A családi ezüst - Peugeot 406 használtteszt

Előttem már többen leírták, hogy a középkategóriás Peugeot 406 a 405 utódja, a 407 elődje, 1995 és 2003 között gyártották. Ez az ezüst példány a sorozat gyártásának vége felé készült, ezért az elérhető extra felszerelések nagy része - ahogy ez ilyenkor szokott lenni - benne is van. Egy 11 éves, bőrüléses, légkondicionált autóról beszélünk. Villanyablak természetesen alap ezen a szinten, még az első üléseket is villanymotorral lehet állítani, sőt jutott bele esőérzékelő, lámpaautomatika és elektromosan behajtható tükör is - ebben a franciák mindig élen jártak. Mindez igazából nem is nagy kunszt. A helyzet az, hogy ez is csak egy átlagos használt középkategóriás, ha viszont valakinek a kényelem számít mindenek felett, akkor a 406 olcsó, de hatásos gyógyír lehet az autóhiányra.[BANNER type="1"]

Olcsó, mert egy ilyen példányt - ami bár nem hibátlan, de látszik rajta, hogy rendesen karban van tartva - futástól és kiviteltől függően 1 millió forint körül meg lehet már kapni. A jó dízeleket persze ennél egy kicsit drágábban, a benzinesek viszont akár jóval olcsóbban gazdát cserélnek manapság. De miért épp a 406-ost? Amikor ott a Vectra, a Mondeo, és ebben az évjáratban a Nissan Primera is jó kocsinak számított. A Peugeot-nál valamit nagyon eltaláltak a kilencvenes évek közepén. A kissé szolgalelkű 405-ös után sikerült egy sokkal időtállóbb, szebb formát rajzolni, amibe egy még ma is finom autót csomagoltak.

Itt nincs már kockaság a nyolcvanas évekből, nem vízszintes a hátsó lámpa, a középkonzol meg nem olyan, mint egy ufó sújtotta övezet. A 405 ráncfelvarrásakor csak érdektelenebb lett, az ufós légbeömlőt is kigyomlálták belőle. Nem úgy a 406, ami azon kevés autó közé tartozik, amit nem rontottak el a fészlifttel. Legalábbis, ha összességében nézzük. Mert a hátsó lámpatestek színre fújt műanyagbetétjére nincs magyarázat. Bár egyediek voltak 1999-ben, nem túl csinosak. Azóta sem láttunk ilyet, szerencsére a Homasita katalógusban sem.

Viszont a sima burás lámpák, az eredeti színre fújt rácsos helyett a fekete, méhsejtszerkezetes hűtőmaszk jobban áll a kocsinak. Modernebbnek hat, de még ezzel együtt sem az a megtestesült XXI. század. Nagy szavakkal kár dobálózni, meg még egy jó 10 évet gurulni kell, hogy kiérdemelje a státuszt, de a 406-os lehet az a középkategóriás Peugeot, ami a mára szinte legendás 504-es nyomdokaiba léphet. A franciák állólámpás Mercedese a maga korában nagyon hasonló élményt adott, mint késői kvázi utódja, a fél kategóriával kisebb 406-os. Lágy csillapítású, de mégsem gatya futómű, kényelmes ülések, amikben a ringatózást tolótetővel és automata váltóval lehetett fokozni. Ez az íz a legtöbb mai francia autóból is rég kiveszett. Ma már a családi autóknak is "sportosnak" kell lennie; 17, 18, 19 colos kerékkel kirázni a lelket az emberből. A 406 kicsit sem ilyen, hanem valami lélekmelengető derűt tud átadni a maga egyszerűségével.

