Cikk2013. 02. 11.

Autót venne használtan? Segítünk jót találni

Vásárlási útmutatónk második részében a hirdetésektől a megtekintésre érdemes autók felkereséséig jutunk el.

Múlt héten az autóvásárlás ötletétől igyekeztünk eljuttatni az olvasókat a hirdetésekig, ami egyszerűnek tűnik, ám már az sem egyszerű folyamat. Annak eldöntését igényli ugyanis, hogy mennyi pénzt szán a vevő autóra, milyen jellegűre, milyen célra van szüksége. Ha azok megvannak, s amint már az is eldöntött, hogy csak hazai vagy külföldi autókat is keres a vevő, akkor elkezdődhet a keresőoldalak, itthon leginkább a Használtautó.hu keresőjének paraméterezése, s a kapott hirdetések átböngészése. Szűrjük a keresést!
Ha elsőre sok találatot kapunk, s a hirdetésekbe kattintva olyat olvasunk valamelyik talált autóról, ami miatt az nem jön be nekünk, akkor azon paramétert rögtön érdemes is a keresés finomításával kizárnunk, így ugyanis kevesebb ajánlaton kell majd átrágjuk magunkat, időt spórolhatunk, azaz hamarabb juthatunk el az autó megvásárlásáig. Ha már vásárlás: böngészni mindig is ajánlott, hogy tisztában legyünk azzal, hogy nagyjából mit kaphatunk a pénzünkért, komolyabban keresni azonban leginkább akkor ajánlott, ha már rendelkezésünkre áll az autóra szánt összeg, azaz, ha jó ajánlatot lelünk, akkor azt meg is tudjuk vásárolni. [BANNER type="1"] A szűrési paramétereknél ajánlott csakis fényképpel rendelkező hirdetésekre is szűrni - ma már a legtöbb telefonnal is elfogadható minőségű fotó készíthető, amelyik hirdetéshez nincs fotó, az sok esetben nem is fed valódi autót. Ha megvannak keresési paramétereink, akkor a hirdetések elemzése valójában leginkább arról szól, hogy kiderítsük, a kritériumoknak a megadott adatok alapján megfelelt autók vajon valóban megfelelők-e, igazak-e a megadott adatok.
Kereskedőtől vagy magánszemélytől?
Vízválasztó kérdés, hogy kereskedőtől vagy magánszemélytől vásároljuk-e az autót. Mindkettőnek vannak előnyei, magánszemélytől vásárolva elvileg jobb árat kapunk, van esélyünk arra, hogy lássuk azt, hogy mire, miként használta az első tulaj az autót. Akinek viszont fontosabb a kényelem és a biztonság, annak a kereskedőtől vásárlás az ajánlott. A kereskedő ugyanis - ha kérjük - meg tudja kötni az új biztosítást, nevünkre tudja íratni az autót, van ebben gyakorlata, s van erre apparátusa. Fontos továbbá, hogy a fogyasztói szerződéssel - azaz jogi személytől - vásárolt használt autókra is 2 év szavatosság érvényes, szemben a magánszemélytől vásárlás fél évével szemben. Ez persze csak azt jelenti, hogy ha olyan hiba derül ki az autóról, ami már a vásárlás idejében is megvolt, csak nem derült rá fény, akkor a vevő kérheti annak, illetve következményeinek megtérítését.
Praktikus lehet megadott kilométerre is szűrni, azaz például azt beállítani, hogy legyen legalább 1000 kilométer egy autóban, s természetesen maximumot is sokan megadnak, de e kapcsán messze nem ajánlott túlzó elvárásokkal rendelkezni. Az ugyanis már furcsa, ha egy autó éves futása mondjuk az 5000 kilométert sem éri el, de egy fiatalabb, jellemzően nagyobb futásteljesítményhez vásárolt dízelautó esetén már az évi 20 ezer kilométer alatti futás is gyanús. Természetesen messze nem lehetetlen, s talán a legjobb vételek az előbbiekből kerülhetnek ki, ugyanakkor az is igaz, hogy a sokat parkolt autókkal nem egy esetben több probléma adódhat, mint a rendszeresen használtakkal. Még nagyobb kalamajka azonban abból adódhat, ha a mutatottnál több kilométer van az autóban, s amiatt a már esedékes karbantartásokat az előző tulajdonos sem végezte el, s mi sem fogjuk tudni, hogy mi lenne szükséges. Ebből következik az, hogy az első vagy akár még a második tulajdonosos múltnak is értéke van – természetesen csakis akkor, ha lekérdezett szervizmúlttal vagy számlákkal is alátámasztott az előélet.
Mit kérdezzünk a telefonban?
Noha a hirdetések rendszerint már sok információt elmondanak az autókról, az azokban olvasottakat érdemes már a telefonban visszakérdezni, hogy fölöslegesen ne nézzünk meg egyetlen jónak tűnő, de valójában nem annak számító autót sem. Például van-e, volt-e sérülése az autónak, mikoriak és milyen állapotúak az abroncsok, utoljára mikor, milyen munkák kapcsán járt szervizben az autó? A telefonálást persze az ajánlatok rendszerezésével kell kezdeni. A legjobb ajánlatokat böngészőnkben egyetlen kattintással a „parkolóba” állíthatjuk, majd a keresés végén ajánlott az oda állított autókat ismételten átfutni, s felállítani magunknak egy esélyességi listát, hogy melyik lehet a „kedvencünk”. Ha ez megvan, a telefonálás előtt érdemes egy – akár számítógépes – jegyzettömbbe felírni a hirdetésben szereplő főbb paramétereket. S jöhet a telefonos érdeklődés. Természetesen sűrű jegyzeteléssel, akár a válaszok folyékonyságát is pontozva. Érdemes lehet ugyanazt több irányból is megkérdezni, így könnyebben kiderülhet, ha valami turpisság van a történetben. Érdemes minden irányból körbejárni az autó és persze az eladót is, gyanús és lelombozó, ha azt állítja, hogy nagyon óvatosan használta, majd a "Mennyire dinamikus az autó?" kérdésre, mondjuk egy 1,6-os benzinesnél büszkén mondja, hogy stabilan futja a 200-at.
Amit ne vegyünk meg!

