Autó, ami hihetetlen, hogy létezik - Mazda 626 30 évesen

Hihetetlenül hosszú idő 30 év, ma már például aligha van ember, aki emlékszik az 1983-as év főbb eseményeire. Csak néhány mérföldkő, hogy Ronald Reagan a Szovjetuniót a „gonosz birodalmának” titulálja, majd bejelenti az űrfegyver-programot. Közben itthon első ízben kibocsátásra kerül az 1000 forintos bankjegy, s sajnálatosan az oroszlányi márkushegyi szénbányában 37-en halnak meg sújtólégrobbanás következtében. Novemberben a Szépművészeti Múzeumból hét nagy értékű műkincset rabolnak el, közöttük Raffaello „Eszterházi Madonna” alkotását. Lengyelországban még a nyáron megszüntetik az 1981. december 13-a óta érvényben levő szükségállapotot, amnesztiát kapnak a politikai foglyok. Az év végén a Microsoft kiadja a Windowst, ami akkor még az MS-DOS grafikus felülettel bővített verziójaként volt ismert, mára pedig csaknem mindenki találkozott vele. Nyilván nem ilyen jelentőségű, de azért mégiscsak mérföldkő, hogy a Mazda bevezeti a 626-os második generációját, az első fronthajtásút, a korábbival egyező, 2,51 méteres tengelytávú, de immár elöl-hátul független felfüggesztésű padlólemezen. Elképesztő luxusautó volt – főként nekünk, akik még egy Trabant kiutalásának is felettébb örültünk, pláne, ha aztán a Merkur telepén a megfelelő boríték által egy korrekt példányt sikerült megkaparintani.[BANNER type="1"] A Balatonnál aztán az NSZK-ból hazalátogató disszidensek vagy az NDK-NSZK családtalálkozókat tartó németek által össze is lehetett futni velük. Egy másik világot képviseltek, olyat, ami ugyanúgy hihetetlen volt, hogy létezik, mint az, hogy 30 éves Mazda 626 korrekt állapotban még ma is létezik. A sors fintora, hogy hozzászólásaink közé Combi27 néven író olvasónkkal épp a Balaton partján találkozom, hogy végre megnézzem azt az autót, amiről már többször hallatott, az 1983-as Mazda 626-ost, ami korosan is mesés jellemzőkkel bír. Az idős japán már első ránézésre is szép. Nyilván máshogy, mint mai utódja, a szintén remek Mazda6, ám talán még jobban ejti az állakat. Rögtön teszem is fel a kérdést, hogy mégis hol lehet ilyen gyönyörű autót találni? Jön is a logikus válasz: „A Használtautón találtam!” Hát persze, hol máshol. Az persze nem titok, hogy nem úgy, hogy felment, keresett egy 626-ost, s ott volt. Hanem folyamatosan figyelte a szimpatikus – japán – autókat, s amint felkerült a Mazda, emelte a telefont, utazott Veszprémből Pécsre, s bólintott a vásárlásra. Nem ma volt, közel 6 éve, hogy 160 ezer forintért megkaparintotta az akkor 227 ezer kilométert futott ötajtóst. Vételár? 160 ezer forint volt, friss vizsgával. Lám-lám, kitartó kereséssel lehet kapni 200 ezer forint alatt is korrekt autót.
A korrekt autó persze a 20 év feletti korosztályban nem azt jelenti, hogy nem kell vele foglalkozni, nem kell rá költeni. Ám megfelelő választással nem vagyonokat. Ez a Mazda is megkapta már vételárának négyszeresét is, ám ki ne költene éves átlagban 100-150 ezer forintot szervizre? És a 626-os nem csak olyan – jellegű – állapotban maradt, mint volt, hanem jobb is lett. Kuplungját például hamar cserélni kellett, rugótornyait, hátsó kerékjárati íveit is szükséges volt lakatolni. A motor új vezérműszíjat és vízpumpát, a karosszéria teljes alváz és üregvédelmet kapott. A futóműben a hátsó lengéscsillapítók és a toronycsapágyak, valamint a stabilizátor-szilentek (10 darab) is cserélve lettek. Volt továbbá már műszaki vizsga is kétszer, az autó kapott vonóhorgot és benzin-gáz szettet is. Üzemeltetése így még ma is elviselhető költségű. Igaz, a gázrendszer úgy lett beállítva, hogy a menetdinamikát nem rontja – hanem talán még fokozza is, így persze érezhető – mintegy 10 százalékos többletfogyasztást generál.
