A biztos pont – Mazda MX-5 G130

Az élet minden pontjának megvannak az origói. Hogy ne menjünk bele túl nagy dolgokba és keresgéljük a megmagyarázhatatlant, legyen elég annyi, hogy az autóbuziknál ez az MX-5.

Negyed évszázada a Mazda olyan kisautót alkotott, amire az emberek még ma is felkapják a fejüket.

A valóban vezetni szeretők pedig a szívükhöz a kezüket és dörmögik el halkan a céges Octavia volánjánál: Egyszer még lesz egy ilyenem. Az MX-5 nem egy csoda, nem is megmagyarázhatatlan és nem földöntúli, és még csak nem is elérhetetlen. Nagyon kell nézni ahhoz, hogy észrevegyük, mert egy cipősdoboznál alig nagyobb, de olyan töményen tudja azt, amiről az autózás szól, mint semmi más.
Mára megszoktuk az ND fazonját, ez azért mégiscsak más, mint a Kodo dizájn, ami az összes többi Mazdán látható, pedig elvileg ez is pont ugyanaz az irányelv.

Furán mutat, de igazuk volt, egy-két év elég volt ahhoz, hogy fülig szerelmes legyen belé mindenki.

Hiába a marcona ábrázat, ha közben ennyire csinosak a vonalai, ennyire lágyan hullámzik a géptető és ilyen apró farban végződik ez az egész. Ez még mindig piszkosul jól néz ki, és bár csak deréktól lefelé kezdődik és három lépés hosszú az egész, nem lehet betelni vele. Olyannyira kínosan ügyeltek a formára, hogy holmi csomagtérkilincsnek nem áldozták be a fenekét, csak egy nagyon apró gomb van a rendszámkeret fölött, amit csak keresve találunk meg.
Hogy miért jár most nálunk? Mert stílust kapott. Bár az MX-5 úgy volt jó, ahogy kaptuk elsőre, azért ránézve erre a Takumira már látjuk, mi hiányzott. Furcsa, mert megosztó, van, aki imádja és van, akinek nem tetszik a bordó vászontető, de van aki meg direkt ilyenre cserélteti a régebbi MX-5-ök tetejét. Szerintem csinos, mivel amúgy sincs rajta túl sokat, megmarad egy apró gegnek, amit csak ritkán sütünk el, mondjuk ha megérkezünk valahová és bezárjuk. Új a Machine szürke fényezés is a kínálatban, de ez az új felszereltség tud még valamit, amitől szerintem még csinosabb, az pedig a világos bőrbe húzott utastér. Ez így együtt csak a Takumiban érhető el, de minden más extra válogatható és a motorkínálat is ugyanaz. Ez az új bőrhuzat nem csak ránézésre, tapintásra is rendkívül kellemes, a hangulat, amit áraszt, az meg tökéletes és nem mellesleg nem szívja annyira a meleget, mint a fekete kárpit, ami egy roadsternél fontos tényező.
[BANNER type="1"]
Ezeken kívül egyetlen újítást találtunk, az pedig az álló helyzetben érintőkijelzőként is használható multimédia kerete. Ezüstről feketére változott. A kezelőszervek maradtak, remélem, ezt a kormányt sosem fogják eldobni, mert tökéletes, ahogy a folyton mocorgó váltógomb is. Egyedül a kézifék kerülhetne baloldalra, mert így csöppet kényelmetlen, vagy inkább egy fokkal kevésbé esik kézre, mint például a GT86-ban. Beülni egy ilyen kis gyűszűbe érdekes élmény, de mindenképp ép ízületeket kíván. Lábszár magasságban van az ülés, és ezek még nem is a Recarók, amik a Revolution Tophoz járnak. ezek is pont elég jól tartanak, kevés irányban állítható, de amúgy is kevés irány van odabent, mivel az egész beltér kb annyi, mint a két utas.

Nincs hely fészkelődni, mocorogni, az MX-5-öt valójában felveszed, mint egy cipőt.

Van kesztyűtartó a mütyürjeidnek a két ülés között, a hagyományos helyén már nem fért volna el.

Pár apróság a középkonzolban és a szellőzés panelje alatt is elfér, de túl sok lehetőséged nincs.

Van egy 130 literes csomagtartócska, ami picinek tűnik, de valójában két fedélzeti bőröndöt simán elnyel, az apróságokat meg begyömöszölöd melléjük, két fő cuccainak azért ez elég. Minden tiszteletem azoké, akik motorral tesznek meg több ezer kilométeres túrákat, közvetlenül utánuk tisztelem az MX-5-ösöket hajtókat. Sikerült egy hosszabb túrát szerveznünk a tesztautóval, amiben volt pár száz kilométer autópályázás is, és azt kell mondjam, nem éreztem magam még ennyire rosszul 130-nál. Még egy Astra is magasabban van nálad, sokkal, imádkozol, hogy észrevegyenek.
A G130 a kisebbik motor, ezerötös négyhengeres nyers szívó, 130 lóerővel. A Mazda nagyon jól teszi, hogy ragaszkodik a klasszikus recepthez, ez így kerek. A hangja nyers, 7000-nél adja le a teljesítményét, 4800-nál meg azt a 150 Nm nyomatékot, szóval mindenképp forgatni kell. Hangos, a kipufogója sportosra van hangolva, ráadásul hidegen nagyon érces, igazán morcos és vagány a hangja. Aztán bemelegszik és visszavesz, onnantól csendes.

Ehhez a motorhoz nincs önzáró differenciálmű, se sportfutómű, de az mindenképp elöl-hátul többlengőkaros, így az MX-5 szinte kapaszkodik az úton.

Nagy a különbség a 2,0 literes és e között, az inkább játékautó, teszi a fenekét állandóan, a másfeles meg az a krúzolós roadster. Irdatlan nagyot lehet ezzel is autózni, a tempója nem halálos, egyszerűen csak fürge, de mindenképp a váltója adja el igazán, ez az a szerkezet, amit még álmunkban is kapcsolgatnánk. A vicc az egészben, hogy játszadozva, a forgalomban cikázva és autópályán 130-cal utazva 6,4-6,7 litert kajált, amitől a vigyor nem csak a vezetése közben lesz őszinte.