Vonzó autó jó áron, olyannyira jó áron, hogy azonnal beleszeretünk, megvennénk mindenki előtt? Ez általában csapda! Ha ilyen hirdetésbe botlunk, esetleg telefonon nem érjük el a hirdetőt, e-mailben pedig arra próbálnak rábírni, hogy a vidéken/külföldön lévő autó szállításáért fizessünk, akkor semmiképp se tegyük. Létezhet olyan helyzet, hogy beleszeretünk egy autóba, de előleget legfeljebb csak létező kereskedésnek, az autó forgalmi engedélyét látva, szervizmúltját ismerve, szerződés és számla alapján utaljunk, s úgy is legyünk tisztában azzal, hogy a jó(nak tűnő) vétel reményében óriási rizikót vállalunk. Csupán (igaznak vélt) információk alapján foglalót adni és esetleges utazási költségeket vállalni kétes kimenetelű vállalkozás.
Akár magánszemély, akár kereskedő hirdeti az adott autót, a konkrét típusra, a szerepeltetett felszereltségekre is érdemes rákérdezni, előfordulhat, hogy valamit elírtak a hirdetésben. Ha a feltöltött fotókon valamilyen okból nem szerepel, vagy ki van takarva a rendszám, akkor arra is érdemes rákérdezni. Amennyiben nem az autóval egyidős a rendszám, például 5 éves autón is mostani, MF-, MG-kezdetű a plakett, akkor kérdezzünk rá a friss rendszám okára. Ez lehet rendszámcsere vagy külföldről hozatal is, de lehetséges, hogy leszerelt taxival van dolgunk, egyik sem feltétlenül probléma, de jobb tisztában lenni vele, s annak megfelelően értékelni a vételárat.

Feltétlenül kérdezzünk rá a szervizmúltra, például arra, hogy a vezetett szervizkönyvbe mikori az utolsó bejegyzés, hol szervizelték az autót, ha erre nem tud választ adni az eladó, akkor vagy nem rendelkezik elvárható információval az autóról, vagy nem biztos, hogy valós bejegyzéseket tartalmaz a szervizkönyv. A szervizmúltra természetesen szervizkönyvvel nem rendelkező – főként idős autónál – is érdemes rákérdezni, a nem márkaszervizben karbantartott autó is lehet rendben, főként, ha a tulaj részletes információkat tud adni a múltjáról.
Jó pont, ha a hirdetésben nagyítható, nagy felbontású fotók szerepelnek, ez azt sugallja, hogy az eladónak nincsen takargatnivalója az autó kapcsán. A nem HD képekkel feladott hirdetéseknél is ajánlott érdeklődni, hogy e-mailben tud-e nagy felbontású képeket küldeni az eladó. Ezeket hosszasan érdemes elemezni, már itt kiderülhet a fényezés vagy a lemezillesztések eltérése, ami korábbi sérülésre utal. Ajánlott korabeli katalógusfotókkal összevetni a kapott fotókat. Ha eltérést találunk, az utalhat sérülés utáni, nem sorozatazonos alkatrésszel történt javításra. Egyébiránt a telefonban leginkább azokat érdemes végigkérdezni, amikre személyesen is kíváncsiak lennénk.
Telefonos érdeklődés - a legfőbb kérdések:
  1. Mikori gyártású és forgalomba helyezésű az autó?
  2. Mi a rendszáma?
  3. Mi az alvázszáma? (ez alapján fogjuk tudni a szervizmúltját lekérdezni)
  4. Tulajdonos vagy kereskedő árulja? (mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is)
  5. Mennyi ideig, mire használta a mostani tulaj, miért válik meg az autótól?
  6. Van-e szervizkönyv, követhető-e a szervizmúlt, milyen karbantartásokat végeztek az autón?
  7. Van-e sérülés az autón, korábban volt-e törve? Ha igen, mennyire?
  8. Van-e rozsda az autón?
  9. Milyen gumik vannak rajta? (Nem csak fajta, hanem típus és állapot!)
  10. Megvan-e az összes gyári kulcs az autóhoz?
  11. Voltak-e komolyabb javítások az autón? Ha igen, akkor mi és mikor?
  12. Hozzájárul-e ahhoz az eladó, hogy egy független szervizbe átvizsgálásra vigyük – természetesen vele együtt – az autót?


