A kényelem mindenek felett - Mitsubishi Eclipse Cross CVT

Sokat töröm a fejem azon, vajon miért alakult úgy a világ, hogy az USA-ban az automatikus váltók terjedtek el, míg az öreg kontinensen a manuális sebességváltók. Rá lehet vágni néhány egyszerű választ, de egyik sem fedi le a teljes valóságot. Ha lesz egyszer időm, biztosan utánajárok mélyebben, hogy milyen gazdasági és társadalmi mozgatórugók húzódnak meg a dolog mögött.

Addig viszont egyre inkább kezdek beleszeretni az automatikus váltókba, és egyre kevésbé értem azt a hiúságot, ami sokakat még mindig a manuálishoz köt.

Persze tisztán emlékszem, amikor még a tojáshéj az én fenekemen is ott lógott, nem egyszer kérkedtem a mellkasomat döngetve, hogy márpedig az igazi férfi csak manuális váltót használ, mert ahhoz tudás kell. Mostanság már szégyenkezve gondolok ezekre a pillanatokra és üdvözült mosollyal ülök be az automataváltós tesztautókba. Természetesen mindegyik más és más, léteznek jobb és kevésbé jó megoldások, de még a kevésbé jók is kényelmesebbek, mint a manuálisak. Az Eclipse Cross váltója pedig a jobbak közül való.
A korábbi tesztautóhoz képest a váltó és az összkerékhajtás jelenti a legnagyobb változást, na meg persze a szín. Ami már sokkal jobban illik az Eclipse névhez, a vörös ugyanis jóval sportosabb, mint a szürke, ám 167 ezer forintot kell érte kifizetni a márkakereskedésben. Továbbá ebben az esetben is ugyanúgy fenntartom a véleményemet, hogy túl sok stílust próbáltak egybegyúrni egyetlen autóban.

Króm, szénszálas műanyag utánzat, kályhaezüst és zongoralakk, mind felbukkan valahol a karosszérián vagy az utastérben, így kissé kusza az összkép.

Ám az tagadhatatlan, hogy igazán egyedi az Eclipse Cross. A manapság oly népszerű „SUV-kupék” családjába simán beillik, oldalról ék alakot formáz az autó és a fény-árnyék vonalakkal is ügyesen játszottak a dizájnerek. Lehet szeretni vagy nem szeretni ezt a formát, egy biztos: mindenkiből kivált valamiféle reakciót, aki látja.

Az utastérben sem gyengül a már említett stíluskavalkád. A formákra és az ergonómiára nem lehet panasz, az anyagminőség is hozza a kategória átlagát. És valójában a sok stílus keveredése sem zavaró, csak furcsa lehet azok számára, akik a névből mondjuk egy teljesen sportos karakterre számítanak. Bent ugyanis szinte semmiféle sportos attitűdöt nem érezni. Az ajtók burkolatán látni némi szénszálas műanyagra emlékeztető betétet, illetve

a kényelmes bőrülések varrása piros, amelyek mondjuk 500 ezer forint pluszkiadást jelentenek,

de a kormánykerék zongoralakk díszítőeleme inkább elegáns, a középkonzol ezüstös műanyagjai pedig szimplán csak oldják a szürkeséget. A középkonzol tetején trónoló érintőképernyős kijelző szép grafikájú, a rendszer Apple CarPlay és Android Auto kompatibilis, ráadásul egy érintőpaddal is kezelhető a váltó mellől, bár ez kissé érzékeny, szerintem könnyebb a képernyőről kezelni.

