A kapcsoláson túl: hogyan kell használni a fényszórót?

Miként az olasz közlekedés szerves része a dudálás, itthon a villantás az. Reflektorral villantunk, ha csak üdvözölni akarjuk a szemből érkező autóst, de ugyanígy az autópályán is, elengednénk, beengednénk valakit. Vészvillogóval köszönjük meg a másik autós előzékenységét, udvariasságát, s ha ez még nem lenne elég, az sokszor reflektorral mondja: szívesen. Éjszaka azonban más okok miatt szokás a reflektort villantani, rendszerint ezzel jelzi az elvakított autós, hogy vakítja a szemből érkező. Az pedig sokszor reflektorral válaszol, mellyel csak még jobban kifolyatja a szemet, balesetveszélyes helyzetbe hozza a vele ellentétesen haladó, már fokozottan közelebb lévő autóst. Ez utóbbinak semmi értelme, helyette el kellene gondolkozni, hogy miért vakíthatja őt a fényszóró.
A régebbi autók − mai szemmel kivétel nélkül − halvány fényszóróihoz képest a modernebb halogének, és főként a jobb xenonok is elképesztően erősek lehetnek − helyesen beállított, erős fényű lámpával sajnos el kell fogadni, hogy sokak számára vakító lehet a lámpa. Akár xenon és xenon között is komoly fényerő-különbség adódhat, s ezért joggal feltételezhetik a gyengébb lámpájú autók sofőrjei, hogy távolsági fénnyel érkezik a szemből jövő. Akinek túlzottan sokszor villantanak, s autójában nem a xenon lámpákhoz alapáron járó automatikus szintszabályzás állítja a fényszóró magasságát, el kell gondolkozni, hogy nincsen-e túlzottan leterhelve az autó fara. Akkor ugyanis a fénykávák megemelkednek, már a gyengébb lámpájú autók is vakítóak lesznek − védekezni legtöbbször egyszerű, a 20 évnél fiatalabb autók esetében rendszerint alapáras tartozékként szerepel az elektromos fényszórómagasság-állítás, egy tekerentyűvel dönthető lejjebb az izzó, melynek következtében a fénykéve is alacsonyabb, azaz rövidebb lesz. Ezt már akkor is használni kell, ha a hátsó ülésre egy termetesebb utas ül, ilyenkor 1-es állásba kell tekerni, a 2-es rendszerint a telepakolt csomagtér és csupán vezető vagy első utasok kombinációjához, míg hármas fokozata a telepakolt utas- és csomagtér élethelyzetre való. [BANNER type="1"]
Míg a tompított fényszóró bárhol, bármikor használható – csak a beállítására kell ügyelni, a távolsági fény, illetve a ködfényszóró és –zárófény már csak speciális esetekben. Távolsági fény csakis lakott területen kívül, a többi autós, illetve közlekedő zavarása nélkül engedélyezett. Szemből érkezőt észlelve – ahol a távolsági fénnyel már megvilágítva látjuk, le kell kapcsolni az erősebb fényt, s ugyanígy másik autóst utolérve is le kell kapcsolni a távfényt, ha őt már megvilágítva látjuk. A ködlámpák használata nem helyhez, hanem időhöz, pontosabban időjáráshoz kötött, csakis akkor szabad őket bevetni, ha azt a látási körülmények indokolják - ilyen lehet a sűrű köd, illetve az összefüggő eső-, illetve hófüggöny, ám annak elállásakor azonnal le kell kapcsolni a tisztább időben, nedves úton borzalmasan vakító fényt.
Ha a szemből érkező távfényével, ködlámpájával jelez, illetve ha a beért ködzárófényét kapcsolgatja, biztosak lehetünk abban, hogy valamelyik lámpánk vakít, ilyenkor érdemes végiggondolni: ég-e a reflektor vagy a ködlámpa, ha igen, azokat le kell kapcsolni, ellenkező esetben pedig a fényszóró-magasságállítón kell tekerni egyet,hogy a csóva alacsonyabbra kerüljön. Fontos ugyanis éjszaka látni, de látni hagyni még inkább az.