A szolgáló – Skoda Octavia Combi, 2014

Kétféle autóvásárlót különböztethetünk meg nagy vonalakban, legalábbis a legelső lépésüket tekintve. Van, aki tudja, mit szeretne, de bizonytalan benne, viszont bármi mást ajánlasz neki, akkor is visszatér az eredeti ötletéhez és szeretné, ha meggyőznéd, hogy jól választott. Van a másik tábor, akik valóban tudnak tanácsot kérni, és azt meg is fogadják, ők az észszerű autóvásárlók, akik a valódi igények és nem álmok alapján választanak autót, nekik lehet jó szívvel ajánlani az Octaviát. Persze, van, amikor a kettő még találkozik is, mert maga a funkcionalitás is lehet álom, de azt hiszem, az Octavia csak egy elég kis réteg fejében él valódi álomképként. Ez egy igásló, a színtiszta szükségnek tökéletesen megfelelő szekér, egy szolga, aki a legtöbb esetben nem kérdez, csak megteszi, amit kérnek tőle, ahogy a legjobban tudja. És az Octavia elég jól tudja, sőt, talán a legjobban azt, amit egy családi kombinak kell, de azt azért nem lehet rá mondani, hogy ne lenne zsémbes pár éves kora ellenére.

A Skodázás valahogy mindig a józan autózást jelentette.

Persze, alaposan elszállhat egy új Skoda ára, de alapvetően jóval több és okosabb megoldást és nem feltétlenül elvárt magas, volkswagenes minőséget kapunk a pénzünkért. Az Octavia már az első generációjával bizonyított, a 20 éves szerkezet még ma is tökéletesen működik és az erősen leharcolt példányok sem használhatatlanok.

Ilyen pedigrével nehéz nem jó szívvel ajánlani egy fiatal, harmadik generációs Octaviát, ha épp valaki autót keres.

Mert mondjuk bővül a család és különben is, kéne már valami modern és biztonságos autó, de gyorsan. Octaviát bármelyik sarkon találunk eladót, többet is, miután flottás autóként is az egyik legnépszerűbb. Rogyásig vannak az autókereskedések az efféle alap fehér és alap közeli felszereltségű Octaviákkal. Valahogy ennek a formának még jól is áll a fehér szín, de a megítélése már csak a rendőrautók miatt sem túl jó, messziről vagy annak, vagy valami céges kocsinak nézhetjük, de igazából mindegy is, ez pont nem lényeg. Nagyautósak ezek a vonalak, önmagában sosem rossz ránézni az Octaviára, persze, a négy dísztárcsa majd visszakerül rá, attól egy picit mutatósabb lesz, de így is elég jó a kiállása. Flottás autó volt, le se tagadhatná, és szerencsére nem is akarják. Egy tulaj, nagy valószínűséggel egy sofőr használta 5 éven keresztül, végig vezetett szervizkönyves, miután egy flottakezelő intézte az ügyeit. Egy ilyen autó végig követhető előéletű, ebből pedig ki is derülhet, ha valami nagyobb baja lett volna. De nem volt, a vonalai egyenesek, első sárvédői is gyáriak, apró karcolásokon és a fehér fényezés mattulásán túl semmi komoly behatás nem érte. Az 5 év alatt megtett kevesebb mint 120 000 kilométere sem egetverő, persze használták, és még épp az előírt vezérléscsere előtt adtak túl rajta, ez nagyjából bevett szokás. Az 1.4 TSI-n 120 00-nél már illik cserélni, így ez hamarosan időszerű is, ám ez karbantartás kérdése, ahogy a motor olajfogyasztására is érdemes figyelni, mely nem rendellenes ennél a konstrukciónál.

A szolga más területen viszont nyűgös, méghozzá a hatfokozatú váltó, ami nem várt költségeket hozott.

A DSG gyengeségeit ismerjük, a kézi szerkezetre ugyanakkor nem jellemző a hiba, de előfordul. Alapjáraton és egyenletes haladásnál zörgő, de inkább zakatoló hangot ad, ami bent csak halványan ugyan, de hallható. Még nem szedték szét, de nagy valószínűséggel a nyelestengely bevezetésének csapágyazása rúgja az utolsókat, melynek cseréje a jelentős munkadíjjal és a japán alkatrész ára miatt hat számjegyű összeg az előzetes kalkulációk alapján. [BANNER type="1"] Mindig meglepődök azon, hogy egy ilyen 1.4 TSI Octavia mennyire fickós. Sokat változott az autóipar és annak termékei az elmúlt 5-6 évben, ami alatt jelentős zsibbasztás terhelte a legyártott autókat. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen Octavia erősebbnek és fürgébbnek érződik, mint egy teljesen új a papíron erősebb motorjával. Már 2000 alatt megérkezik a turbónyomás és a nyomatékcsúcs, és egészen sokáig ki is használható.

140 lóerő nem tűnhet soknak, de szinte repül vele az Octavia kombi, ez az egész még élvezhető is.

Fogyasztása országúton 6 liter körüli, a vegyes értéke pedig 7,2 a használónál, ami egészen baráti. Határozottan kattan a helyére a váltó, jó az üléspozíció, közel húzható a kormány, minden rendesen beállítható szinte bárki számára. Könnyed a kormány, de ez egyáltalán nem rossz, a futómű, bár láthatott csúnya dolgokat, eléggé egyben van, sehol egy rossz zörej, vagy furcsa mozdulat. Jól mozog a fehér bálnatest, kellően stabil is, azonnal beavatkozik az elektronika, ha a puttony libbenni készül kanyarban, remek benne a biztonságérzet. A külső előre vetíti a belső puritánságát, ami részben igaz is. A műanyag kormány egyértelműen jelzi az alacsony felszereltséget, de ez messze nem fapadosságot jelent. Négy elektromos ablak, manuális klíma, sötétített ablakok, érintőkijelzős multimédiás fejegység is járt. A szürke betétes műszerfal, ajtók és középkonzol összességében elég jó hangulatot ad az egyszerű Octavia bendőnek, persze nincs mit ragozni, minden műanyag, de egyben van és főként logikus, amiért mindig is szerettük az Octaviát. Na meg a méreteiért, amit még mindig nehéz felfogni. Nagyon kényelmesre állítva az ülést elöl, magam mögött táncolni tudnék a lábtérben. A hátsó térnél nagyobb ajándék nem is lehet egy autóban, ha pici gyermek szállítása is a cél. A gyerekülés könnyen pakolgatható, bőven hozzáférünk a porontyhoz és minden szükséges eszköz is kéz alatt lehet. Mindeközben a csomagtérben a kiságy, a babakocsi és egy heti poggyász is tökéletesen elfér, miután 610 literes a hátsó hangár. Őrületesen nagy a hely, bútorszállításban zseniálisan jól kihasználható. Olyasfajta tökéletes használati tárgy egy ilyen Octavia, ami közben kellőképpen modern, biztonságos és kényelmes is. Miután elég csöndes és masszív, hosszabb utak ugyanúgy viselhetők benne, mint a rövidek.

A 3 millió forintos ársávban szinte egyáltalán nem találunk hasonló ár-érték arányú autót.

Valójában egy Octaviának nehéz is konkurenciát állítani. Tökéletesen kiszolgálja a reális emberi igényeket, mindig is ez volt a dolga és még az után is hibátlanul tudja, hogy kiszolgált egy vállalatot. Ez igencsak tiszteletre méltó.