3 millióért tud ennél racionálisabb autót? Astra H használtan

Ez akár újautó-teszt is lehetne - mondta a kolléga, miközben fotózni kezdtük ezt az alig több mint egyéves, mindösszesen 24 ezer kilométer futásteljesítményű Opel Astra Caravant, s én teljes mértékben egyetértettem vele. Leszámítva töredezett dísztárcsáit ugyanis az égvilágon semmi kifogásolnivalót nem találni rajta, az pedig nem az ő hibája, hogy momentán nem így, hanem egészen másként fest egy új Astra. Mármint egy GTC.
De a Sports Tourer is ufó a H, azaz 2004 óta haladó karavánhoz viszonyítva. A H és a J között szakadéknyi a különbség, de hagyjuk is ezt a párhuzamot, s nézzük, milyen egy ma Classic III néven kínált H Astra, mely sokak fejében még mostanság is egyenlő a korrekt, megbízható és praktikus családi személygépjárművel, pláne kombiként.
Tény, hogy kombi, tehát remekül kihasználható, s elég nagy az utas- és a csomagtere is. Számokban ez úgy néz ki, hogy a 4,52 méter hosszú, 1,75 méter széles Caravan 2,7 méteres tengelytávot és alaphelyzetben 490 literes, bővítve, tetőig rámolva 1,6 köbméteres rakteret kínál, ami az átlagos igényeket abszolút kielégíti, sőt. Mankókereket is rejtő puttonya szép, szabályos téglalap alakú, burkolása időtállónak tűnik, alacsony peremen át kiválóan rámolható, csak a hátsó üléshajtás mechanizmusa nem az igazi: hogy extra hosszúságú, síkpadlós csomagtartót nyerjünk, ki kell venni a fejtámlát, "feltépni" az ülőlapot, s a helyére dönteni az üléstámlát. A kihajtott ülőlap viszont makacsul ragaszkodik egy bizonyos helyzethez, azon túl nem borítható, a fene sem érti, miért nem.
Szuper, hogy a kalaptartó/roló érintésre felgöngyölődik, még szuperebb lehet a gazdagabban felszerelt Astra kombik FlexOrganizer nevű csomagrögzítő-rendszere, illetve a sínen tologatható hátsó üléssora. Egytulajos, szervizkönyves, magyarországi tesztautónk közepes ellátmányú volt ködlámpával és teleszkópos motortér-nyitással, de (különben nagyon is célszerűen) fényezetlen tükrökkel és kilincsekkel. Bőrözött, négy irányban állítható multikormánnyal, elöl villanyablakkal, de fedélzeti számítógép és elektromos tükörállítás nélkül. Manuális légkondival, CD-s rádióval, de MP3-olvasás és USB-csatlakozás nélkül. Oldallégzsákokkal, ABS-szel (naná), de ESP vagy épp tempomat nélkül. Élhetőn, reálisan, a fényűzést mellőzve.
Normál termettel elöl-hátul kényelmesen el lehet férni, a második sor mondjuk három felnőttnek már szűkös - de melyik autóban nem az? Az első, opelosan kemény tömésű ülések lapja opelosan hosszú, a vezetőé kellően mélyre engedhető, a volán fogása jó, a váltó kézre esik. A műszerfal könnyen átlátható, a középkonzol sincs még annyira túlbonyolítva, mint a márka modernebb típusaiban. Az ugyanakkor érthetetlen, miért a nagy mélyítés az óra, a hifi, s az esetünkben nem létező boardcomputer számára - így álmodták meg Rüsselsheimben, és kész.
Amúgy az ezüstös műanyagbetétek nem valami meggyőző minőségűek, de a G-szériához képest minden téren komoly a fejlődés, annyi szent. Durva illesztési hézagnak, kopásnak, fáradásnak nyoma sincs, ahogy azt is el is várjuk egy 13 hónapos autótól. Kritizálni komorsága és kopársága miatt lehet a H Astra belét, no meg amiatt, hogy szűkmarkúan bánik a rekeszekkel. Az ajtózseb és a kesztyűtartó elégséges ugyan, a többi kis zug (például a váltó előtt) bezzeg nagyon kicsi, a pohártartó meg abszolút hiánycikk.
Az 1,4 literes, 90 lóerős alapmotor a szokásos, leírhatatlan Opel-hangon kel életre, majd dolgozik... És dolgozik... És dolgozik... Maga a 90 LE nem hangzik annyira rosszul, de az 1,2 tonnás önsúlyt kísérő 125 Nm és a 14 mp-es 100-ra gyorsulás már beszédesebb adatok. Gyenge ez a kis benzinmotor, na, nincs mit szépíteni. Ha már megyünk, s tartunk egy tempót, nincs probléma, viszont az addig eltelt időt érdemes valami boldogító tevékenységgel eltölteni (nem a ráérős, egyben felettébb visszataszító orrtúrásra és a fellelt tápanyag látványos elfogyasztására gondoltam), különben újra és újra feltehetnénk magunknak a kérdést: biztos jó döntés volt ezt az erőművet választani?
Semmilyenségét és rugalmatlanságát a gyári ígéret szerint 6,3, gyakorlatilag elfogadható, 7-7,5 literes átlagfogyasztással, nem túl hangos üzemmel, bárminemű nyikorgás nélkül, továbbá a karosszéria megnyugtató átláthatóságával ellenpontozza az Astra. Az 5 fokozatú váltó, a szervokormány és a kategóriaátlag futómű sem teszi élményautóvá az Astrát, de úgy korrekt az egész, ahogy van, közlekedési eszköznek végül is beválik az alsóközepes Opel. Azt azért még jegyezzük meg, hogy hősünket a legutóbb megénekelt Fiat Bravóval egy időben vallattuk, s míg motorikusan (plusz formára) az olasz a jobb és szerethetőbb, rugózási komfort, útfekvés, kormányzás terén döntő a német fölénye.
Ötcsillagos törésteszt, a magyar piacon megkérdőjelezhetetlen renomé, viszonylag jó értéktartás, nem költséges szervizelés, garancia - mi kéne még? Izmosabb, nyomatékosabb motor, amivel, például az 1,7-es dízellel drágább lenne a közepes felszereltségű, alig 1 éves Astra Caravan. A vezetett kombi ára 2 979 000 forint, ami parádé, ha azt vesszük, hogy a dinamizmusról és az izgalomról - joggal - lemondók 3 millióért komplett, szinte új autót kapnak. Új-újként az Astra Classic III indulóára (1,6 literes benzinmotorral) most 4,24 millió forint, azaz a bejáratott autó a friss árának 70 százalékáért kaparintható meg az AutoPalace DélPest telepén. [BANNER type="1"] A Használói Vélemények 310 H Astra-értékelése alapján a típus tetszési indexe 5/4-es, az 1,4-es Caravanoké kevésbé pozitív. Az alapmodell mentségére szóljon, hogy egy Octavia vagy egy Focus is igen harmatos a hasonló lökettérfogatú kis benzinesekkel. Végítélet: az Opel Astra H Caravan 1.4 Classic III jó gépkocsi, racionális választás, és pont.