5+1 dolog, amitől agybajt kapok a közlekedésben

Megvolt május 1, két pillantás múlva itt lesz a nyári szünet, ami talán némi enyhülést hoz majd a hétköznapok városi forgalmában, hétvégente viszont nihil várható az autópályákon, főként az M7-esen. Szerdán magam is koptattam utóbbi aszfaltját, s közben persze háborogtam magamban, majd a hét további két munkanapja megadta a löketet, hogy kifakadjak, s megmutassam, mi az, amitől agybajt kapok a közlekedésben. Ha ezekre mindenki figyelne, nem csak kevesebb baleset adódna, a közlekedés is gördülékenyebb lehetne.
1. Tarts és hagyj is megfelelő követési távolságot, "légyszi"!
Nincs az a tempó, aminél ne lenne autós, aki utolér. Sokszor idegesítően a "fenekembe" másznak, autópályán főleg, de talán még zavaróbb, hogy utána képesek az általam megtartott követési távolságba bejönni. Magyarán: megelőznek, majd fékezésre kényszerítenek azáltal, hogy elveszik a követési távolságomat. Márpedig a követési távolság nagyon fontos, hiszen azzal kell számolni, hogy ha bármi történik az előttünk álló autóval, meg kell tudjunk állni mögötte. És nem elég az ő féktávolságával számolni, szükséges a reakcióidő és a fékkésedelem alatt megtett úttal is, meg persze azzal is, hogy lehetséges, hogy az előttünk haladónak a miénknél jobb fékrendszere, gumija van. Szóval erre tessék nagyon ügyelni plíz! 2. Fölös sávváltás - mind időt nyernénk, ha nem lenne!
Dugóban nagyon sokszor látható, hogy sokan úgy gondolják, ha az egyik sáv gyorsabban halad, azonnal át kell sorolni abba, ezzel azonban mindkét sort belassítják. Sávot váltani csak akkor van igazán értelme, ha a miénk nem arra megy, amerre mennénk, akadály van benne, netán megszűnik. Ilyenkor pedig a másik sávból illik zipzár elv szerint egy-egy autót beengedni. Ugyanezt tartani a másik sorból is, nem megpróbálni egyetlen autó elé ötödmagunkkal betolakodni, mert akkor pont megállítjuk a forgalmat, míg az egy-egy elvnél mindkét sor tud, ha lassan is, de haladni. [BANNER type="1"] 3. Rossz féklámpa
Nálam ez is "kiveri a biztosítékot". Minden nap ellenőrizni kellene az autók világító és fényjelző berendezéseit, ezzel szemben az autók legalább tizedénél hiba látható ezek kapcsán. A rossz fényszóró leginkább éjszaka veszélyes, ám a rossz féklámpa mindig az. Talán a leginkább idegesítő a közhiedelemmel ellentétben az új autóknál már réges rég kötelező, nem pedig opciós tétel. Ha van az autón, működnie kell, tehát az, hogy nincs harmadik féklámpa, csak a young- és oldtimer autókon elnézhető, ha pedig van, annak is világítania kell fékezéskor. 4. "Elfelejtett" irányjelző
Sokan úgy vezetnek, mintha az irányjelzés pénzbe kerülne, pedig alapvető, hogy mutatni kell, mit kívánunk tenni. Ha parkolóhelyet keresünk, előbb érdemes kitenni az irányjelzőt, mint lassítani. Jelezni kell a bekanyarodási szándékot, a körforgalomból kihajtást (a behajtást nem!) és még az elindulást is.

A közlekedés egy nagy-nagy társasjáték, csapatmunka, ami csakis megfelelő kommunikációval tud működni, s ennek egyik legfőbb eleme épp az irányjelzés.

5. El nem ismert hibázás
Én egy háborgó alkat vagyok, képes vagyok dudálni olyanért (záróvonalon megfordulás), ami kapcsán bizony van kollégám, aki tolószékbe került. Ha mindezt egy hivatásos (személyszállító...) sofőr követi el, akkor talán a kelleténél hosszabban is nyomom a dudát, ilyenkor az elkövető talán magába nézhetne, nem pedig nekem kellene mutassa a középső ujját. Még nagyobb probléma, ha a követési távolságom elvétele kapcsán adott reflektorozásra egy fékezés a válasz. Van úgy, hogy a kritikát el kell fogadni, mert ha ebből baleset lesz, s mindezt fedélzeti kamera is rögzíti (ami nagyon erősen ajánlott napjainkban), akkor abból nem csak a "hátulról érkezőnek" lesz baja.
5+1. Ne tőlem várd a megmentést!
Ugye te jól vezetsz? Simán cikázol a kocsisorok között, a sok mazsola pedig csak cammog? Nos, azért tudsz haladni - a tömegnél gyorsabban -, mert mindenki vigyáz rád, meg persze magára is, de ezzel pont te készteted őket lassításra, miattad (is) lassabb a közlekedés. Kiteszed az autódra a "Vigyázz, gyerek!" matricát, de bekötni nem vagy képes a csemetédet? Vigyázhatunk, de ha baj lesz, az az elhagyott öv, az elspórolt gyerekülés semmivel sem lesz pótolható. Tudom, kedves olvasó, ez a hőbörgés pont nem neked szól, ne is vedd magadra, de én azt mondom, bizony időnként konfrontálódj! Én sem szólok egyetlen szülőnek sem, hogy kösse be a gyermekét, pedig talán kellene, de bevallom, időnként egy-két autósnak jelzem a nem működő lámpáit, sokszor tudnak is róla. Az életveszélyes manőverek kapcsán pedig már nem egyszer voltam kénytelen diszpécserszolgálatot hívni, ha már olyan szép olvashatóan rajta volt azon a sárga autón. A fedélzeti kamerát pedig - ismételten - erősen javaslom, nem azért, hogy a neten osztogassuk a necces helyzeteket (azt ugyanis hazánkban sem szabad), hanem azért, mert bármikor jól jöhet. És elárulom, arra is jó, hogy arra mutatva egy-egy magát kőkeménynek gondoló közlekedőtárs kevésbé arcoskodjon. Kellemes hétvégét, biztonságos közlekedést, és ne felejtsd el megírni alább a kommentszekciónál: téged mi zavar leginkább a közlekedésben?