Hogy miért olyan kellemes még a pesti utakon is? Ennek a lágy hangolás az oka, meg a 195/65 R 15 méretű gumik, amiknél ma már egy kisautón is nagyobb van, pedig ezzel lehet parkolni, ez kényelmes, és ez a méret nem is annyira drága. De ma már sajnos egy babakocsin is nagyobb kerék van. És a legszebb, hogy a 406 kicsit sem néz ki sután ezekkel, hiszen ezekhez optimalizálva rajzolták meg anno. Mindemellett miért lehet vele tisztességen kanyarodni is? Annak meg az az oka, hogy jutott bele elég anyag meg alkatrész. Elöl az unásig ismert MacPherson rendszerű futóművet kapta, mint az utcán rohangáló kocsik 90 százaléka, de mellé egy torziós stabilizátorrudat is. Hátulra a franciák nagy kedvence, a hosszanti csatolt lengőkar helyett ebbe rendes, teljesen független, többlengőkaros felfüggesztés jutott. Mindezekkel együtt a 406 hangolása igen kellemes, benne a legjobb a nyugodt utazás, pedig a 136 lóerős 2,0 literes a mai lefojtott szívómotorokhoz képest egész kellemes karakter. Hiába, az Euro 3 idejéből származó 190 Nm még ma is elég egy jó autózáshoz. A váltó hosszú úton jár, maga a kar is elég hosszú, és bár egész pontos, nem nagy élmény hozzányúlni - mint a korabeli Peugeot-kban általában. A fokozatok viszont elég rövidek, 130-nál 3600-at forog a motor, ahonnan ha kell, még bőven gyorsít, de ebben a kocsiban én inkább egy kellemes 110-et lőnék be autópályán, ahol csak 3000-et mutat a fordulatszámmérő, ezzel kevesebbet fogyaszt, csendesebb is, sietni meg minek... A sebesség tartása a kétliteres 406-ban lábmunkát igényel, mert az egyéb elektromos csecsebecsék mellé tempomat nem jutott bele. Ezzel a felszereltséggel nem volt rendelhető, a nagyobb 2.2-eshez és a 3,0 literes V6-oshoz viszont járt - legalábbis az archív árlista szerint, a magyar piacon 2003-ban.

A fekete bőrkárpit viszont nagyon kellemes (csak a vezető bal veséjénél kéne befestetni), a megfelelően halk utastérben csak a fenekünk alatti bőr percegését hallani. Semmi nem nyiszog, a ma már aprónak számító, 15 colos gyári könnyűfémfelniken könnyen átlibbenünk a legrondább úthibákon, és közben vidáman tekergetjük a könnyű kormányt. Hatvanas tempó és a végsebesség között a váltóhoz sem kell nagyon nyúlni, berakjuk ötösbe, és a kétliteres elhúzza az 1400 kilónál könnyebb kasztnit. Ha úgy tetszik, előzékenyek lehetünk, mint az autó tulajdonosa, aki egy ötvenes úriember. Ilyen üzemben a vegyes fogyasztás sok várossal is levihető 8 alá, de fontos tudni, hogy a kétliteres 406 katalógusértéke városi használatban 11,5 liter. Hepciáskodni egy ilyen hangulatú autóban felesleges, de a hosszú váltóbottal kikavarva a megfelelő fokozatot, a kétliterest kihúzatva, középkategóriáshoz mérten nagyon jól megy a 406-os.

Mint minden autónál, így ennél a Peugeot-nál is előfordulnak hibák. Az elektromos rendszer tud vicceseket csinálni, de a tulaj szerencséjére a futóműben nem kellett eddig csak egy pár lökésgátlót cserélni. 150 ezer kilométer alatt két hátsó dobot elfogyasztott a kipufogó, nemrég teljesen új rendszer került alá. Innen a diszkrét krómvég. A nem sokkal ezelőtti kuplungcsere óta megint puha pedált taposhatunk ballal. Volt egy kis inkontinenciagond egy tömítésnél, ami miatt végül hengerfejtömítést is cseréltek. A szerelő jót akart, de olajcserekor túlhúzta a leeresztő csavart, ezzel megrepesztette a kartert. Annak cseréje fájó tétel volt, de a tulajnak megérte, mert az ismert előélettel 4 évesen, 7 éve vett 406-ost nem szeretné lecserélni. Bár lenne módja átülni egy hasonló kategóriájú újabb kocsiba, a 406 illik legjobban a stílusához.

2003 elején a kétliteres Supreme felszereltségű 406-os alapára 5,85 millió forint volt. 180 ezer lett volna bele az ESP, a tolótető 160 ezer, a fényszórómosók felára meg 55 ezer volt 11 évvel ezelőtt. A rendszeres viaszozás hatására ma is szép és feszes bőrkárpitért az első tulaj horrorpénzt, 450 ezer forintot adott ki, a nem túl fantáziadús, de a port jól rejtő ezüstmetál fényezés egy "százast" kóstált. Akinek szerencséje van, ma akár 850 ezer körül kifoghat egy ilyet. Nekem biztos szerencsém van, mert időnként utazhatok ezzel a szép példánnyal. Minden alkalom után heveny keresésbe kezdek. Egy kék színű automatára vágyom, olyanra, amiben 2000-ben ültem az egykoron volt Budapesti Nemzetközi Autószalonon. Egy ilyennel könnyen és stílusosan tudnám semlegesíteni a napi ingázás stresszét.