egy - sokak számára - különleges modellt próbáltunk ki. Egy olyan autót, ami mára csaknem elfeledett és egyébként már nem is gyártott, de 1987-ben, azaz megjelenésének évében Japánban az Év Autója címet is elnyerte, s akkoriban itthon is felettébb vágyott, már-már elérhetetlen és meglehetősen exkluzív autónak számított.
Prémiumautó? A kilencvenes évek elején még nemigen létezett ez a kifejezés, az viszont biztos, hogy a Mitsubishi akkor minőség és technika szempontjából is élvonalbelinek számított. A citált modell nevét végre kimondva leírva, a Galant például készült összkerékhajtással és összkerékkormányzással, 150 lóerős 16 szelepes 2,0 literes benzinmotorral is, s nyilván szubjektív, de formájával még ma is megállja a helyét. Utóbbi a tesztelt, 220 ezer forintért egyébként épp eladó ötajtósnál is megvan, motorja azonban csak egy nyolcszelepes, 109 lóerős, de szintén 2,0 literes, s nem a sportos csúcs, hanem a kényelemre kihegyezett fullos, GLSi ellátmányú, legfőbb erényként viszonylag kevés kilométerrel és leinformálható előélettel. [BANNER type="1"]
Kezdjük a történetével, ami érdekes, bár nem túlzottan változatos. Az 1993 januárjában - természetesen - Japánban gyártott példányt 1993 februárjában helyezték forgalomba Németországban. Sokat nem mentek vele, hiszen áprilisban, az első kötelező revíziónál még csupán 1120 kilométer volt benne (nem tévedés, a 20 évvel ezelőtti Mitsubishiket az első olajcserére még 1000 kilométerrel rendelték szervizbe). Nem sokkal később az autó bal oldalát elöl-hátul kisebb mértékben megtörték, s így került Magyarországra első és azóta is egyetlen tulajdonosához, aki annyira elégedett volt az autóval, hogy csupán most válik meg tőle. A Galant ugyanis mostanra érte el azt a kort, hogy már komolyabb törődést igényel, megbízhatóságát és tartósságát jelzi, hogy a gyári akkumulátor 15 évet bírt benne, s a középméretű Mitsubishi nem csak hosszú életű, tágas, kényelmes és meglehetősen fürge is. Ezen jellemzőiért, összerakottságáért és 20 éven keresztüli zokszó nélküli üzeméért persze rajongással is néz autójára, ahhoz azonban sem ideje, sem energiája nincs, hogy a Galantot gatyába rázza.
Pedig itt lenne az ideje. A karosszéria ugyanis formájával hiába jó ma is, részleteivel, több helyen is előbújó rozsdafoltjaival már egyértelműen mutatja, hogy lakatolásra szorulna. A kipufogó hátsó dobja kifúj, a kuplung pedig cserére szorul. Alkatrész nem drágán kapható hozzá, kuplung (komplett szett) például nem egész 30 ezer forintért, hátsó dob 13 ezerért kapható hozzá - újonnan, számlával! Az autó persze így is használható, de a motor 109 lóereje sem élvezhető ki, ugyanis komolyabb gázadásnál a tengelykapcsoló megcsúszik, sportos élményt legfeljebb az újításra, vagy talán csak javításra szoruló kipufogó hangja ad. Valaha a menetdinamika is sportos volt, katalógus szerint 10,8 mp a 100 km/órára gyorsulás, 192 km/óra a végsebesség, s tulajdonosa szerint a Galant fénykorában a 180 km/órás utazótempó Németországban kellemesen tartható volt, s óra szerint a 200 is megvolt. Idővel persze apadt a kellemesen tartható sebesség, s az sem titok, hogy ma az ajtószigetelések már jóval több szélzajt engednek be, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt, de a cúg azért még ma sem húz. Vezetni egyébként most sem rossz, sőt, kifejezetten élmény a Galantot, és ez leginkább utasterének köszönhető. A 222 ezer kilométert (és tényleg ennyit) futott, azaz éves átlagban mindössze 11 ezer kilométert megtett példány belseje ugyanis kis túlzással újszerűnek mondható. Persze nyilván nem az, de szakadás, törés, komoly kopás sehol sincs benne, ami ilyen életkor és futás esetén komoly szó, s azt mutatja, hogy 20 évvel ezelőtt sem rossz minőséget gurítottak a japánok.
Szervóval könnyített a kormány, vajpuhán, precízen vezetett úton járó, sőt, klattyanó az 5 fokozatú váltó karja, liftezhető a sofőr ülése, elektromosan szabályozható, sőt, fűthető a külső tükörpár. Elektromosan nyithatók továbbá az ablakok, s még a tetőablak is. Ma, azaz 20 évesen is az összes kezelőszerv és berendezés hibátlanul működik. A plüssbe varrt ülések kényelmesek, még a hátsó sorban is azok. Elöl az elhelyezkedést szabályozható övmagasság is segíti, s felfedezhető számos olyan apróság, amit messze nem is várnánk egy 20 éves autótól. A műszerfal tetejére tett tárolórekeszben például gumitálca foghatja stabilan és zörgésmentesen az oda helyezett okostelefont, a rádió alatt fedeles rekesz és textilbetéttel zörgésmentesített vályú várja az apróbb cuccokat, az ülések közötti első könyöklő pedig dupla fenekű, felső részét megemelve pohártartókat, gyomrában méretes és flokkolt rekeszt ad.
Ötajtós, pláne lejtős hátú autónál ilyen életkorban plusz pont, hogy a csomagtérajtót elbírják a gyári teleszkópok. Az üreg nagy és könnyedén, osztott ülőlap- és támladöntéssel, sík padlóval bővíthető. Az üléshajtáshoz a hátsó biztonsági övek csatjai a támlákba rejthetők, nem fognak becsípődni visszahajtáskor. Hátul is tágas az utastér, sok az okos részlet. A Galant bizony 20 évesen is megnyerő autó. Alapvetően két út áll előtte, s lehet, hogy egyik a másikból következik. Némi javítgatással még néhány évig szolgálhat valakit, vagy komolyabb, főként karosszéria-restaurálással kiváló youngtimerré épülhet, s idővel remek oldtimer lehet belőle. Jó alap, hiszen utastere korrekt állapotú, előélete tiszta és dokumentált, karosszériája pedig csak kisebb mértékben sérült korábban, s most is csak közepesen viharvert. Kívánjuk neki, hogy hirdetése által olyan harmadik tulajdonost találjon, aki megbecsüli, s kellően törődik majd vele.