Automataváltóval vallott a Lada Granta Lux
Azt is elég nehéz volt elhinni, hogy Daciát kapni már automataváltóval, hát még Ladát! Milyen a csúcs Granta, ami egyébként 3 millió forint? 10 évet simán letagadhatna!
A Grantát az oroszoknál 5 éve árulják, viszont akik a motorsportban kicsit jártasak, ismerhetik, a WTCC-ben is futtatták őket egy darabig, mára az utód Vesták vették át a helyét
A Kalina az alapja, így a technika sem mai darab, viszont megállja a helyét, még a futómű is korrekt. Sőt, olyan puha, hogy észre se vesszük, ha átmegyünk vele egy fekvőrendőrön, kis földút, telekjárat meg se kottyan neki
Már csak az embléma emlékeztet a régi Ladákra, meg talán a szagok, más párhuzam nemigazán akad, főleg, hogy a fullos Lux verzió már olyan úri extrákkal jön, mint a tükrökbe integrált indexek
Régimódi. A forma pont olyan, mint az autó egésze, nagyjából 10 évvel ezelőtti divatnak megfelelően semmi ütős, vagy kiugró formaterv, egyszerű és harmonikus. Magas, ami már messziről is látszik rajta, mert az övvonal alacsonyan van, így az ablakok hatalmasak, annyira, hogy egyik sem húzható le teljesen, de inkább a végére szeretném hagyni a vidító furcsaságokat, rengeteg említhető, amiket csak szokni kell. Apró kerekeken, természetesen alufelniken gurul, mert anélkül még nehezebben lehetne eladni, és egyébként jól is áll neki. LED-es lámpákról ne is álmodjunk, viszont kellemes csalódás, hogy van nappali menetfény és automata fényszórókapcsolás. Na, jó, a harmadik féklámpa azért LED-es, és nagyon látszik, hogy ez csak miattunk van benne, ilyet szinte bárki barkácsol otthon.
A 15 colos felnik talán kicsinek tűnhetnek, viszont ennél nagyobb egyáltalán nem kéne rá, csinosak is a sok kis küllővel. A csomagtérajtó egyetlen kellemetlensége, hogy nincs rajta nyitógomb, amúgy meg hatalmasra nyílik
Az egyetlen izgalmas részlet a hátsó lámpák környéke, ívük a csomagtérajtóra nyúlik. Nem lesz túl nehéz az izzócsere, hátulról csak egy vékony szövetkárpit borítja
A villantós Lada. Távirányítós központi zár persze már jár, hiszen Lux felszereltségen vagyunk, így nem kell bíbelődni a zárral bejutás előtt, meg ugye, lehet villogtatni is az új Ladával. Ajtónyitás után jön el az a pont, ahol mindenképpen eszünkbe jut, hogy ilyen anyagokat már az égvilágon senki nem használ. Mindenhol kemény, rideg plasztikok, ráadásul az összes alkatrész más-más műanyagból készül, itt már nincs meg az az összhang, mint kívül. Viszont szerencsére túl sok minden nincs is bent, csak ami feltétlenül szükséges, így nem kell mindig tapogatnunk valamit, csak a szemünket kell hozzászoktatni a formák, színek és mintázatok fura kavalkádjához. De! Csúcs Ladáról van szó, elárasztották, amivel lehetett, így a Lux felszereltségű Grantában van egy billentésre hármat villantó komfort index, fedélzeti számítógép pillanatnyi fogyasztásmérővel, meg esőérzékelős ablaktörlő is.
Annyi forma van itt, nehéz követni, de lesz, aki szeretni fogja. Az anyagokhoz már egy fokkal nehezebb hozzászokni, az ezüst kiegészítők festettek, van egy olyan gyanúm, hogy hamar kopnak majd
A műszereken csak ami szükséges, középen kis fedélzeti számítógép is van. A jobb oldali bajuszkapcsoló végéről kezelhetjük, mint a nagyoknál
Minden jóval megtömték. Szórakoztatóberendezés is kell, úgyhogy van USB-s, Bluetooth-kihangosítós rádiós fejegységünk néhány hangszóróval, és ami rettentő fontos az orosz időjáráshoz, ülésfűtés. Nekünk pedig légkondi kell, így az is van, ráadásul jéghideg. A Granta 1.6-os benzinmotorokkal érhető el, ami a belépőszinten csak 8 szelepes és 86 lóerős, a középső és a legmagasabb felszereltségnél viszont 16 szelepes és 96 lovas. Nem valami acélos, azt már sejthetik, viszont pörgethető, gyors gázreakciójú, a mindennapi forgalommal tökéletesen tudja tartani a lépést. A legizgalmasabb technikai csemegét hagytam a végére, az automataváltót. Négyfokozatú hagyományos bolygóműves, amit egy orbitális karral kezelhetünk, esetenként a kezünket nagyon kényelmesen pihentethetjük rajta, egyébként indokolatlan méretű.
