A gyalogost elengeded, ugye?

A hazai közlekedési gyakorlatban valahogy nincs tisztelete a gyalogosnak. Az autósok nem szeretik elengedni, lusták megállni, pedig ha kicsit elgondolkodunk, ez teljesen irreális. Az autóban kényelmesen, szórakoztató berendezésekkel körülvéve ücsörgünk, ha nem sietünk, akkor is sokkal gyorsabbak leszünk nála, vele szemben az időjárási körülményektől sem zavartatva haladhatunk: vajon miért fáj az a pár másodperc, amíg lelassítunk, hogy átengedjük a zebrán? Arról nem is beszélve, hogy nemtörődöm viselkedésünkkel a gyalogosokkal szemben következőképp rendelkező KRESZ-t is csúnyán áthágjuk.
[BANNER type="1"] Vagyis, 1 - a zebrán haladó gyalogosnak elsőbbsége van, 2 - ha elsőbbséggel rendelkező gyalogos érkezik, meg kell állni, és elengedni, 3 - az épp elengedő autó mellett elhaladni nem szabad, sőt tilos, 4 - különösen figyelni kell a tömegközlekedési csomópontoknál (villamos-, buszmegállók) közlekedő gyalogosokra, s még fokozottabban azokra a közlekedőkre, akik számára a gyalogos közlekedés kiemelkedően nehézkes vagy veszélyes.

Sajnos e szabályokat megszegőkkel szemben az azok betartását ellenőrizni jogosult hatóságok sem lépnek, s emlékeim szerint múlt időben sem léptek fel sem kellően határozott, sem kellően gyakori formában. Pedig normális helyeken városi közlekedésben a gyalogos a király, aki a közlekedés leggyengébb, legsérülékenyebb résztvevője. A zebrát az autósok óvatosan közelítik meg, megpróbálják előre kitalálni, hogy a járdán battyogó át akar-e kelni az úttesten, s ahol erre esély van, ott eleve olyan sebességgel hajtanak, hogy a legváratlanabb kiugrásra is meg tudjanak még állni időben.
Lassítás, körültekintés, figyelem, nagyjából ennyit kellene csak tenni, amikor gyalogosátkelőhöz közelítünk, nem ördöngösség. Más kérdés, hogy a hazai zebrákra nem jellemző a túlzott előrejelzés, rengeteg olyan elhalványult, egyéb módon pedig nem jelzett átkelő található országszerte, amit még a sebességhatárok betartásával is nehéz észlelni. A gyorshajtás szintén népbetegség, már csak a városi 50 km/h betartásával is sokat lehetne tenni a gyalogosátkelőkön történő gázolások csökkentéséért. 2011-ben 788 ilyen eset történt, ezek közül 20 volt halálos kimenetelű.
A csúszós, téli utak még veszélyesebbé teszik a gyalogosok közlekedését. A féktáv is megnő, sötét is többet van, még nehezebben észlelhetők a rizikós helyek. Mindkét problémára hatásos választ adhat a Living Road nevű magyar fejlesztés: az ultranagy tapadású, téglavörös burkolat, akár 50%-kal is képes csökkenteni a fékutat, színének köszönhetően pedig felhívja a sofőrök figyelmét a gyalogos-átkelőhelyekre. Eddig öt helyen található ilyen az országban, Szolnokon, Tatabányán és Nyíregyházán, Budapesten pedig a Kós Károly sétányon és a Teréz körúton, és üdvös lenne, ha a helyi közútkezelők minél több helyen alkalmaznák ezt az egyszerre passzív és aktív közlekedésbiztonsági technológiát.
És hogy mit tehet a gyalogos saját testi épsége megóvásáért? Közlekedjen körültekintően, de tudatosan. Legyen tisztában azzal, hogy elsőbbsége van a zebrán, ha elengedik, menjen. És ha már ott áll az út szélén, ne bámészkodjon, figyelje az autókat és menjen. Nézzen jobbra, balra és megint jobbra, s ha tiszta az út, haladjon át. Egyirányú utcában tudja, hogy merről jöhetnek, de a biztonság kedvéért ott is nézzen körbe mindkét irányba. Többsávos úton akkor is figyelje az érkező autókat, ha az első, második akárhanyadik sávokon már biztosan megálltak az autók. Bár az autósok közül sokan nem akarják elengedni a gyalogosokat, abban azért biztosak lehetnek, hogy elütni őket még kevésbé. Nyugodtan menjen öles léptekkel az átkelő fele, ha az autós érzi, hogy át akar menni, el fogja engedni. Ugyanakkor a kisebb járdaszigettel elválasztott átkelőket két külön zebrának kell tekinteni. És ha az autóstól elvárja, hogy ne fájjon neki fékezni, a gyalogosnak se fájjon elsétálni a felfestésig. A kölcsönös tisztelet csak a szabályok kölcsönös betartása alapján alakulhat ki.
Jó gyakorlóterepet jelentenek e célból a belvárosi illetve külvárosi csillapított forgalmú zónák. Sok felfestéssel, sok táblával, az úttesttel egy szintbe hozott járdákkal, a szokásosnál lassabb, 30 km/h-t előíró sebességkorlátozással. Ezek nemcsak fizikailag hozzák egy szintbe a közlekedőket, hanem érzékelésükre is úgy hatnak, hogy azáltal jobban ráérezzenek az egymással való kommunikációra. De a hangsúly itt most az autósokon van: várják ki türelmesen a gyalogosok áthaladását, bekanyarodáskor se lopják a távolságot lassú előre gurulással, engedjék át a gyalogost, tanuljunk már meg végre egymás mellett nyugodtan, előzékenyen közlekedni!