A család versenyautója - Skoda Octavia RS teszt

Amikor megérkeztek az első képek a Skoda Octavia friss arcáról, emlékszem a megrökönyödésre, amelyet sok emberből kiváltott a kettéosztott fényszóró. Az én filozófiám az, hogy szimplán képről vagy képekről soha ne ítéljünk véglegesen, mert csalóka a dolog. Élőben sokszor nagyon más benyomást tesz egy-egy formaterv. Az új Octavia is tetszett a képeken, de tudtam, hogy a tézisem alapján fordítva is elsülhet a dolog, és az utcán meglátva egyet lehet, hogy korántsem fog annyira lenyűgözni. Szóval meghúztam magam, és csak nagy ritkán mertem felvállalni, hogy bizony nekem bejött ez a ráncfelvarrás, ám az első példányokat élőben meglátva egyre inkább felbátorodtam, mert jól állt az autónak az új fizimiska. Viszont a legjobban szerintem az RS modellen mutat, mintha egyenesen a sportos modellre szabták volna az új külsőt. Morcosabb az elődnél, látszik, hogy minden pillanatban falná az aszfaltot és a kilométereket.
[BANNER type="1"]
Minden megtalálható a külsején, amitől egy autóra rávághatjuk, hogy sportos. Méhsejt mintázatú rácsok, splitter, vörös féknyergek, hátsó szárny, dupla kipufogóvég egyedi formával és 18 colos könnyűfém keréktárcsák, amelyek tökéletesen passzolnak az RS-re. Se nem túl hivalkodóak, se nem túl aprók. Bár már volt néhány sérülés a felniken, azért ez még bőven az a kategória, amelyre odafigyelve elkerülhető a padkázás okozta kár, ám az tény, hogy a pereme tényleg látványosan „kitüremkedik”. Kimondottan jól áll még a sportos verziónak, hogy a hűtőrácsának szélén fekete műanyag fut végig, a hétköznapibb változatok krómszínű díszbetétje helyett. Illetve az RS, avagy a vRS feliratok is szolidan, de árulkodnak a külső szemlélőnek, hogy nem akármilyen Octaviával hozta össze a sors.

Ráadásul nem véletlenül nevezem a család versenyautójának, mert sportossága ellenére megtartotta minden jó octaviás tulajdonságát. Fergetegesen tágas a hátsó lábtér, és az alaphelyzetben 590 literes csomagtérbe is könnyű pakolni, még nagyobb tárgyakat is, hiszen a hátsó ablakkal együtt tárul fel az ajtó. Elöl pedig az ergonómiára nem lehet igazán nagy panasz. A tesztautóban 9,2 colos érintésérzékeny képernyő kapott helyet, amelyen gyorsan elsajátítható a menürendszer kezelése.

Ugyanakkor már 32 ezer kilométert futott a tesztgép, amikor a kezeimbe vettem, és egyből két árulkodó jel mutatta, hogy nem kímélték.

Egyrészt a DSG-sebességváltó választókarjának tetején jól láthatóan megkopott a bőrfelület, másrészt a kormány mögötti váltófülek közül a bal oldali sokkal furcsább (elhasználtabb) hangot adott, ki, mint a másik. Működésében nem tapasztaltam problémát, de a vájt-fülűeket talán idegesíthetik még ilyen apróságok is.

A sportülések nagyon kényelmesek és ízlésesen alakították ki az Alcantara, illetve bőr keveréket, a fejtámlákban az RS logóval. Szintúgy feltűnik a lapított aljú, bőrbevonatú kormánykeréken is a logó, de sokkal fontosabb, hogy az RS-ben nem érzem azt a kormány-holtjátékot, amely amúgy jellemző a többi Octavia modellre. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor a külön karon található tempomatot említeném negatívumként, mert kényelmetlennek éreztem a hozzáférést. Emellett a panorámatető felől érkeztek kellemetlen nyöszörgő hangok, például járdás parkolásnál a padkán felvánszorogva.

