Autót venne használtan? Ezeket feltétlenül nézze meg!

Komoly terhet vesz a nyakába az, aki autóvásárlásra, pláne aki autóváltásra adja a fejét. Utóbbi ugyanis - legtöbbször - el is kell adja korábbi autóját, mielőtt még az újat megvehetné. Hirdetés, érdeklődők, eredetiségvizsga, már ez is több a legtöbb ember számára elviselhető maceramennyiségnél, ám besokallni nem szabad, sok múlik ugyanis a megfelelő új, természetesen használt példány kiválasztásán. Sorozatunk első részében az igényeket kielégítő modell megtalálásának fontosságát hangsúlyoztuk, majd a másodikban tippeket adtunk ahhoz, hogy miket érdemes telefonban megkérdezni, miként érdemes viselkedni már az első pillanattól kezdve, most pedig sorra vesszük, hogy az első személyes találkozó alkalmával miket érdemes megnézni, ellenőrizni a kiszemelt autón. Alapvető, hogy már a telefonos érdeklődésnél is csak a leginkább vásárlásra esélyes példányoknál érdemes mindent végigkérdezni, miként az is, hogy 10 éves autónál már nincs sok értelme az utolsó pillanatig vezetett szervizkönyvet vagy teljesen sérülésmentes múltat elvárni, a leinformálható szervizmúlt vagy a korrekt állapot, a minőségi javítás és a nem rommá tört múlt azonban áhítható.
A személyes találkozó elsődlegesen arról szól, hogy a korábban megismert telefonban megkérdezett részletek valósságát ellenőrizzük. Ezért is érdemes a telefonos egyeztetéskor jegyzetet készíteni, s azt magunkkal vinni, az ahhoz képesti eltérések már alkualapnak számítanak, de akár a vásárlástól eltántorító tényezők is lehetnek. Érdemes elsőként az alapvető adatokat megvizsgálni. Az autó gyártási idejét láthatjuk például az autó azonosító-tábláján (legtöbbször a tűzfalnál), de az előre elkért alvázszámmal érdemes (szintén még előre, a szemle előtt) lekérdeztetni az autó múltját, a gyári rendszerek nem csak a szervizeléseket, a pontos gyártási időt, s a legtöbb márkánál a teljes specifikációt is tartalmazzák. Ha a megtekintett autó jelentősen eltérő, akkor vélhetően jelentősen törött volt, legrosszabb esetben pedig nem eredeti alvázszámú, tehát nem tiszta eredetű. A gyártási évre, a komolyabb törés nélküli előéletre következtethetünk az ablakokról leolvasható gyártási időből is – az alsó sarkokban szereplő, márkától függően egy-, két- vagy akár négyjegyű szám a gyártás évét, a mellette lévő pöttyök a negyedévét vagy hónapját jelölik. Egy-egy cserélt üveg simán adódhat, amennyiben azonban egyik sem egyezik, az komolyabb törésre utal.[BANNER type="1"]
A komolyabb törésnek persze egyéb jelei is lehetnek: egyenetlen illesztések, eltérő fényezésű karosszériaelemek. Jó fényben a napsugarak törése, az eltérő tükröződések is sokat elmondhatnak a gyári/javított fényezésekről, a legbiztosabbak azonban akkor lehetünk, ha a karosszériaelemeket festékvastagság-mérővel is megvizsgáljuk vagy megvizsgáltatjuk - a 200 mikron feletti rétegvastagságok már biztosan újrafényezett felületet jelentenek, a 250 mikron feletti pedig a nem gyári technológiájú javításra utal.
Törésmentes múltat természetesen bizonyos kor felett badarság elvárni, kerülendők azonban a komoly mértékben sérült és nem megfelelően javított példányok, pláne, ha az nem tükröződik az árban. Ha az eladó - az ár indokoltságának hangsúlyozására - jelentősen hangsúlyozza a korábbi használati módot, akkor azt kezeljük fenntartással, elsősorban a vásárolt autó a lényeg, azt persze meghatározza, hogy ki és miként használta, de azért az autó aktuális állapota az elsődleges. Kereskedőnél utóbbi marad, magánszemélynél kaphatunk - hiteles - infót a korábbi használatról. Az rendszerint hamar kiderül, hogy valóban magánszemély árulja-e az autót, valóban ő és valóban úgy használta-e, ahogy elmondta. Óvatos kérdésekkel könnyen ki lehet deríteni, ha a sztori nem igaz. Első tulaj? A szervizkönyvbe rendszerint beírják, hogy ki az! Szervizelt? Láthatók a számlák, felhívható a szerviz? Csak hosszú utakra használta? Mennyire hosszúakra, milyen gyakran? Kijön azzal a futott kilométerek száma? Hasonló dolgokat érdemes végiggondolni, de csakis akkor, ha az autó amúgy megfelelő a kért árért.
