A német autópálya új királya? Az egyliteres Dacia Jogger LPG-vel

Idén év végéig él még a nagycsaládosok számára meghirdetett autószerzési támogatás, amivel 7-9 üléses - új - modelleket 2,5 millió forintos dotációval tudnak megvásárolni. Bár egyre szerényebb az esély arra, hogy idei átadással tudnak még szerződni, de azért még van. Miként korábban a piac legolcsóbb modellje, a Dacia Lodgy volt a legtöbbek által választott, most átlag feletti érdeklődés lengi körül az aktuálisan legolcsóbb modellt, a piacra idén érkezett Dacia Joggert, ami azonban már csakis 1,0 literes, háromhengeres és turbós, alapverziójával LPG üzemet is kínáló benzinessel kapható. Teszteltük már a 110 lóerős, Extreme felszereltségű csúcsverziót (lásd itt) és a benzinnel 90, LPG-vel 100 lóerős Essential alapverziót is (lásd itt), de az olvasók által mindig felvetődöttt a kérdés: oké, hogy a hazai teszten elégedettek vagyunk, de vajon mit tudna az autó megpakolva, hosszú távon? Nos, lássuk! A közszolgálatiság jegyében egészen Rotterdamig autóztunk a Joggerrel. Két felnőtt, két gyerek, a csomagtér telepakolva, a bő 3000 kilométerre pedig mindössze 3 napot szánva - ez a felállás nyilván eleve feszített, de az autó tesztelésére ideális. [BANNER type="1"] A kalandhoz egy közepes, az arculatváltás előtt még Comfort névvel illetett, ma már Expression felszereltségű tesztautót kaptunk. Hála Istennek az LPG-s alapverziót, ugyanis szerintem többet ér, hogy Nyugat-Európában féláron tankolhatjuk, mint az a plusz 10 lóerő, amit az LPG nélküli "csúcsverzió" adni tud. A Jogger alapértékei már ismertek, de fussuk át gyorsan! A 4,55 méter hosszú, már-már szabadidő-autós megjelenésű, 20 centi hasmagasságú, alapáron körbeműanyagozott kombi egyszerre váltotta a Lodgyt, a Logan MCV-t, de még a Dokkert is, leginkább egy praktikus egyterű, a ma divatos SUV-jegyekkel. B-oszlopáig szinte egyezik a Sanderóval, de onnan magasabbra ível a teteje, így hátul nagyobb fejteret ad, ennek köszönhetően úgy kerülhettek - kilátást adva - egyre feljebb a második és a harmadik sor ülései, hogy a fejtér még így is felnőtteknek is elegendő. A lábtér is, pedig sem a második, sem a harmadik sor nem ad semmilyen szabályozhatóságot, egyféle beállítás van, az viszont megteszi. A középső felszereltség egyik nagy dobása, hogy már műszerfalára és az első ajtók könyöklőjére is ad textilkárpitot, sőt az ülésekre is jobb minőségű huzatot kapunk, elöl tartásuk is jobb, mint az alapverzióé, a sofőr pedig lehajtható könyöklőt is kap. Kár, hogy olyannyira minimális szivacsozással, hogy könyökünket letámasztva azonnal átnyomjuk azt, így a kemény felület hosszú távon (értsd: több órás utazások során) már kényelmetlenné válik. Viszont hatalmas szó, hogy az ülés nem, mindezt úgy tudom elmondani, hogy volt olyan nap, hogy mintegy 14 órát vezettem, ami persze nem ajánlott, de nem a Jogger miatt, hanem igazából semmilyen autóval sem. A Jogger gond nélkül tudja azt, amit 10-15 évvel ezelőtt egy mainstream modell tudott, sőt a középső felszereltségnél már megvan a 4 hangszórós, telefontükrözős infotainment, így nem csak Bluetooth-on, kábelen keresztül is mehet a Spotify telefonunkról, tökéletesen működik onnan az online kapcsolatos navigáció is. [BANNER type="2"] A középső felszereltség további áldása, hogy itt már alapáron jár a tolatóradar, de a Biztonság csomag által felszerelhető első radarral, tolatókamerával és holttérfigyelővel is, mindössze 150 ezer forintért. Ez benne is volt a tesztautóban és ugyanolyan jól jött, mint például az automata ablaktörlő-kapcsolás. Nem volt viszont benne, de mindenkinek javaslom az itt már alapból meglévő légkondicionáló automata vezérlését, hiszen minőségi különbség, hogy kell-e állandóan szabályozni a nap állása és/vagy a külső hőmérséklet alapján, hogy mennyire fújjon hideget a rendszer, vagy maga megteszi azt. Az mindenesetre jó pont, hogy a rendszer hatékony, le tudja hűteni az utasteret, a második sorban is. A futómű megszokottan kényelmes, ám a 205/60 R16 abroncsok és a 20 centis hasmagasság ellenére sem túlzott a karosszériadőlés, igaz 130 km/órától már az enyhébb autópályás kanyarokban is masszívan kell fogni a kormányt. De vajon miként megy 130-at a Jogger? Gond nélkül, az 1,0 literes turbómotor a 6 fokozatú váltónak köszönhetően 2900/perc körül forog 130-nál, itt LPG-vel megvan a 170 newtonméteres nyomatékcsúcs, így még az emelkedőkön is tudja tartani a tempót. Persze az kétségtelen, hogy az 1,0 literes motorral azért meg kell tanulni lendületből közlekedni, de ha az megvan, a Jogger az autópályák királya. Főként LPG-vel, hiszen úgy kvázi olcsón autózhatunk vele ott is, ahol nincs hatósági áras üzemanyag. Ahogyan arról már írtunk (lásd itt), a 480 forintos benzin mellett nem éri meg LPG-vel tankolni a Joggert sem, de külföldre utazva a 2-2,4 eurós benzin mellett az 1 euró környéki LPG már dízelesen szerény, vagy akár annál is kedvezőbb futásköltséget ad. Míg ugyanis benzinből most is gyári WLTP értéke alá menve 5,8 l/100 km vegyes fogyasztás adódott, LPG-ből, igaz a németországi korlátozásmentes szakaszokon a Jogger 170 km/óra feletti végsebességét is megízlelve kereken 8,0 literes jött ki. Utóbbi pedig tempós közlekedés mellett is 4 literes benzines/dízel fogyasztással adódó futásköltséget ad. Így tehát érdekes helyzet adódott:

