Az ünnepelt és az ünnepelendő - egy újabb japán-koreai meccs

Egy stílus, két megközelítés. Átfedéssel járt nálunk az idén 50 éves Toyota Corolla 11. generációja, egészen pontosan annak idén frissített kiadása és az ugyancsak idén ráncfelvarrott Hyundai Elantra. Mindkettő kompakt szedán, mondhatni nagypapautók, pláne automataváltóval, amivel szintén mindketten büszkélkedhettek. De valójában mindkét modell több volt annál. Az Elantra meglepően kecses, igazi uniszex forma, a Corollában pedig némi macsósság is felismerhető, legalábbis a megjelenésében. [BANNER type="1"]
Egy kicsi többlet itt, egy kicsi ott. Már a külső méretek is elárulják, hogy a két autó közül melyik miben nagy. A Corolla 5 centivel hosszabb, ez meg is jelenik hátsó lábterénél, az Elantra szélesebb (kemény 2,5 centivel), ez pedig látszik belterében is. A Corolla továbbá 1,5 centivel magasabb, így üléseit is magasabbra szerelhették, ami javít a ki-beszállási kényelmen. A tengelytávok és lényegében a csomagterek is egyező méretűek, bő 450 literesek, minimális előnye itt az Elantrának van.

Sok múlik a rendelésen. A bézs belsejű Elantra mellett a fekete belterű Corolla sokkal komorabbnak, ridegebbnek mutatkozott, pedig az is kérhető barátságosabb, melegebb árnyalatú belsővel. Az anyagminőség egy hajszálnyit a japán márka, amúgy török gyártású limuzinjában a jobb, de nem nagyon érheti kritika koreai vetélytársát sem. De hiába az anyagminőség, az Elantra annyival légiesebb belül, hogy mégis jobb a hangulat ott. Nem csak a világos kárpit miatt, a Corolla műszerfala zavaróan a sofőrre és az elülső utasra nő. Bezzeg hátul, ott egyértelműen a Corolla nyer, ott már feleslegesen tágas az amúgy teljesen sík padlójú, akár három felnőttnek is elegendő üléssor előtti lábtér. Az Elantrában már van padlódudor, de a kardánboxban légbefúvó is. Mindkét - egységesen csúcsfelszerelt, azaz Executive - autóban volt pohártartós hátsó könyöklő, elöl-hátul palacktartósak az ajtózsebek, egész mély az első ülések közötti könyöklő rekesze, a Corollában fedeles a váltó előtti tároló.

Egyhatosok, de nagyon másként. Bár mindkét versenyzőnk 1.6-os és automataváltós volt, ráadásul egészen hasonló, (Elantra, Corolla sorrendben) 136 és 132 lóerővel. Hajtásláncukban mégis teljes mértékben különböztek. És itt jön a kemény felütése a párbajnak: a Hyundai közös nyomócsöves dízellel és hétfokozatú duplakuplungos automatával is szinte pont annyiba kerül (igazából hajszálnyit olcsóbb), mint a Corolla 1.6-os szívó benzinessel és CVT, azaz fokozatmentes automatával. Legalábbis akciós áron. A Hyundai esetén viszont nagyjából állandó az árkedvezmény, míg a friss Corollánál egyelőre nincs olyan.
Nagyon mást adnak. Menetdinamika és vezethetőség szempontjából - érzésre - nem lehet egy lapon említeni a két autót. A katalógusadatok alapján viszont alig van különbség, az Elantra 11, a Corolla 11,1 másodperc alatt ér álló helyzetből 100 km/órára. Viszont menet közben azt érezzük, hogy 300 Nm nyomatékával a Hyundai elképesztően nagyot tud lépni, míg a Corollában gázadásra elsősorban a motor egyáltalán nem halk felpörgését kapjuk, gyorsítást sokkalta kevésbé. A CVT váltó bizony megszokást igénylő, szokatlanul magas fordulaton dolgoztatja a motort, amúgy benzines mércével egészen takarékosan. Az összevetés eco körén a Toyotánál kereken 6, a Hyundai esetén viszont mindössze 4,7 literes átlag adódott, a valóságban pedig még ennél is nagyobb különbségre kell számítani. Az alacsonyabb fordulaton dolgozó Elantra minden helyzetben csendesebb is, mint a Corolla, aminek viszont hajszálnyit élénkebb a kormányzása. Meglepő, mert amúgy pont a Corolla valóbb a higgadt andalgásra, pontosabban a Corollával nem kellemes más, míg az Elantrával akár lehet élménydúsabban, dinamikusabban is autózni - jó érzéssel. Viszont mutatkozott előny a Corollánál is: gázreakciója azonnali és amúgy a CVT-vel túlérzékenynek is tűnik. Az elindulási hajlam tehát az első métereken jobb a Corollánál, utána érzésre viszont lelépi a Hyundai.

Mit tudnak éles helyzetben? Összevetésünket a mogyoródi Groupama Tanpályán[/url], illetve annak eco körén készítettük Kőrös András vezető instruktor segítségével. A helyszín adta, hogy megnézzük élesebb helyzetben is a tesztautókat. Fékezhetőség szempontjából is keményebbnek, direktebbnek bizonyult a Corolla, míg az Elantra fékpedálját jobban kellett taposni. Bár az Elantra sokkalta jobban tud menni, a Corolla bolondbiztosabbnak tűnt. Ennek oka az is, hogy száraz úton például nemigen lehetett úgy meghajtani, hogy az ESP-re szükség legyen, de nedves útfelületen is szinte előrelátó módon, egy hajszálnyit ügyesebben avatkozott be a menetstabilizálója, mint az Elantráé, ami az átlagot hozta. Melyik a nyerőbb? Ha a két autó közül választani kellene, nyilvánvaló, hogy a személyes preferencia, a használati mód dönthetne: városba még CVT-vel is sokkalta inkább a benzines való, míg hosszabb távokra egyértelműen a dízel a nyerő. Igaz, a Hyundai csendes és finom járású gázolajosa még 10 kilométer alatti, hidegindításos úton is tudott 6 literes átlagot hozni, tehát városban is abszolút jó partner. Ha az azonos árú és egységesen Executive tesztautókat nézzük, a Corolla hajszálnyit magasabb felszereltséget ad. Fényszórója automata reflektoros és LED-es (szemben a csúcs Elantra) xenonjával, van ráfutásos balesetveszélyre és sávelhagyásra figyelmeztetés, valamint táblafelismerő is benne. Utóbbiak az Elantrához felárért sem kaphatók. Kényelmi extrákból nagyjából azonosan gazdag csomagot adnak, igaz, az Elantrában például csak a sofőr ablaka automata vezérlésű, a Corollában mind. Garancia szempontjából a Hyundai a nyerő, 5 év kilométerkorlát nélküli ajánlata sokkalta jobb, mint a Toyota 3 év/100 ezer kilométerese. Ha a hajtásláncoktól eltekintünk, a két autó között gyakorlatilag csak ízlésbeli különbségeket láthatunk. Az Elantra tágasabb elöl, a Corolla hátul. Reálértékben a Corolla a drágább, hiszen benzines és automata Elantrát Executive szinten is kaphatunk 6,35 millióért. Ezért aztán hiába az 50 éves Corolla az ünnepelt, a Hyundai Elantra legalább annyira ünnepelendő, hiszen remek ajánlatnak számít, vetélytársához hasonlóan olyan kompakt (~4,6 méteres) szedán, ami már-már egy kategóriával nagyobbnak is eladja magát.