Utóbbit persze könnyű elviselni, hiszen a 11-13 liter közötti étvágy egy 30 éves, 2,0 literes, 101 lóerős benzinmotorral szerelt autótól még mindig baráti. Pláne, ha azt is számításba vesszük, hogy komolyabban megbontva még nem volt a motor. Pöccre indul, már tavaszias időben is gázzal, nincs alapjárati dadogás, egészen szépen húz fel, s a fordulatot is kedveli. Nem 16 szelepes könnyedséggel, hiszen nem is az, ez még hengerenkénti kétszelepes, karburátoros, kézi szívatós – még egy dologgal kevesebb tehát, ami elromolhat benne. Mivel a saját tömeg mindössze 1040 kilogramm, az 5600 1/percnél megjelenő 101 lóerő és a 3700-nál élvezhető 156 newtonméter nyomaték nem kevés. Nem is sok persze, de átlagos menetdinamikához, 13,1 másodperces 100 km/órára gyorsuláshoz és (egészen jól kapcsolható, ötfokozatú váltóval) 175 km/órás végsebességhez elegendő. Utóbbi persze a mindenféle modern biztonsági felszereléstől mentes, lágy felfüggesztésekre állított karosszériában maga az orosz rulett.
Ez az autó nem a száguldásról, hanem a kényelmes utazásról szól. Elképesztően ballonos, 185/70 R14 méretű abroncsai is sokat tesznek a jó úthibaelnyelésért, és puha, méretes, elöl látványos oldalpárnás plüss ülései is sokat adnak a menetkomforthoz. Az utastér már bordó színvilágával, de főként felszerelés-arzenáljával is soha el nem képzelt dimenziókat nyit. Szögezzük le ismét, hogy egy 1983-ban kigördített, 1987-ig gyártott autóban ülünk. Ez a példány GLX verzió, ami a valahai „fullextrás” ellátmány, de a feláras légkondi, automata váltó vagy az elektromosan hangolható futómű azért nincs benne. Elektromosak a tükrök, s az ablakok is. És most kapaszkodjon meg mindenki, a vezetőoldali lefele és felfele is automata! Ráadásul mechanikus megoldással, végállásban automatikusan oldó kapcsolóval. Van továbbá teljes értékű, ma is hibátlanul szolgáló vákuumos tempomat is. A deréktámasz mindkét első ülésnél szabályozható, a sofőr széke pedig nem csak magasságában, hanem dőlésszögével is, a kormányoszlop le-fel állítható. A műszerfalon van lefele és felfele is működő váltásesedékesség-jelző, s olyan visszajelző is, ami a kiégett hátsó lámpákra figyelmeztet. Van továbbá hangjelzés a bent felejtett kulcsra, az égve hagyott fényszóróra és a félig becsukott ajtóra is. Apropó fényszóró, ahhoz mosó is jár, a mechanikus kapcsoló pedig mechanikusan lapozza visszajelzését az aktuális állásról.
Hihetetlen, ahogyan a kárpitok, az utastéri műanyagok állapota is. A kopás minimális, a pedálok szinte gyári állapotúak, a kemény és vékony kormánykerék, s a váltógomb fényesedése akár 150 ezer kilométeres futás mellett is reális lenne. Az óra 270 ezret mutat, talán reális, de megállapíthatatlan. Az autó története követhetőnek tűnik, de azért nem egyszerű. A kilencvenes évek elején, a rendszám alapján 1993-1994 tájékán Svájcból érkezett Magyarországra, első tulajdonosa egy idős úr volt, utána még volt egy privát gazda, majd a pécsi eladó, aki testvérének szánta melós autónak, ám ő végül beszerzett egy dízelt. Ugyebár tőle vette meg olvasónk, aki szárnyai alá vette a 626-ost. Gyönyörű youngtimer, s ha a hazai oldtimer-minősítés nem hibátlan gyári állapotot várna el, akkor remek veteránná is válhatna. Egyelőre azonban marad hobbiautóként is szolgáló családi kocsi, ami egyben arra is rámutat, hogy az olcsó autó csakis úgy jó, ha törődést is kap, akkor viszont nagyon kedves jószág is tud lenni.