130-ra állított tempomattal is a német autópálya királya volt az LPG-s Jogger, hiszen 2 eurós benzin mellett már a németek zöme is 130 alatt autózik a kedvezőbb fogyasztás érdekében.

Igaz, a szerényebb zajszint érdekében a Joggerrel is érdemes 130 alá menni, de nem sokkal, így például sokszor 125-re állítottam a tempót, amivel még mindig az átlagtempó felett haladtam. Távolságtartós tempomat opcióként sincs a Joggerhez, de ráfutásveszélyre figyelmeztetés alapáron van, aktív vészfékrendszerrel együtt, amit ugyanúgy nem próbáltam ki, mint az alapáras 6 légzsákot. A hosszú úton beigazolódott, hogy a 800 kilométeres benzines és a 400-500 kilométeres LPG-s, összesen 1200-1300 kilométeres hatótáv simán hozható mindkét tartályt megtöltve, ahogyan az is, hogy LPG-t Nyugat-Európában tankolni sem macera (lásd részletesen itt). Az is érezhető volt, hogy benzinnel valóban gyengébb a Jogger, mint LPG-vel, az emelkedőkön úgy hamarabb kell visszakapcsolni. Viszont ez az 1,0 literes turbós motor simán hozza az 1,4-es, 1,6-os szívó benzinmotorok erőszintjét, sőt nyomatékával a 2,0 litereseket idézi. Mindezt alapáron stop-starttal kapjuk, így a háromhengeres, amúgy sem bántó alapjárata sem sokszor jelentkezik. [BANNER type="3"] A legalább 3 gyerekkel rendelkezőknek mindenképp érdemes megnézniük az autót és azt, hogy meg tudnak-e még csípni egy példányt állami támogatással. Míg ugyanis a mai mezőnyben a közepes felszereltségű, hétüléses Jogger 7-7,5 millió forint környékén alapból is jó bolt, állami támogatással, azaz 4,5-5 millió forint körül, bár szinte duplája annak, amennyiért 3 éve egy fullextrás Lodgy kapható volt a támogatással, most is olyan jó ajánlat, amilyen valószínűleg már soha nem lesz a jövőben.