Praktikum terén már kevés előnyt jelent a kupés kialakítás. Bár látszatra úgy tűnik, hogy a tető elég meredeken lejt, azért hátul a felnőttek sem verik be a fejüket és a lábtér is elfogadható, hiszen a hátsó ülések is előre-hátra mozgathatók, valamint a háttámlájuk 9 fokozatban állítható. Viszont a csomagtér alaphelyzetben csak 341 literes, és a hátsó ülések ledöntésével sem lesz 448 liternél tágasabb. [BANNER type="1"]
A motortérben az 1,5 literes turbós, benzinmotor dolgozik 163 lóerővel és 250 newtonméterrel, ami tökéletesen elég a másfél tonnás autó mozgatásához. Gyorsulási versenyekre senki nem fog vele járni, mint a névadó kupéval, hiszen a kilenc másodperc körüli érték nem túl vérmes, viszont mindenhová fejedelmi kényelemben jutnak el vele az utasok. Ehhez hozzájárul többek között a futómű hangolása is. A feszeshez áll közelebb, amely az úthibákon jól érezhető, viszont a tempós kanyarokban azért feltűnik, hogy nem vitték túlzásba a felkeményítést. A kormányszerkezet is inkább a nyugis haladás barátja. Pontos, de mégsem érezni határozottan közvetlenül az utat miközben a visszajelzéseket adja.

Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen rendelkezésre áll az összkerékhajtás, ami a kanyarokban is kifejti jótékony hatását. Az S-AWC (Super All Wheel Control) kapcsolóval három üzemmód között lehet váltogatni. Az AUTO mód értelemszerűen önműködően reagál a változó körülményekre, ám mellette beállítható a SNOW mód, amely a csúszós, havas, latyakos utakon jöhet jól, valamint telekjárás közben a GRAVEL, ami a sodrós kavicsos, saras utakra való. Persze nem szabad túl merésznek lenni az aszfaltról letérve, ugyanis a 183 milliméteres szabad magasság tényleg csak telekjárásra való, és nem komoly terepjárásra.

Az üzemmódválasztó gomb mellett egyből ott a CVT sebességváltó karja. Ahogy fentebb már említettem, ez egy rendkívül kényelmes szerkezet. Lényegében egy átlagos fokozatmentes váltó, amelynél nem érdemes folyton padlógázzal indulni. Gyorsan megszokható azonban a karakterisztikája, és onnantól kezdve kiváló társ a nyugis közlekedésben. A feketelevest a végére hagytam, mondjuk már biztosan sokan sejtik, hogy a nagy tömegért, a szabadidő-autós felépítés okozta nagyobb homlokfelületért, az összkerékhajtásért és a CVT váltóért a benzinkúton vezeklünk majd. A manuális váltóval felszerelt változat is 8,5 litert fogyasztott, ami nem kevés, de várható volt. A mostani tesztalany kerek egy literrel gurított le többet a torkán.

Nem csak a benzinkút pénztáránál kell mélyen a zsebébe nyúlnia annak, aki a CVT váltós és összkerékhajtású Eclipse Crossra vágyik. Az automatikus sebességváltó és a 4WD kettőse ugyanis csak a legmagasabb felszereltséggel választható, ráadásul egymillió forint felárért. Igaz, ebben már tényleg minden földi jó megtalálható, és a biztonsági rendszerekkel sem fukarkodik, hiszen tartalmazza a sávelhagyásra figyelmeztető rendszert, a holttéfigyelőt, a keresztirányú forgalomfigyelőt, a távolságtartó tempomatot, a vészfékrendszert és a tolatókamerát is.

Azonban, aki az összkerékhajtásról lemond, már a második felszereltségi szinthez, az Invite-hoz is kérheti 500 ezer forintért a CVT-váltót.

A tesztautó ára 11 millió forint felett állt meg kicsivel. Az összkerékhajtásról én zokszó nélkül lemondanék, viszont a CVT-váltóval szerintem jóval kedvelhetőbb az Eclipse Cross, mint a manuálissal. Így 10 millió forint környékén vihetném haza.

Nincs könnyű helyzetben tehát a Mitsubishi, hiszen a tomboló SUV-láz idején számos konkurenssel találhatja szemben magát a piacon, viszont egyedi megjelenésével, kényelmével és a legendás névvel, biztosan megtalálja a saját vásárlóközönségét.