Amerikából jött - Mitsubishi Eclipse használtteszt

A Mitsubishi Eclipse 1989-2011 között, a korábbi Cordia kupét váltva, összesen 22 éven át készült. A kilencvenes években az európai piacon is elérhető és egyben vágyott autónak számított. Nevét egy XVIII. századi angol versenylóról kapta, az autó maga pedig egy kétajtós sportkupé, illetve kabrió, ugyanis úgy is létezett. Összesen négy generációt ért meg, ez az utolsó, negyedik nemzedék. A Mitsubishi-Chrysler kapcsolat alapján Eagle Talon és Plyomuth Laser néven is létezett, de maga az Eclipse is egy amerikai autó, hiszen ott gyártották. Be kell valljam, utóbbi belterén is látszik, ilyen - kifogásolható - minőségű műanyagokat 10 év alatti, nem kifejezetten budget kategóriás autóban már nemigen látni.[BANNER type="1"]
Megjelenése viszont ennek az autónak is van, egyfajta varázsa is. Gyakorlatilag egy időgép. Kerekded formájával és erősen megkérdőjelezhető praktikumú hülyegyerek kupéként pont a ma már boldog békeidőnek számító kilencvenes, korai kétezres évekbe repít vissza. 2007-es gyártásával még pont a máig hangoztatott válság előtti modell. Utastere egyébként a külsőhöz hasonlóan látványos: jó oldaltartású, ráadásul oldallégzsákos elülső üléseket ad, még függönylufik is vannak, így talán még a diszkóbalesetekben is jól teljesítene, persze olyanban remélhetőleg sem az autónak, sem utasainak nem lesz része. Naná, hogy van benne klíma és tempomat, hiszen amerikai gép.
Hátsó üléseire nehéz bejutni, a kialakítás hangsúlyosan 2+2 üléses. Hátul 180 centit csak közelítő magassággal is a lejtős ablakba koccan már a fejünk, ezt nem lehet elhallgatni, széltében viszont bőséggel van hely két felnőttnek is, a térdhely is elegendő. Elöl ülni egyértelműen jobb, de vezetni legjobb az Eclipse-t. Oké, nagy durranást nem szabad várni, hiszen orrmotor, elsőkerékhajtás a séma, a 2,4 literes sornégyes motor sem ígér sokat, mégis kellemes meglepetést okoz. Ma már szokatlanul élénk a gázreakció, turbó híján turbólyuk sincs. A MIVEC, azaz változó szelepvezérlésű benzines könnyedén, sokáig pörög, közben pedig egészen élénken gyorsul a nem is vészesen könnyű, közel 1,5 tonnás autó. Ha a sarokszámokat nézzük, 165 lóerő, 220 Nm nyomaték említhető. Mindez 9,6 másodperces 100 km/órára gyorsításra elegendő, a végsebességet pedig nemigen tudjuk, az Egyesült Államokban az nemigen volt téma. Hiába hívták sportkupénak, ez igazából egy boltba, diszkóba, iskolába járós autó. Olyan, amit megkaphatott 18. vagy inkább az Amerikában a nagykorúságot jelentő 21. születésnapjára a gyermek, hogy ezzel kezdhesse meg autós karrierjét.
Az Eclipse legfőbb ütőkártyája talán használhatósága. Meglepően nagy, 445 literes a csomagtér, ami osztott támladöntéssel, egyszerűen bővíthető. Bár a próbált autón nem az alapáras 17, hanem feláras 18 colos felnik voltak, még ezekkel is egészen jól csillapít az elöl MacPherson, hátul is független, multilink futómű. Az Eclipse 147 milliméteres hasmagassága pedig temérdek mai átlagautóénál is nagyobb. Fogyasztása városban is 10 liter körüli, onnan kiszabadulva 7-8 liter, ami még simán tűrhető. Kormányzása közvetlen, váltója patent. Nem mondom, hogy nekem kellene egy ilyen Eclipse, de tulajdonosa szerint az utcán sokan utánafordulnak, ismeretlensége miatt új autónak nézik. Akkor mégis miért adja el? Mert olyan szerencsés, hogy gyereket vár, ha nem is ő, de a párja igen. Ezért válna meg a nem egész egy éve vásárolt autótól. Kellett-e költeni rá? - teszem fel a kérdést. Ő pedig mosolyog, hogy semmit, hiszen ez egy "japán" autó. Aztán kiderül, hogy a vásárlás után azért megvolt a "nullrevízió". Vezérműszíj-cserével, komplett (tárcsák + betétek) fékgenerállal, szűrők és olajak cseréjével. Ha ezt nézzük, meg azt, hogy klímás és navigációs + egyedi, nem is vészesen sok az érte kért 2,6 millió forint. Ennyiért persze sok más, akár erősebb, ám jó eséllyel nem ilyen ritka autót kapni. Szerelemautó ez, annak való, aki belehabarodik. Akit érdekel, a Használtautón megtalálja.