A fenti kérdések megválaszolásával már pontos képet kaphatunk arról, hogy a hirdetési árhoz mérten jónak tartjuk-e az autót.

Miként a hölgyek tetszetőssége és az alkohol mennyiségének párhuzama is ismert, van az az ár, amennyiért minden autó jó, ám sok pénzért nem érdemes rosszat venni.

Ha az eladó nagyon jókat állít az autóról, de túlzottan sokat ígérőnek tűnik, be lehet próbálkozni a „Ha esetleg mégsem a leírásnak megfelelő az autó, akkor térítse meg az üzemanyagköltségünket!” óhajjal, de azért bevalljuk, olyan emberről még nem hallottunk, aki valóban be tudott volna vasalni kártérítést a megnézett, valójában hulladék autó kapcsán. Ha viszont az eladó erre, a „nézze, nálam csak bizományban van, valójában a sógoromé, stb.” történetekbe kezdene bele, akkor biztosak lehetünk abban, hogy vélhetően nem érdemes az időnket tovább pocsékolnunk a hirdetett portéka kapcsán.
Ne rajongjunk az autóért!
Természetesen nem csak hulladék, hanem jó autókba is bele lehet futni, s érdemes az ilyenekkel, az őszintének tűnő példányokkal barátkozni akkor is, ha egy kevéssel magasabb a vételár vagy a futott, de valós kilométerek száma, mint a legkedvezőbb ajánlatoknál. Ha ilyet találnánk, s végre örülünk, hogy értelmes, normális emberrel beszélünk, aki nem a túlárazott autóját próbálja eladni szép történetekkel, ne mutassuk örömünket! Ne éreztessük a telefonban, s ne mutassuk a személyes találkozó alkalmával sem! Az eladó is látni fogja ugyanis, hogy vevők vagyunk, nem csak általánosságban, hanem az autójára is, így kevésbé lesz alkuképes. Alkudni ugyanis csaknem kötelező. A legtöbb eladó 10 százalékos alkuval kalkulálja a hirdetési árakat, ha kellő mennyiségű apró hibát sikerül kiszúrni a talált autón, s kellően jól palástoljuk, hogy jó üzletet találtunk, akkor ennyit a legtöbb esetben le lehet tornászni a vételárból.
Kérdés persze, hogy ér-e annyit az alku lehetősége, mint az autó, a hasonló árúakhoz képesti többletértéke. Ha tényleg jó a portéka, akkor könnyedén lehet, hogy nem érdemes néhány tízezer forinton vitatkozni, amikor egy nemrégiben történt szervizelés, egy, az autón lévő friss abroncsgarnitúra is sokkal komolyabb, a vételárban ugyanakkor nehezen érvényesíthető tényező lehet. A végső döntés persze csak próbaút és tüzetes átnézés, leinformálás után ajánlott, érdemes egy minél több autót látott ismerőst, ha van rá mód, a típust ismerő szakembert vinni a szemlére, a legbölcsebb persze a márkaszervizes átvizsgálás – ez azonban sorozatunk következő fejezete lesz.
Autót venne és kérdése lenne?
Ne habozzon a cikk alá írt hozzászólásként feltenni, igyekszünk segíteni!

A Használtautó-vásárlási kisokos további cikkei
  1. Használtautó-vásárlási kisokos - I. rész:
    Honnan, milyen autót vegyünk, mi legyen a régivel?
  2. Használtautó-vásárlási kisokos - III. rész:
    Átnézendők, átvizsgálás, óraállás-ellenőrzés
  3. Használtautó-vásárlási kisokos - IV. rész:
    A végső döntés és az alku, a vásárlás és a papírmunka
  4. Használtautó-vásárlási kisokos - V. rész:
    Vásárlás utáni teendők
  5. Használtautó-vásárlási kisokos - VI. rész:
    Az érem másik, azaz eladói oldala