A pénzbehajtás a lényeg? Büntessék a túl lassan autózókat is!

Sok helyen sokszor megírták, megírtuk az elmúlt években, hogy az indokolatlanul lassú autós is balesetveszélyes, ráadásul szabálytalan, hiszen a KRESZ kimondja: aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon. Picit konkrétabban pedig így fogalmaz a 26. § 5. pontja: nem szabad a járművel indokolatlanul olyan lassan haladni, hogy az a forgalmat akadályozza. Nem szabad. Tilos. Mégis lehet, mégsem büntetik a rend éber őrei súlyos 10 vagy 100 ezrekkel, mint a gyorshajtás esetében. Hát nem kell a pénz? Tudjuk jól, hogy a balesetek fő oka a gyorshajtás - tökéletes "fedősztori", hogy közérdekből utazik a hatóság a száguldozókra. Ugyanakkor nyílt titok, hogy a trafizás remek lehetőség a kassza megtöltésére: mi, autósok vagyunk a fejőstehenek, a pénzünkből meg ugye fénysebességgel bővülnek a sztrádaszakaszok, gyűrűzik a körgyűrű, dübörög a metróépítés, stb. Nincs jobb érzés annál, amikor egy ki tudja, milyen marhasággal magyarázott 30-as táblánál 40-nel hasítunk, majd jön a csekk, s fizethetünk, mint a katonatiszt.
Pengetjük a kötelezőt, a gépjárműadót, a cascót, vételnél az eredetvizsgát, az illetékeket, tankoljuk a lassan 500 forintos üzemanyagot, várjuk és féljük a dugódíjat, nyögjük a nevetségesen drága pályahasználati tételeket - voltaképp teljességgel érthetetlen, miért nem büntetendő valóban minden, ami szabálytalan. Lásd az indokolatlanul lassú kocsizás, a forgalom zavarása, akadályozása. Hogy nagyon nehéz volna megítélni, mi az indokolt és mi nem? Na ja. De attól még hozhatnának egy olyan törvényt, hogy autópályán, autóúton, lakott területen kívül és azon belül legalább mennyivel kell menni, amennyiben az út-, a látási vagy az időjárási viszonyok megfelelőek. Beruházást, új eszközöket sem igényel, ott a radar, a kamera. Dupla haszon.
Mi verte ki most a biztosítékot? Szombat délután indulunk a Balaton északi oldaláról, Ábrahámhegyről haza, Budapestre, s akinek nincs meg ez az útvonal: úgy 70 km az M7-esig egy sávon (na jó, van benne tán kétszer két kilométer párhuzamos közlekedésre alkalmas etap, illetve Fűzfő és Akarattya között kínálkozik egy menekülő, tehermentesítő út, a 710-es). Faluból ki, faluba be, köztük csodás táj, de nyaranta nem véletlenül reális opció a hosszabb, Veszprém felé vezető, különben mesés szakasz (vagy a még hosszabb, át délre, a pályára menet), mert végtelen sor kígyózik a 71-esen, egy sávon, ahogy kell.
Viszont ez alkalommal, az első szép, langymeleg tavaszi hétvégén, pláne szombaton még nem számítottunk komoly forgalomra, s nem is lett volna vészes, ha nem találkozunk egy-két, elképesztően lassan vánszorgó időzített bombával. Az egyikük különösen elemében volt, és vagy 20 autóst gyűjtött maga mögé azzal, hogy lakott területen kívül legfeljebb 70-75-tel, de inkább csak 60-nal, lakott területen pedig 30-40-nel szaggatta az aszfaltot amúgy Suzuki Wagon R típusú személygépjárműjével. Biztos, ami biztos, túlnyomórészt minél közelebb a felezővonalhoz, nehogy megkönnyítse az esetleg tempósabb utazásban bízók dolgát.
Egy idős bácsi volt oldalán nejével, mögöttük lányuk vagy menyük, s annak gyermeke, ha jól láttuk. A bácsi masszívan kapaszkodott a kormányba, az a megy előre rendíthetetlenül, kizökkenthetetlenül, nem lát, nem hall típus. Életveszélyes. Életveszélyes, mert stresszeli a többieket. Viselkedése konstans előzgetést, gyorsítást, fékezést, bevágást, egymás, valamint a szemközti forgalom fenyegetését vonja maga után, hiába gondolkodhat úgy, hogy ő semmi rosszat nem tesz, csupán biztonságosan, nyugodtan vezet a lassan jársz, tovább élsz mottót szem előtt tartva.
Menjen lassan, vezessen nyugodtan, biztonságosan, naná, de ha már nem büntetik azért, mert feltartja a fél világot, legalább legyen vele tisztában, mit csinál. Tegyen meg mindent annak érdekében, hogy tényleg biztonságban autózhasson, például húzódjon az út jobb szélére. Egyébként ezt is előírja a KRESZ, na mindegy. Többsávos úton persze maradjon a szélső sávban, stb., fölösleges ragozni.
Tárgyaljuk ki még inkább azt, mit tegyünk és mit ne, amikor ilyesmit sodor utunkba az élet. Ne dudáljunk, ne villogjunk, ne tapadjunk rá, ne toljuk, szorítsuk le. Megijedhet, nagy baj lehet belőle. Tartsunk olyan követési távolságot, hogy szükség esetén biztonsággal meg tudjunk állni, de alkalmasint könnyen és haladéktalanul meg is tudjuk előzni. Hogy - a következő csigáig - lenyugodjunk, s hogy a többiek is követhessenek. Még durvább persze a helyzet, amikor nem egy lassan haladó vonatozik, a szerelvényben busszal, teherautóval, utánfutós kocsikkal, tetszés szerint. Ilyenkor aztán hosszú, jól belátható egyenes szakasz kell az előzéshez, s a legjobb, ha a manőver közben tán túllépi az ember a megengedett sebességet, kedvenceink a lesből készítenek róla egy kiváló fotográfiát... Agyhalál.
[BANNER type="1"] Bevallom, míg az említett suzukis mögé keveredtünk, 90 helyett egy rövid ideig vagy 120-ra gyorsultunk, juj, hogy aztán 70-nel kerüljük ki a 60 körüli, féktelen tempót diktáló úriembert. Isten éltesse sokáig, de tényleg, csak, ha egy mód van rá, ne vezessen többé. Vagy a szemellenzős illetékesek módosítsák a szabályt, s tegyék büntethetővé az indokolatlanul lassú autózást. Szegény bácsi például mekkorát nézne, amikor leállítja a rendőr vagy jön a csekk... Nem kívánom neki, de azt meg ő nem kívánhatja másoknak, hogy boldogan tötymörögjenek mögötte egy negyedórán át. Nagy a baj, pedig még messze a nyár, messze a szezon. Tartok tőle, messze a megoldás is.