Szintén a családi autó jelleget erősíti a kétliteres, turbófeltöltéses benzinmotor hangja, amely a laikusok számára talán nem is elég morgós, hogy felismerjék benne a 230 lóerős fenevadat. Ugyanakkor gombnyomásra tónust vált, ami már sokkal szebben szól az értő fül számára. Sajnos ebből az autóból sem hagyták ki a hangszóróból megszólaltatott motorhangot, amely ugyan hasonló az eredetihez, de mégis elnyomja azt, pedig semmi szükség rá. A benzines motorral legalábbis semmiképp. A dízeleknél még megértem, ha valaki belül inkább egy benzines hangját szeretné hallani, de ebben a tesztautóban nem éreztem létfontosságúnak.

Élvezetesre hangolták a egyébként motor karakterét, ugyanis már 1500-as fordulattól megérkezik a 350 Nm forgatónyomaték. Az 1356 kilogrammos autót könnyedén mozgatja, kicsivel több, mint hat másodperc alatt már százon van. Viszont a 600 ezer forintos, hatfokozatú DSG-váltót nem feltétlenül jelölném be az extralistán. Nagyon kényelmes vele autózni, de néha furcsán kezeli a fokozatokat, ami nem tesz jót az életciklusának. A gázpedállal játszadozva lehet tudatni vele, mit szeretnénk épp csinálni. Egyenletesen gyorsulni, vagy ülésbe passzírozó kilövést produkálni, ám nem mindig veszi a lapot. Olyan is előfordult, hogy mélygarázsból kihajtáskor egyesből kettesbe kapcsolt az emelkedőn, amit persze nem bírt el nyomatékból a motor.

A futómű viszont kellemes meglepetés. Sikerült ötvözni az Octaviákra jellemző lágy, az úthibákon észrevétlenül átlibbenő karaktert a pontos, feszes és sportos jelleggel, amely a szintén precíz kormányzással kiegészülve tényleg komoly élményautóvá teszi az RS modelleket. A könnyebb benzinmotorral még az orrát sem tolja oly vészesen, szóval minden adott hozzá, hogy a benzinvérű családok minden egyes útra a lehető legkanyargósabb szakaszt válasszák.

De mibe kerül mindez, és kapható-e egyáltalán ez az Octavia RS jelenleg? A WLTP normának való megfelelés több autógyárnál is fejvakarásra késztette az illetékeseket, így néhány sportos modelltől el kellett venni pár lóerőt és az árlistáról is lekerültek ideiglenesen. Az Octavia RS is hasonló cipőben jár. Jelenleg a konfigurátorban nem lehet a nyomára bukkanni, ám raktáron még található belőlük néhány példány, és hamarosan újra megjelennek az árlistákon is.

A tesztautó neve mellett például 13 millió forint szerepelt, amíg rajta volt. Első hallásra lehet, hogy picit sokkoló, de két A4-es oldalt tesz ki az extralistája. Rengeteg biztonsági és kényelmi felszerelést belepakoltak.

Köztük olyan fontos tételeket, mint a tolatókamera és a parkolóradar, a sávtartó asszisztens, a LED-fényszórók elöl és a LED-lámpák hátul, illetve érdekes tétel még a GreenTec, amelynek a stop-start rendszer is része. Ez elméletileg gazdaságosabbá teszi az autót. Nos, a tesztidőszak alatt 12,2 litert fogyasztott az Octavia RS vegyes használatban, kiélvezve az erejét, miközben a gyári adat 6,5 liter. Summa summarum, költséges megvenni és fenntartani egy ilyen vérmes családi autót, de néhány extrát eltüntetve a listáról jóval kedvezőbb ár ugrik majd elő a konfigurátórból (ha visszakerül az autó) ráadásul a praktikumot a sportossággal talán nem is tudja más modell ilyen jól vegyíteni a piacon.