Hely van itt bőven, a fejtér szinte végtelen. Az ülések elég kemények, sokat nem kell tőlük várni, oldaltartás szinte nincs, de amúgy sem akarunk vele gyorsan kanyarogni
[BANNER type="1"]
Minden bekapcsolásnál bemutatkozik, kikapcsolni sajnos nekünk kell, de hamar reflexé válik, a Bluetooth kihangosítás tökéletesen működik, sokat nem kell bajlódni a párosítással, beszippantja a telefonunkat
Visító váltó már nincs. Rettentő kellemes csalódás, csodásan finoman vált az automata, szinte észrevehetetlenül kapcsol, és nem hagyja sokat pörögni a motort, ha nem akarjuk, hamar fölkapcsolgat negyedikig. Francia kapcsolat lévén egyébként Renault-eredetű, a Renault pedig a Nissantól szerválta. Azaz kvázi japán váltó van a Ladában! A lényeg, hogy tökéletesen működik a Grantában, ennél jobb ide nem is kell. Motorfék nincs, legyen elég a vajpuha kapcsolás a négy fokozat között. Számomra a Dacia Logan robotizált váltójánál sokkal kényelmesebb, és nem kíván annyi tanulást és összeszokást sem. Aztán hogy miként bírja az időt, az már más kérdés. Sokat volt szerencsém, vagy szerencsétlenségem Citroën C-Elysee-t is vezetni hasonló váltóval, annál mérföldekkel jobb a Grantáé. Az Elysee hajtáslánca hangos, bután vált, ráadásul hidegen egyáltalán nem akar, az első néhányat nekünk kell, ha nem akarjuk, hogy hétezerig pörögjön a motor.
480 liter, ennyinek elégnek kell lennie bármire, és a nyílás is elég korrekt. Szinte a kocsi teljes szélességébe pakolhatunk, nincsenek fölösleges műanyagok, a szőnyeg alatt pedig még teljes értékű pótkerék is van
Akad rendes rekesz a telefonnak, meg egyéb kacatoknak, zörgős műanyag, de idővel szokható. A pohártartó előtt az ülésfűtés gombjai laknak. Kicsit esetlen a lámpakapcsoló kiosztása, de legalább van - nem LED-es, de nappali - menetfény és automata állása is, legalul azzal a picivel nyitjuk a csomagtartót, vagy a kulcsról, illetve magával a kulccsal
Vezetni elég semleges. Nem is ezért fogja szeretni, aki ilyet vesz, hanem hogy mindenhová elviszi, kompromisszum és bármiféle különlegesség nélkül. Egyébként azzal számolni kell, hogy jelentős dülöngéléssel közlekedik, azt vettem észre, lényegében mindegy mennyivel vesszük be a kanyart, ugyanannyira dől be. Puha a futóműve, észrevétlenül veszi a fekvőrendőröket, ebből a szempontból nagyon kényelmes. Utasként nem panaszkodott senki, hátul is jól elférni benne, a csomagoknak meg aztán van bőven hely. Egyedül én nyavalyogtam a sofőrülésben, az üléspozíció borzalmas, meredek háttal, magasan ülünk, a kormány egészen az ölünkben, de legalább magasságban állítható, viszont a pedálokon folyamatosan visszafelé hajlik a lábfej, így rövid út alatt is borzasztóan megfájdul.
Benga kar tartozik a négyfokozatú bolygóműves automatához, az ezüst gomb alulról üreges, de inkább szórakoztató, mint zavaró
A szoknya borzasztó műanyag, szinte fólia vékonyságú, de kárpótol a háttámla állítójának kedves emblémája, a tükör viszont buktatásra akkorát mozdul, hogy újra be kell állítani sötétben vezetéshez
Kedves jószág. Minden egyes kreténsége igazi csemege és jókat lehet derülni rajtuk. Ahogy a mozgása, úgy a pakolhatósága is parádés, lényegében az egész ház belefér. A relék kattogását viszonylag hamar megszokjuk, minden lámpakapcsolásnál jól hallhatóan csattannak, ahogy ablakemelésnél is, amikből viszont egyszerre kettőt egy oldalon nem lehet felhúzni, mert csak egyet enged az elektronika. Erre kaptam azt a választ, hogy miért akarok egyszerre kettőt felhúzni, és végülis igaz. Amúgy a sofőré automatán is fölhúzza magát, a rádió viszont nem kapcsol ki magától. Ez az autó törődést igényel, azok szeretni fogják, akik valamilyen régiből ülnek át.
A Volvo-karakteres motorburkolat az egyik kedvencem, amúgy alatta 96 lovacska dolgozik, ennyi pont elég , négy embert is könnyedén mozgat csomagokkal és az alapból sem szerény fogyasztása sem változik sokat. Szürreális viszont, hogy a kocsi súlypontjával egyáltalán nem törődve még a kormányművet is magasra, egészen a tűzfalra szerelik, így a kerékagyhoz nem alulról, hanem fölülről csatlakozik
Az öreg zsigulisok imádni fogják. Szépen fölextrázták, hogy nálunk is labdába rúghasson, csak egy csöppet elkésett. Viszont egészen behatárolható a célközönség, egyértelműen az időseknek szól, és ők nagyon fogják szeretni, hogy már nem kell váltani az új Ladában, amire ráadásul már nem kell éveket várni. Abszolút szerethető, minden egyes furcsaságával együtt, sok időt viszont nem töltenék benne, egyrészt mert sofőrként kényelmetlen, másrészt, ha nem vigyázunk, városban 10 liter környékén alakul a fogyasztás. Soknak tűnhet, de aki keveset megy vele, azt ez nem fogja zavarni, és van egy olyan sejtésem, hogy nem kell majd minden hétvégén szerelni. Ha igen, akkor se lesz probléma, a csavarokat mindenhol megtaláljuk benne.
A tolatóradar sem maradhatott ki, a hosszú farhoz kell is. Érdekes, hogy a tankot semmilyen módon nem lehet zárni, erre azért kéne megoldás. Élveztem a tesztet, a Grantát érdemes megnézni, ha valaki olcsó új autóban gondolkodik, de az évtizedes lemaradás bizony még a legfőbb konkurenshez, a Dacia Loganhoz képest is megvan
