Autó, ami nem csak az árával olcsó. Górcső alatt az újkori Dacia

Nem vitás, hogy a Sandero 1 990 000 forintos árával a Dacia a legolcsóbb autó, az egyetlen 2 millió forint alatt kapható új autó. Ráadásul úgy tud a piac legolcsóbbja lenni a Dacia, hogy igazán parányi méretű miniautót nem is kínál. Legkisebb modellje a nemrégiben szabadidő-autós Stepway csúcsváltozatával tesztelt Sandero is egészen tágas kisautó, a Logan ugyanaz lépcsős farral és még nagyobb csomagtérrel. Itt van továbbá már utóbbi kombi, azaz MCV változata, ami ugyan már nem szekrényajtós, furgonos praktikumot és teret adó, akár hétüléses, valóban többcélú autó, hanem „csak” hagyományos kombi, mélyen a konkurensek ára alatt, s azokénál nagyobb belső méretekkel. Viszont a vásárlók még mindig sokszor félnek itthon a márkanévtől. Az ódzkodás nagyját persze felemésztette a Duster, ami három évvel ezelőtt divatos szabadidő-autóként debütált, s azóta is mind többeket győz meg arról, hogy lényegében mindegy az embléma az autón, azt kell nézni, amit kapunk.

Nem feltétlen csak magát az autót, hogy az mennyire tetszik, hanem a teljes csomagot. Megbízhatóság, tartósság, üzemeltetési költségek szempontjából. Ha csak az előbbire koncentrálunk, a ma már nem is annyira román márka könnyedén alulmarad. A Dacia bizony még mindig messze van attól, hogy álomautó legyen, persze ma már egy divatos szabadidő-autó Duster vagy egy szabadidő-autós Sandero Stepway könnyedén tetszhet is sokaknak, ám a használt példányok zömét adó első Loganok még kevéssé csábítóak. Aki azonban józanul, az említett egyéb jellemzőket is számba véve választ, az igazán olcsó, filléres autót keresve is könnyedén köthet ki egy régi lépcsős Logan mellett. Használtan ugyanis azok akár 500 ezer forint alatt is elérhetők, a klímásak 700 ezer forint környékén startolnak. Már nem annyira filléres, de még mindig olcsó az ötajtós, 2008-ban debütált Sandero, melynek első példányai (törésmentesen) 1 millió forint felett kezdődnek, míg az óriási csomagterű Logan MCV-k veszettül tartják az árukat: a 2006 őszén bemutatkozott puttonyosból 1,35 millió forint a legolcsóbb.
Ha a Daciák tudását és árát mérlegeljük, bizony jó választásnak mondhatjuk őket. Aláírható persze, hogy elismerésre méltó törésteszt-eredménnyel az első sorozatok még nem büszkélkedhetnek, ám a hasonló áron kapható, jellemzően drágábban fenntartható alternatívák sem jobbak. A vásárlási döntés előtt persze sokakban felmerül a kérdés, hogy mi van a korrózióval, hiszen ezekre csupán 6 év átrozsdásodás elleni jótállást adtak, a kezdeti példányok pedig a pletykák szerint rozsdásodtak is, meg ugye mégiscsak román autók, olyanok, amiktől kódoltan félnünk kell.

