Akár spórolás is lehet - utazás lakóautóval, lakókocsival

Lakóautóval, illetve lakókocsival nyaralni, utazni legalább életforma, de már-már vallás. Aki a pihenés ezen formáját választja, az jellemzően nem azért teszi, mert így tud a legolcsóbban kiruccanni, kiszakadni a mókuskerékből, hanem azért, mert már próbálta, és neki bejött. Ha a lehető legolcsóbb nyaralási forma megtalálása a cél, akkor sokkal inkább a stoppolás, a hátizsákos túrázás és a sátrazás szavak mentén érdemes keresgélni. A lakóautózásnál, illetve a lakókocsizásnál természetesen az is olcsóbb, ha egy normál személyautót pakolunk tele, és rakjuk bele a sátrat, a polifoamot és a hálózsákot.
A lakókocsi, illetve a lakóautó már egy kényelmi megoldás, felára van. És érdemes azt is tisztázni, hogy bár mindkettő lakójármű, még a kettő is nagyon eltérő műfaj. A lakókocsi ugyebár egy vontató autót igényel, olyan autót, amely biztonsággal és a vontathatósági szabályoknak megfelelően elhúzhatja, míg a lakóautó önmaga is egy jármű. Azt azonban jobb az elején elfelejteni, hogy utóbbi azért lenne jobb, mert akár nem csak a nyaraláskor használható. Nem, nem érdemes vele munkába járni, de még csak a hétvégi bevásárláshoz sem ajánlott elővenni. Hiába nagy és akár tágas, nem rövid távok megtételére készült, és rendkívül kényes. Míg a jellemzően fém karosszériájú autók, ha optikailag nem is egyértelműen, de szerkezetileg azért elég jól bírják a parkolóhelyi lökdösődéseket és horzsolásokat, a komolyabb, különálló felépítményes lakóautók legtöbb esetben műanyag vagy vékony alumínium oldalfala azonban jóval sérülékenyebb - nem éri meg őket felesleges rizikónak kitenni. [BANNER type="1"] A lakóautóra tehát nem szerencsés hagyományos használatra szánt autóként gondolni, ha már az egész éves használat, pontosabban a kihasználtság fokozása a cél, akkor sokkal inkább a baráti társaság befűtése lehet megtérülő. A lakóautó ugyanis nem olcsó, könnyedén hét számjegyű összeg lehet egy közepesen komoly példány, de ha semmi komoly luxusra, csupán üzembiztosságra vágyunk, akkor is alsó hangon 4-5 millió forintos vételárral kell számolni egy minőségibb használt darab esetén is. Utóbbinál már elviselhetőbb, az újaknál nagyon komoly tétel az értékvesztés. Használt példányok bőséggel és az említett összegnél jóval olcsóbban is elérhetők, a Használtautó.hu vonatkozó szegletében érdemes böngészni. Esetükben természetesen megvan a rizikó, hogy ha egyszer útközben, netán Nyugat-Európában adódik gond, akkor a hazaiaknál jóval magasabb szervizdíjakkal nagyon könnyű belefutni a gazdasági totálkárba - még baleset nélkül is. Mentésük sem egyszerű ugyanis, hagyományos autómentő nem elegendő hozzájuk. Ha tehát valaki lakóautózik, a szervizelésen semmiképp se spóroljon, különben nem csak drága lesz a külföldi javítás, a nyaralást is könnyedén elronthatja. És utóbbi az a tényező, ami miatt bizony megérheti egy új, üzembiztosabb, minőségibb darab.
A lakókocsi spórolás is a lakóautóhoz mérten, hiszen ugyanolyan komfortot kínáló lakókocsi harmad-negyedáron kapható, mint lakóautó - így aztán már korrekt példányok is elcsíphetőek lehetnek egymillió forint felett, másrészt fenntartásban, karbantartásban, de még helyigényben is más szintet jelent. Utóbbi nem félreértés, ugyanolyan méretű lakóteret egy lakóautó jóval nagyobb alapterületen tud csak kínálni, hiszen kell hely a motornak, a teljes hajtásláncnak és a vezetőfülkének is. Lakókocsit nem csak először venni, cserélni is olcsóbb, például regisztrációs adó sincsen rá, az alacsonyabb vételár nem csak a műfajba való beszálláskor, hanem "eszközfrissítéskor" is fontos tényező. Azonban a két műfaj nem azonos. Lakókocsival a legtöbb országban autópályán is 80 km/óra a legnagyobb megengedett sebesség, míg lakóautóval akár a 130 km/órás tempó is tartható lehet - persze a nagy téglatesteknél komoly spórolást hozhat a tempó csupán 120 km/órára mérséklése is. Egy lakóautós/lakókocsis íratlan törvény szerint, ha a túra napi átlagkilométere 200 km fölé esik, akkor már lakóautóval érdemes menni, alatta jó a lakókocsi is. Ezt persze jobb úgy értelmezni, hogy amennyiben a család lakókocsival vág neki a nyaralásnak, akkor nem érdemes napi 200 kilométeres átlagtáv fölé menni, 10 napos kikapcsolódás esetén tehát nem ajánlott 1000 kilométernél messzebbre utazni, ellenkező esetben túlzottan sok lesz az autóban, utazással töltött órák száma.
A lakóautóval, lakókocsival túrázás természetesen még sok másban is különbözik. Míg lakóautóval könnyebb körutakat tenni, s akár minden nap vagy néhány naponta odébbállni, lakókocsival jellemzőbb az egy pontban táborozás, s az onnan való csillagtúrázás. A családdal közös kis térbe, a kempingekben is hasonló gondolkodású és mentalitású emberek közé tömörülés amúgy egy érdekes kaland. A lakókocsizás, illetve a lakóautózás eleve egy speciális szocializálódás. Összezárja, egymásra utalja a családtagokat, ugyanakkor a kempingekben jó ismerkedési lehetőségeket teremt. S itt nem feltétlenül a felnőttek közötti ismerkedésére, hanem a gyerekek, az eltérő nyelveket beszélő gyerekek barátkozási lehetőségére kell gondolni. Ez is egy szépsége ennek a nyaralási műfajnak, ami sokaknak bejön, itthon is egyre többeket csábít el, másoknak felfoghatatlan.
Aki belekóstolna, annak érdemes a bérléssel, nem pedig a vásárlással kezdenie. Ökölszabály, hogy az utazást különösen alaposan ajánlott megtervezni, a szállásokat, pontosabban megállóhelyeket akár fél évvel előre lefoglalni – így ugyanis komoly kedvezmények kaphatók. De még komolyabb tétel lehet a szabályok ismerete, s ezáltal a bírságok elkerülése. Nem minden országban szabad út mentén táborozni, nem minden városba szabad behajtani bizonyos méret fölött. Utóbbi főként a lakóautósoknak lehet érdekes, hiszen lakókocsival utazva azt le lehet csatolni, s a kempingben lehet hagyni. Fizetni amúgy a kempingekért is kell, ám a lakókocsis/lakóautós díjak még mindig közelebb állnak a sátrazási költségekhez, mint a szállodadíjakhoz. Akik a műfajt szeretik, azok azonban nem elsősorban az akár szerényebb költségek miatt kedvelik az „otthon” cipelését, hanem az általa adott sajátos életérzés miatt.