Az eddigi legjobb hibrid autó: Toyota Auris Touring Sports teszt

Megosztó autó az Auris Touring Sports, de talán az Auris Hybrid is. A kettő együtt, azaz az Auris idén érkezett kombija hibridként fokozottan az. Az a hibrid kombi, ami az első kompaktméretű hibrid kombi, s ami nem csak a Toyotánál, hanem az egész világon a hibridek úttörőjének és etalonjának számító Priusra is igencsak veszélyes, hiszen olcsóbb nála, ugyanazt a hajtásláncot adja, s csomagterének méretével is alaposan rálicitál, egyetlen hátrányként pedig hajszálnyit kisebb, de így is elegendő hátsó lábteret ad.[BANNER type="1"]
Lássuk először, hogy mit mondanak a felületes szemlélők, akik csak belepillantanak, esetleg mennek vele egy kört, nyomják a gázt, mint süket a csengőt, majd leolvasnak egy hajmeresztő, bőven 5 liter feletti fogyasztási értéket fedélzeti számítógépéről, megállapítják, hogy a motor bőg, a műszerfal szedett-vedett, a gombok rusnyák, s ezt a fogyasztást jobb nyomatékkal, izmosabb motorral tudná egy dízel is. Igen, amiben ugye ma már van turbó, nagynyomású befecskendező-rendszer és rendszerint kettős tömegű lendkerék is, s ha egy sima benzinesnél még a 150-200 ezer kilométer után sanszosan jelentkező jelentősebb szervizköltségekkel is olcsóbban használható, a hibrideknél nem feltétlenül. Pláne nem, ha almát almához hasonlítunk, azaz a hibrid Auris Touring Sportshoz automata váltós, hasonló menetdinamikára képes dízelt mérünk.
Az tehát biztos, hogy a hibrid Auris elsősorban azokat fogja levenni a lábáról, akik szeretik, becsülik az automataváltós kényelmet. Azt persze le kell szögezni, hogy ahhoz, hogy ebbe az autóba első látásra beleszeressünk, erőteljes technikai érdeklődés és „lemez alá látási” képesség szükséges. Az Auris ugyanis tipikusan olyan, mint a nem bombázó külsejű, de nagyon jóindulatú, kedves és persze remekül főző barátnő/feleség. Az együttélés közben szeretteti meg magát, de akkor nagyon képes arra.
A hazai egyhetes teszt fényévekkel kellemesebb tapasztalatokat hagyott, mint a nyári külföldi gyorspróba. A Spanyolországban feszesnek érződő (elöl MacPherson, hátul a hibridnél multilink) futóműről kiderült, hogy még a csúcsnak számító Lounge ellátmány 17 colos alukerekeivel is egészen jól csillapít, meg persze egészen stabil is. Az pedig valóban igaz, hogy hegyi szerpentinen autózáshoz nem ez az ideális autó, de a legtöbb ember sajnos jellemzően nem is hegyi szerpentineken tudja le a hétköznapi autózást, hanem városi, elővárosi forgalomban. Abban pedig minden eddigi tapasztalatunk szerint nincs jobb az amúgy sem rossz Aurisnál 29 centiméterrel hosszabb és jóval nagyobb, alapesetben is 530 literes csomagterű Auris Touring Sports hibridnél.
Hiszen ez akár még 50 km/órás tempóval is tud menni benzinégetés nélkül, motorzaj nélkül. Alap, hogy álló helyzetben nincs vibráció, mert a motor sem jár. Dugóban villanymotorral képes csoszogni, ha már az időnk telik, legalább a pénztárcánk nem apad, ugyanis ilyen (napjainkban a fővárosban jellemző) körülmények között tényleg képes kilométereket is menni csupán villanymotorral. Fékezéskor szintén hamar lekapcsol a motor, a lassítás pedig természetesen tölti a 6,5 Ah-s NiMh akkumulátort, ami egyáltalán nem vesz el helyet a csomagtérből. A fék egyébként finoman adagolható, és sajnos meg kellett tapasztalni: hatásos is. Ennek köszönhető, hogy egy erőteljesen szabálytalan autós miatt sem törtük össze. Az akkumulátor kapcsán említett csomagtérhez visszakanyarodva pedig jöjjön annak nyílása, ami küszöbmentes és széles, így remek hozzáférést ad a térhez, ami nem csak 530 literes alapméretével, hanem síkpadlós, 1658 literes bővített verziójával is nagy. A gyári adatok szerint úgy több mint 2 méter hosszú, saját mérésünk alapján 180 centiméteres sofőr mögött 1,85 méteres. Utóbbi sem rossz érték.
Nem rossz érték a 11,2 másodperces 100 km/órára gyorsulás vagy 175 km/órás végsebesség sem. Az viszont sajnálatos tény, hogy 130 km/óránál már zajosnak tűnik az amúgy csendes hibrid. Zajmérőnk szerint is az, ott már van motor-, futómű- és szélzaj is. Városban viszont dugóban senyvedni is már-már felüdülés az Aurisban. Eddig még semmilyen autó sem tudta azt, amit ez igen: teljes kényelemben visz A-ból B-be, miközben zsúfolt forgalomban is gond nélkül hoz 5 liter alatti fogyasztást. Műszerfala pedig valóban nem vérpezsdítő, de nem kell elemezni. A használatához sem kell nézegetni, minden kézre áll, az elsőre akár esetlennek tűnő gombokról menet közben derül ki, hogy milyen szenzációsan kapcsolhatók, nyomkodhatók még rájuk pillantás nélkül is. És ezzel, azaz funkcionalitásával kényeztet az Auris, ami egyértelműen nem egy autópályás hosszútávfutó, de az átlagember átlagnapjain mindent nagyon profin csinál.
Csúcsverziójával magától le is parkol, s nem csak ígéri azt, valóban ügyesen meg is oldja a feladatot. Meg persze van kulcs nélküli nyitása, indítása, az ékezetes betűket kihagyó, így aztán az utcanevek részleges kiejtésével szórakoztató navigációs rendszere, esőszenzora, automatikus fényszórókapcsolása, opcióként pedig panorámateteje és hatásos adaptív xenonfényszórója is. Alapáron is ad sok más mellett ESP-t, 7 légzsákot, hibridként tempomatot, visszagurulás-gátlót, automata klímát és Bluetooth-kihangosítót is. Minden extrával felvértezve 8 340 000 forintba kerül. A tesztautó épp ilyen volt. Nem olcsó, de az általánosan nem olcsó új autók között egy nagyon jó ajánlat.