Vajon van alapja a fenti pletykáknak? - tettük fel a kérdést Kiss Zoltánnak, a Dacia Klub Magyarország[/url] oszlopos tagjának, gyakorló Logan-tulajdonosnak és Nyéki Ákosnak, a Renault- és Dacia-specialista és hivatalos márkaképviselet Nyéki Autóház[/url] alapító tulajdonosának. Azt már Használói Véleményeink is sugallták, hogy a köznyelvben élő Dacia-gyűlölet mondáinak a fele sem lehet igaz, hiszen a 168, első generációs Loganról író tulajdonos összességében jóra kerekíthető 3,65-ös osztályzatot adott (ötös skálán), a megbízhatóságot pedig egyenesen kitűnőnek számító 4,5-tel értékelték. Nem vitás, hogy autójukért ők sem feltétlen rajonganak, a tetszési index csak közepes, 3 pontos, míg a vezetési élmény és a megjelenés/imidzs osztályzat egyaránt 3,5-ös. Az autókról írt vélemények azonban egyenesen rajongóiak. Sokan dicsérik autójuk kényelmét, sokoldalúságát, strapabírását, és bizony többen is írják, hogy az rozsdásodik.
[BANNER type="1"] Nem titkolja ezt a márkaszervizes sem. Nyéki Ákostól megtudtuk, hogy visszahívásban kaptak az első Loganok utólagos kőfelverődés-védelmet hátsó kerékdobjaikhoz, több példánynál a kerékjárati ívet már javítani is kellett, illetve a küszöbök, az alsó váznyúlványok és az ajtók is utólag kapták meg az üregvédelmet. A később gyártottaknál ezeket már a gyár megadta, azonban azoknál a példányoknál, amelyeket nem vittek márkaszervizbe, lehet gond a rozsdásodással. Még esetleg azoknál is, amelyeken megcsinálták az utólagos kezelést. Ezeknél egyedi elbírálás alapján akár a 6 éves rozsdagarancia leteltével is orvosolta a problémát a márka (amennyiben az autót addig márkaszervizbe hordták). Ettől függetlenül persze könnyedén felbukkanhat a piacon komolyabban rozsdásodó korai Logan, az a nem márkaszervizben karbantartott.
Az autók a korai korróziós problémákon túl alapvetően hibamentesek. Kiforrott, egyszerűsített Renault-technikával megépítettek. Így aztán megbízhatóság és tartósság szempontjából az anyamárka modelljeinél is jobbak. Mellettük szól, hogy legtöbb esetben keveset autózók vásárolták és vásárolják a Daciákat. Így nem kell meglepődni az akár évi 10 ezer vagy még szerényebb futású példányok láttán. Ki lehet fogni ilyeneket, vannak persze kifejezetten sokat használt, leginkább „munkaautóként” alkalmazott példányok is. Választásnál fontos tehát a leinformálható előélet!
A motorok közül csak a kifejezetten sokat autózóknak lehet ajánlható a dízel. Bár annál sem jellemző a hiba, lehetőség jóval több van, mint a benzineseknél. Az 1.5 dCi szerényebb teljesítményű, még hagyományos lendkerekes, ám Delphi befecskendezős egységei kerültek az első Loganokba/Sanderókba. Ritkán, de előfordul a porlasztócsúcsok rendellenessége, idővel lehet baj a turbóval is, míg a benzinesek kvázi problémamentesek, szervizes és felhasználói oldalról is csakis szűrő- és kenőanyagcserékről hallottunk. A futómű nem csak csillapításával, tartósságával is jól tűri a hazai utakat. Nem hullik szét, még a lengéscsillapítók is kifejezetten jól bírják a megpróbáltatásokat, nem jellemző, hogy cserélni kellene őket. Tartósak a fékek. A hátsó dobokkal jellemzően nincs probléma, elöl a betétek 50-60, a tárcsák jellemzően 120 ezer kilométert is bírnak.
Apró, csavarhúzóval otthon vagy az útszélén is javítható problémák, egy-egy filléres alkatrészcserét igénylő hibák természetesen adódhatnak a kezdeti Daciákkal, ám megbízhatóság szempontjából semmivel sem rosszabbak, sőt, inkább jobbak, mint a kortárs autók. Előny náluk, hogy alkatrészeik olcsók, illetve maguk az autók is azok. Persze egyre kevésbé. Míg a legelső Logan ma a filléres autó egyik megtestesítője, már az ötajtós, azonos alapú Sandero, illetve a kombi MCV sem olyan alacsony árú, és nem is olyan gyakori használtan. A Dacia vevői bizony tudatos vásárlók: jellemzően sokáig tartják újonnan vásárolt autóikat, hiszen ők már nem félnek a márkától, s tudják, hogy hosszú távon úgy éri meg. Vagy használtan, olcsó és korrektül karbantartott példányt választva. Érdemes barátkozni a márkával.