Cikk2020. 06. 19.

A fekete ciklon - Alfa 147 1.6 TS használtteszt

13 évesen egyelőre hibátlanul szolgálja gazdáját az Alfa 147-es, igyekezve rácáfolni az olasz márkát körbelengő sztereotípiákat.

Városi legendákból és néhány tulajdonos vallomásaiból olyan kép alakult ki bennem az Alfa Romeo modelljeiről, mint amit talán Evelyn Westonnal kapcsolatban érezhet sir Bannister. Rejtő Jenő regényében ugyanis mindig hirtelen, magával ragadó módon érkezik a szőke ciklon, de rengeteg galibát okoz. Mégsem tudunk rá haragudni. Azonban ez a 2007-es évjáratú Alfa 147-es mentes a galibáktól! Egyúttal jól mutatja, hogy egy szerető gazda gondoskodását meghálálja az autó, szülessen az bármilyen zászló alatt. [BANNER type="1"] Akik ismerik a típust, egyből felismerhetik, hogy a ráncfelvarrott verzió, illetve az évjárata is elárulja, hiszen a 2000-ben bemutatott 147-est 2004-ben frissítették. Formatervének megrajzolásában Walter da Silva keze is benne volt, szerintem bátran kijelenthetem, hogy még hosszú ideig csinosnak fogjuk látni az időtlen dizájnt. Főleg a frissített változatot a 159-re hajazó, hármas tagolású fényszórókkal. Kérdés, hogy meddig marad velünk a típus, megeszi-e a rozsda vagy sem. Bírja-e a technika vagy sem. Egy kis odafigyeléssel bizony sokáig kitart. [BANNER type="2"] Habár már 13 éves a fekete ciklon, karosszériája makulátlan! Semmi karc, semmi horzsolás. Sőt, egy deka rozsda nincs rajta! Az oxidáció csak a kipufogót ette meg, azt a vásárlás után cserélték. A tulaj rendszeresen ellenőrzi a padlólemezt és a kényesebb pontokat, így amint szükséges, be fog avatkozni, hogy a lehető legtovább megmaradjon ez az állapot. Jó, az emblémák már cserére szorultak, de jelenlegi formájukban még jobban illeszkednek az éjfekete összképbe. Az utastérre ugyanez az igényesség jellemző. Amennyire csak lehet, patika állapotú. Igaz a kormánykeréken és a váltógombon nyomot hagytak az évek, illetve az ajtók kapaszkodóiról is látványosan kopik a burkolat. LED-fényes belső világítással kicsit feltuningolták a hangulatot, de ezen kívül minden gyári, ezért kellemes meglepetés az ülések szövetkárpitjának kiváló állapota is elöl és hátul egyaránt. A csomagtérbe kukkantva szintén ugyanez az ápoltság köszön vissza, még a padló alatt is, hiszen a pótkerék és környéke folyamatosan tisztított, nem feledkezik meg róla a tulaj. [BANNER type="3"] A motortér is ugyanolyan figyelmes gondozásban részesül, így akár enni is lehet a motort takaró műanyag lemezről. A figyelmet pedig maximálisan meghálálja az autó. Semmi, de tényleg semmi váratlan probléma nem adódott még vele a jelenlegi tulajdonosnál. Egy év alatt körülbelül 10 ezer kilométert megy vele, most 123 000 kilométernél jár a mutató. A szokásos karbantartási munkákon és a kopó alkatrészeken kívül nem kellett rá költeni. Kutakodva kicsit a felhasználói vélemények között, többnyire ugyanezt tapasztalják a tulajdonosok az 1,6 literes benzinmotorral kapcsolatban. Tehát nincsenek váratlan, drága hibái, amennyiben megfelelően karbantartják. Létezik 105 és 120 lóerős változata is, a fekete ciklonban a gyengébbik dolgozik, de az autó mozgatásához ez is elég. Nem lesz tőle sportautó, pörgetni kell rendesen, hogy előcsalogassuk azokat az olasz paripákat, ám a körítés kárpótol, mert tényleg hordozza magában a márka sportos génjeit. A kormány rendkívül közvetlen, a váltó még most is pontosan mozog a kulisszákban, bár a kar már érezhetően lötyögős kissé. A futómű pedig egyértelműen feszes, inkább sportosra hangolt, minden úthibát erősen érezni, de hát el is várható, hogy minden visszajelzést megadjon, ami egy jó kis kanyarvadászathoz kell. Átlagfogyasztása is teljesen elfogadható. Sok autópályázással 6,9 liter 100 kilométeren. Városban képes benyakalni 8-11 litert is évszaktól függően, de országúton 5-6 liternél nem fogyaszt többet. A használtpiacon 650 ezer forinttól indulnak a hasonló évjáratú és 1,6 literes benzinmotorral felszerelt 147-esek. Egymillió forintért még szebb állapotú példányok keresnek új gazdát, másfél millióért pedig kimondottan megkímélt példányokat is találni a Használtauto.hu felületén. Tökéletes belépőnek tűnik az utánozhatatlan olaszautós hangulathoz, csak tényleg oda kell rá figyelni, hogy hosszú ideig, hibamentesen szolgáljon. Valamint ügyelni a rozsda megjelenésére, hiszen időben kezelve a problémát a kasztni is sokáig bírhatja, annak ellenére, hogy a ráncfelvarrás előtti 147-eseknél bizony jóval sűrűbben találkozhatunk ilyen problémákkal. Apropó ráncfelvarrás. Kíváncsi vagyok a kedves olvasók véleményére, hogy melyik változat tetszik nekik jobban. A frissítés előtti, vagy utáni? Írjátok meg a kommentek között!