Amikor az izgalom hiánya pozitívum? Teszten a friss Octavia!

Bármelyik generációval is volt dolgod korábban, az Octavia biztosan ugyanazt jelenti számodra. Részben azért jelenthetem ezt ki biztonsággal, mert mindegyikhez volt már szerencsém. Rövid tengelytávolsága miatt kicsi a fordulóköre, ami jól jön a városban, mellé a hosszú hátsó túlnyúlás hatalmas csomagtartóval kecsegtet. Műszaki téren a méltán népszerű Volkswagen Golf aktuális generációjának a klónja, ami igazából szinte teljesen érdektelen az átlagos Octavia-felhasználónak. Kényelmi téren pedig éppen ott ad többet, ahol a vásárlóközönsége kívánja, mindehhez azokon a részleteken spórol, amelyek tényleg csak a prémiumautók rajongóit érdeklik. A végeredmény a cégautó-piac érthető dominanciája mellett egy stabil rajongó- és vásárlóközönség, akik akár még az Audinál is magasabbra aposztrofálják. Bizonyított tehát a recept, ám a korral ettől még haladni kell, óramű pontossággal érkezett is a jelenleg futó, negyedik generáció ráncfelvarrása. [BANNER type="1"] No nem mintha lettek volna ráncok, amiket el kell tüntetni, az Octavia ugyanis alig változott. Méretek terén nincs miről beszélni, hiszen a kültéri átrajzolás kimerül a lámpatestek és a közvetlen környezetük apró módosításaiban. Az alapáron is LED technológiás első fényszórók például kaptak némi játékosságot egy aprócska, kiugró sarokkal alul, a hátsó lámpatestek pedig új rajzolattal és futófényes irányjelzővel büszkélkedhetnek. Az utastér aligha tartogat újdonságot, legfeljebb a nagyobb képernyők tűnhetnek fel. A sofőr előtt a digitális műszeregység például 10 colos, akárcsak az alapáras infotainment, de a képeken látható tesztautó megkapta a 13 colos érintőképernyőt. Az anyagminőséggel alapvetően nincs probléma, a szokásos Škoda receptet hozza. Amit megfog az ember, az teljesen rendben van, a többi helyen pedig okos trükkökkel igyekeznek jobb minőségűnek feltüntetni az átlagosat. A világításkapcsoló továbbra is klasszisokkal jobb a Volkswagen több gombos, nagyobb érintőpanelénél, bár azt hozzá kell tenni, hogy már az anyacég is kezd leszokni a hírhedt megoldásról. [BANNER type="2"] Nincs viszont érintőképernyővel kombinált, fizikai tekerős klímakonzol, az megmarad a nagyobb Škodák sajátosságának, a hőkomfortot így sajnos az érintőképernyőről kell vezérelni. A képernyő alatt sem kapta meg az érintősáv egyes részeit a klíma, az egész csík megmaradt a hangerőnek, ami szerintem feleslegesen ekkora. A túldigitalizáltságon kívül azonban aligha lehetne belekötni, de ez már szinte ízlések és pofonok kérdés manapság. A helykínálat kiemelkedő, amíg a régi Octaviákban még csak a "szódával elmegy" kategóriát súrolta a hátsó lábtér, itt már bőven elegendő a magasabb felnőtteknek is, ám a kardánalagút felett a pohártartós tároló még tovább hangsúlyozza a hátsó sor kétszemélyesre szabott mivoltát. Szerencsére ez az extra kivehető, ha nagyon útban lenne az ötödik utasnak, a további kényelemhez pedig a hátsó szellőzők mellett a sötétítőrolók is sokat adnak. A szélvédővel együtt nyíló csomagtartó ismét hatalmas, jól pakolható és kiválóan variálható. Ráadásul a kalaptartóra is jutott felakasztható háló, a raktérből pedig a nagyobb modellekben már megszokott, tépőzáras csomagrögzítők sem maradtak el. [BANNER type="3"] Az autó másik végénél a Volkswagen 150 lóerős TSI erőforrását találjuk, ami éppen annyira szürke kisegér, mint maga az autó. Az igazat megvallva viszont a köznapi Octavia vásárlóközönségének nem gondolom, hogy ennél többre lenne igénye. Még akkor sem, ha a nyomatékgörbe érezhetően környezettudatosságra hangolt, a 150 lóerőt pedig kizárólag olyan fordulatszám-tartományokban éri el a modell, amit legfeljebb szökőévente próbálgatnak majd.

Sőt, megkockáztatom, hogy a legtöbb vásárlónak fel sem tűnne a különbség a 115 lóerős, szintén négyhengeres alapmodell és eközött.

Az összhang azonban épp a felesleges erőfitogtatás nélkül lesz tökéletes: ez egy átlagos autó, hétköznapi felhasználóknak. Mindez a Golf kormányművével és a viszonylag puhára hangolt felfüggesztéssel a lehető legolcsóbb módja a korrekt utazási élmény megalkotásának. Tipikus Octavia vonás továbbá a tetemes hátsó túlnyúlás, ami az autó hozzához képest alacsony fordulókört és könnyebb parkolást tesz lehetővé. Az árak terén is észnél maradtak a csehek, a 9,6 milliós Joy felszereltség most kimondottan megéri, hiszen milliókkal olcsóbb az alap Essence változatnál, miközben extralista terén a Selection csomagra épül. Érdekesség, hogy a távtartós tempomat még így is feláras, akárcsak a grafitszürke metálfény, hiába illik ennyire tökéletesen a hasonlóan szürke és hétköznapi összképbe. Még a napellenzős hátsó sorral és az üzemmódválasztóval is 10,48 milliónál áll meg a matek. Ami egy meglepően jó ár a mai piacon, még akkor is, ha az autópark 16 éves átlagéletkorához szokott többségnek így is elérhetetlen álom marad.