Anyázás és ökölrázás a Károly körúton

Szeretem Budapestet, itt születtem, itt élek, és örülök, ha valami megújul, megszépül. Örültem a „Budapest Szíve” program keretében (nem ez a pontos neve, de mindenki így mondja, hát legyen) átalakuló Károly körútnak is, amely méltó folytatása a Múzeum körúti rekonstrukciónak. Tetszik a szögletes lombkoronára nyírt növényzet, a végre jó minőségű útburkolat, a kerékpárosok saját sávja, és lassan már a fura lámpaoszlopokkal is barátságot tudok kötni, csak egy valami ne bosszantana – a buszmegálló. Nincs szükség bő lére eresztenem a mondanivalóm, a képek árulkodóak. A korábbi buszsávos megoldás megszűnt, ami alapjaiban nem lenne gond, ám a 9-es és 109-es járatoknak nincs semmilyen öböl, sem más megállási lehetőség kialakítva: a méretes, tömegközlekedést szolgáló járművek enyhén félrehúzódva, a teljes kerékpár-, valamint a fél külső sávot elfoglalva bonyolítják az utascserét. A megoldás számomra érthetetlen, pláne azok után, hogy konkrétan egy vagyont költöttek a terület átalakítására.

Hogy miért építették így? Nem tudom, nem vagyok sem építészmérnök, sem kerületi polgármester, mert vagy műszaki oka van a dolognak, vagy területi, mint például az út túloldalán, a Madách térnél, ahol az árkádok alatti járdaburkolatok a társasházak tulajdonát képezik, és ezek emiatt ki is maradtak a fővárosi felújítási projektből. Elképesztő logika. Mindenesetre a járdán bőven lenne annyi hely, hogy a buszok számára kialakíthattak volna egy kb. 1,5 méter mély beállót, és így legalább az autóforgalmat nem akadályoznák. A problémák ugyanis abból adódnak, hogy ha a busz a megállóban tartózkodik, akkor a kerékpárosoknak vagy be kell sorolniuk az autók közé, vagy várnak – általában az előbbi megoldást választják, aminek persze az autósok nem örülnek. A külső sávban haladó autók pedig nem férnek el a busz mellett, tehát nekik is jöhet a fékezés, a kikerülés, az ebből adódó konfliktusok sorozata. Mert konfliktus, az bőven akad, hiszen Magyarországon valamiért nem divat a közlekedésben udvariasságot, megértést tanúsítani egymás iránt. De ez már másik történet.