A nagy visszatérés - itthon vezettük a Honda HR-V-t

Volt egyszer egy HR-V, amit még a mai műterepjáró divat előtt, 1998 és 2006 között gyártott a Honda 110 ezer példányban. Ma is látni belőle sokat, nem rossz kocsi, akinek van, az szereti. Az egykori Logo miniautóra épülő zseb-SUV után következett néhány évnyi hiátus, ami alatt a szabadidő-autók piaca nagyon durván felpörgött. Így nem maradt más választása a Hondának, minthogy ismét elkészítse a kompakt CR-V kistestvérét. A HR-V a japánok egyik 2015-ös újdonsága. Idén felfrissült a Civic és a CR-V is, a HR-V mellett még egy teljesen új Jazz is érkezett. Utóbbihoz áll műszakilag a legközelebb a HR-V.[BANNER type="1"]

Na de mit is láthatunk a képeken? Kisméretű crossover a HR-V, így a Peugeot 2008, az Opel Mokka, a Nissan Juke, a Renault Captur és a szintén új Mazda CX-3 közvetlen ellenfele. Sőt, ide tartozik még az árskála két véglete, az olcsó és népszerű Dacia Duster és a prémiumnak árazott Mini Countryman is. Azt hiszem, ebből a felsorolásból nagyon jól kivehető, hogy ez itt maga a piranhákkal teli sodró folyam. A verseny óriási, van a vetélytársak között olcsóbb, jobban összerakott, divatosabb, egyszóval mindenféle. A Honda autói meg hagyományosan nem a legolcsóbbak, cserébe a mechanikai összeszedettségük osztályon felüli, jól vezethetőek és tartósak, meg értékállóak.

Eddig a klisék, de milyen maga a HR-V? Korábban már megírtuk minden műszaki adatát és az árait is. Vezetni viszont eddig nem vezettük, így most elsősorban ez volt a nagy kérdés, de azért ejtsünk pár szót a formáról is. A Honda összes mai, itthon árult autóját vezettem, többről írtam is már, és nem rejtettem véka alá, hogy szerintem kicsit tévúton jár a japán márka. Mert bár mind kellemes kocsi, de mindben vannak fura részletek, és az összkép valahogy nem annyira felhőtlen, mint mondjuk az előző és sajnos utolsó Accord volt a megjelenésekor.

Nagyon drukkoltam a Hondának és őszintén örültem a Jazz próbája után, mert az végre sikerült. Hondásan jó lett, azaz a külseje olyan szo-szo. Vagy tetszik, vagy nem. A HR-V viszont még olyanabb. Szemből kapunk egy szigorú tekintetet, amin összehúzott szemöldököt mintáznak a lámpák. Hátulról kicsit szétesett mindez, az ötödik ajtó fémbe nyomott ívei, a lefelé biggyedt lámpák nincsenek az orral szinkronban, de ennél is nagyobb baj, hogy a kocsi két végét nincs ami összekösse. Persze, ott vannak a fény-árnyék vonalak, de ezeknek a felfelé törekvése valahogy végképp nem passzol az orr szigorához. Túl domború az oldala, kicsinek hatnak az ablakok és komolytalannak a hátsó ajtók bújtatott kilincsei. Kár ezért, mert amúgy a külső formán kívül nem találtam semmi kivetnivalót az új HR-V-ben.

A Honda új crossoverének 1.5-ös benzinese is teljesen új fejlesztés, de a menetpróbán nekünk egy 1.6-os dízel jutott, amit már régről ismerünk. A HR-V nem nehezebb a Civic Tourernél, így ezt is igen jól viszi a 120 lóerő és a 300 Nm nyomaték. Erőtartaléka meggyőző, a hatfokoaztú kéziváltóhoz öröm hozzáérni és könnyű vele dinamikusan autózni. Még a kipróbált, legjobban felszerelt Executive felszereltséghez járó 17 colos kerekekkel is megfelelő a csillapítás, a nyugat-magyarországi töredezett burkolatú mellékutakon bizonyított a futómű. A kormányzás teljesen szintetikus, visszajelzést alig kapunk, de mindez nem gátol meg a lendületes autózásban. Jó a kanyartartás és közben nagyon kellemesek a fotelesszerű első ülések.

A beltér jó minőségű anyagokból van összerakva, és a már 7,6 millió forintos, tényleg mindent tudó változat félbőr kárpitja, meg nyitható üvegteteje csak hab a tortára. Nem kell pánikba esni, mert kapni alap benzinest már 5,5 millióért is, igaz ezért az árért több konkurens már a közepesen felszerelt modelljét adja. A HR-V ütőkártyája az alapját adó Jazznél tágasabb utastér, a sokkal nagyobb, 470 literes csomagtartó és az emelt üléspozíciót adó, ma trendi forma. Meg persze a hondaság. Innentől már csak az a kérdés, hogy bejön, vagy sem?