Elsőként persze nem érdemes az eladó vallatásával kezdeni, sokkal inkább az autó minden porcikáját ajánlott átnézni. Nem láthatók sérülések kívülről? Érdemes megnézni alulról, illetve belülről is. Sokat elmondhat a hátsó koccanásokról a csomagtérpadló alatti terület, szemből az első zárhídon, a lámpák esetleg (műanyag)hegesztett tartóin köszönhet vissza egy-egy koccanás, ha a gépháztető nehezen nyitható, a zármechanika szorul, akkor jó eséllyel volt első kocc. Ellenőrizendő még a motortérben a sárvédők rögzítése is, ha kulcsnyomokat látunk a csavarokon, akkor vélhetően cserélték őket. Sérülést, rozsdát ne csak az autót felülről nézve, hanem legalább aláhajolva, vagy akár felemelve/alámászva is keressünk!
Ha nem akarunk átmenni autószerelőbe, s ha nincs ilyen beállítottságú cimboránk, akit magunkkal vihetnénk, akkor ajánlott a lehetőleg márka- vagy szakszervizes – nem az eladó által ajánlott helyen végzett – átvizsgálás. A típust ismerő szakemberek könnyedén szúrhatják ki, ha valami nem stimmel. Amennyiben csak magunk nézzük át az autót, ellenőrizzük a motorjában lévő olajat, nem csak a szint, hanem az állapot miatt is. Dízelmotornál ne lepődjünk meg a sötét színtől, ám ha alig folyik már az olaj, láthatóan darabos, akkor meneküljünk az autótól. Ugyanígy szemrevételezendő a hűtőfolyadék és a szervoolaj, valamint a fékfolyadék szintje is. Aki ezekre sem figyel, az vélhetően másra sem az autón. Ha addig nem találunk az autótól elijesztő dolgot, akkor feltétlenül vigyük próbakörre, sőt, a telefonos egyeztetésnél kérjük, hogy lehetőleg hideg motorral várjon minket az autó, így hangját meg tudjuk hallgatni úgy is. Melegítsük óvatosan, higgadtan kelljünk vele útra, lehetőleg ne csak kis utcákban, a parkolóban próbáljuk ki, hanem menjünk vele legalább országúti tempóval, kapcsoljuk végig a sebességfokozatokat. Ha ott is rendben megy az autó, van egyenesfutás, gyorsíthatóság, fék, akkor az autó alapvetően rendben van. Ha több autó közül is választhatunk, akkor a szemle során is jegyzeteljünk sűrűn, nézzük meg a gumik állapotát (a DOT-számból kiolvasható gyártási időt és a profilmélységet - 40 ezer kilométeres futás alatt gyanús, ha nem a gyári garnitúra van fent), pontozzuk a váltó kapcsolhatóságát, a kuplung működését, a futómű kopogásmentességét, a kormányzást, a karosszéria és az utastér állapotát. Nézzük meg, hogy kigyulladnak-e és el is alszanak-e a visszajelzők – mindkettő hiánya hibát jelez. Próbáljuk végig az extrafelszereléseket, az elektromos ablakokat, a tükröket, a nyitható napfénytetőt, a klímát, a CD-rádiót, a kulcsokat és a távirányítókat, valamint ellenőrizzük az ülések és a kárpitok állapotát is!

A fentieket mind értékelve könnyedén megkaphatjuk, hogy melyik autóval járunk a legjobban, az pedig természetes, hogy csakis az alváz- és motorszámok, az eladó/tulajdonos adatainak ellenőrzése után és lehetőleg eredetiségvizsgával is rendelkező példányt érdemes megvásárolni. Utóbbi tekintetében persze nyugodtan engedhetünk. Ha az autó teljesen tisztának tűnik, minden papírja megvan, akkor bizonyára bárki bevállalná, hogy majd saját maga csináltatja meg a biztonsági ellenőrzés mellett inkább csak sarcot jelentő eredetiségvizsgát. Az ugyanis nem szól a kilométeróra valósságáról, és sok esetben egyebeket sem szúr ki.
Kényes téma az óraállás ellenőrzése - bár ma már rendszám alapján bárki lekérdezheti az okmányirodákban a műszaki vizsgán utoljára rögzített állást, az alapján még nem leszünk sokkal okosabbak. Többet mondhat el akár az autóban fellelt olajcserére figyelmeztető matrica vagy a lekérdezett szervizmúlt. Sok márka csak a tulajdonos hozzájárulásával ad ki adatokat, másoknál elegendő az alvázszám is. Már 5-10 éves autóknál is sok információt kaphatunk meg a gyári rendszerekből, a korosabb példányoknál a kormánykerék, a váltókar és a pedálgumik, valamint az utastéri (ülés- és ajtó-) kárpitok állapota lehet a leginkább árulkodó. Gyanús az óraálláshoz képesti túl rossz és a túl jó (cserére utaló) állapot is. Vannak persze olyan árfekvésű autók, amelyeknél nem ezek számítanak, hanem csak az, hogy menjen, esetükben fölösleges a részletek vizslatásával fárasztani az eladót, de még magunkat is. Filléres autóknál a törött múlt, a sorozatidegen alkatrészek sora is megbocsátható lehet, ha amúgy az autó éppen komoly rozsdától mentes, motorjával és futóművével rendben van, míg a drágábbaknál indokolt és megtérülő befektetés lehet a hosszas vizslatás, akár a márkaszervizes átnézetés.