Az elérhető áru óriás Volkswagen

Amikor a Porsche-unoka, Ferdinand Piëch átvette a Volkswagen csoport irányítását, a rá jellemző maximalizmussal kezdett hozzá az óriásvállalat átalakításához. Az ő nevéhez köthető a Bugatti és a Bentley márkák megszerzése, és ugyancsak ő szorgalmazta a Volkswagen Phaeton kifejlesztését, amellyel az egykori népautógyár konkrétan a Mercedes-Benz S-osztály babérjaira kívánt törni – a sportosabb BMW 7-esnek inkább az Audi A8 maradt az ellenfele. Piëch nem ismert kompromisszumot, az óriás limuzinnak mindenből a legjobbat kellett nyújtania, ezt meg is tette, a piaci siker mégis elmaradt, a görög mitológiai eredetű névvel büszkélkedő Phaeton világszerte megbukott. Ennek fő oka azonban nem az autó tulajdonságaiban, hanem a luxusvásárlók sznobizmusában keresendő: hiába a lenyűgöző tartalom és kényelem, méregdrágán senki nem akart drasztikusan felfújt Volkswagen Passatot, amit nem csodálnak meg irigykedve a szomszédok – sic transit gloria mundi, azaz így múlik el a világ dicsősége.

A típust 2002-ben mutatták be Genfben, de Észak-Amerikában - ahová csak a V8-as és W12-es benzinmotorokkal szállították - olyan gyengén muzsikált, hogy 2006-ban lehúzták a rolót, és a használt példányok árai a padlóra zuhantak. Az autó méretei döbbenetesek, a normál kivitel tengelytávolsága 288 cm, a hosszított verzióé pedig 3 méter, és bőven 2 tonna feletti az önsúly. Az acél D1 platform (amely nem keverendő össze az Audi A8 alumínium D3-asával) közös a Bentley Continental Flying Spur alapjával, és kezdettől fogva ötféle motor hajthatta a csúcs-Volkswagent. Benzineseknél a 240 lovas 3.2 V6 jelentette a beugrót - ez rövid ideig (2003-2005) fronthajtással is kombinálható volt -, majd a korszerűbb, közvetlen befecskendezéses FSI blokknál 280 lóerőre ugrott a teljesítmény. A 4.2 V8 az Audi A8 közkedvelt, 335 lóerős erőforrása, míg a csúcsot a 450 lovas 6.0 W12 jelentette. Dízeleknél kihagyhatatlan a 3.0 V6 TDI (225, majd 240 LE), amely a mai napig a Phaeton eladások zömét adja, és sokáig unikumként szolgált a 313 lóerős, brutális nyomatékú 5.0 V10 TDI, amely a Touareg terepjárót is repítette. A luxuskomfortról légrugózás és automata sebességváltó, a tökéletes útfogásról 4MOTION összkerékhajtás gondoskodik, továbbá a Phateon különlegessége, hogy 4 vagy 5 személyes utastérrel egyaránt létezik – előbbinél osztott a hátsó rész, középen ülni nem lehet.

A karosszéria formaterve nélkülözi az extrém, avantgárd megoldásokat, a Phaeton valóban a nyugalom szobra, de ez nem feltétlenül hátrány. Az első komolyabb ráncfelvarrásra 2008-ban került sor, ekkor LED nappali fényt, picit letisztultabb hatást keltő frontrészt, új lámpákat, felniket, belül pedig módosított középkonzolt kapott a modell, és ekkor érkezett a fent említett, Euro5-ös tisztaságú 3.2 V6 FSI motor is. A tavaly Pekingben debütált változaton csak szolidan igazítottak, a legfeltűnőbb elem talán a Golf VI stílusához igazodó hűtőmaszk, amely természetesen krómozott. A felszerelés nagyon gazdag, a kivitelezés osztályon felüli minőségű, a Phaeton már alapváltozatában tenyerén hordozza az utasokat, méretéből adódóan persze mindennapos városi léthez nem ideális, hiszen a rövidebb kiadása is ötméteres hosszal bír, de tökéletesebb komfortot nyújtó utazójárművet találni helyette nem könnyű feladat - emiatt gyakoriak a magas futásteljesítmények.

A használt példányok között a 3,0 literes dízel a nyerő – erre tökéletes jellemző a Használtautó.hu adatbázisában található, mintegy 30 darabos Phaeton kínálat, amelynek négyötöde gázolajos modell. A közkedveltség nem alaptalan, hatalmas tömegéhez képest jól mozog a nagy test (0-100 km/h 8,8 s, végsebesség 237 km/h), és a fogyasztása ennek tartható kordában leginkább – a V8-as és W12-es erőforrások mellé privát benzinkút ajánlott. Ahogy piaci körképünkben is mutattuk, 3,5 millió forinttól már megjelennek az első példányok, de az átlag 5 és 7 millió forint között ingadozik, 2005-ös és 2006-os évjáratokkal. Ez mindenképpen tetemes értékcsökkenés, hiszen új korukban húszmilliós összegeket fizettek ezekért a luxusautókért, most pedig egy alapstafírungos, ötajtós, 105 lóerős Volkswagen Golf 1.6 CR TDI Trendline hatmillió forintról indul. Persze, könnyelmű és voltaképpen eszetlen dolog az áron kívül bármilyen párhuzamot vonni a két típus között, hiszen egy használt Phaeton megvétele, ha relatíve nem is nagy falat, fenntartása másik dimenzió, és ezt sokan hajlamosak elfelejteni.

A biztosítási díjak mellett az időszakos karbantartások sem filléres tételek, a nagy (minimum 17 colos) felniket gumizni kisebb vagyon, tucatnyi olyan alkatrész van, amiből nem kaphatók olcsó után gyártottak, csak a gyáriak szerezhetők be horror összegekért, és a szervizdíjak sem mellékesek. Szerencsére a Phaeton nem különösebben problémás típus, mind a külföldi fórumok, mind a saját használói véleményeink kiemelik a limuzin megbízhatóságát, páratlan kényelmét, ugyanakkor az elektronikai rendszerekkel telezsúfolt modellben néha hajlamosak megzavarodni a dolgok – alkalmasint indokolatlanul röpködnek a hibaüzenetek. A 3.0 V6 TDI esetében érzékeny pont a turbófeltöltő, a benzineseknél a légtömegmérő, és a W12-esnél gyenge láncszem a sebességváltó – ebben egyébként nem hat-, csak ötfokozatú Tiptronic dolgozik. Összességében azonban kijelenthető, aki vállalni tudja a Phaeton életben tartásának költségeit, annak tényleg Golf áron lehet kényeztető luxuskocsija, amelyhez ráadásul nem társulnak negatív társadalmi beidegződések – a legnagyobb Volkswagen nem gengsztermodell, hiszen a magamutogató rosszfiúk éppen feltűnésmentessége miatt kerülik.