Bárcsak ilyen lenne minden alapmodell! BMW 116i használtteszt

Vannak ismerősök, barátok, akikkel egészen egyszerűen jó találkozni. Ilyen például Kajári Zoli, a motorfelújító-guru Fortuna Bt. ügyvezetője. Akkor is teljesen megértjük egymás autóválasztásait, ha voltaképp teljesen különböző autókkal járunk. De mégis hasonlóan jár az agyunk, teljesen értjük, tudjuk, hogy miért választottuk azt, amit. Tavaly mindketten azonos cipőben jártunk: feleségeinknek kellett autót vegyünk, s mindkettőnknek olyat sikerült, amivel az asszonyok is maradéktalanul elégedettek, de mégis szeretjük megkaparintani őket. Azon vesszük észre magunkat, hogy nejünk autóját gyakrabban visszük mosóba, mint a sajátunkat, meg aztán ha együtt megyünk valahova, akkor is könnyedén találunk indokot arra, hogy ne a sajátunkkal induljunk útnak - pedig mindketten magunk tankoljuk az asszony autóját is, hiszen az is egy kör, amire el lehet vinni a kocsit.
Az ugyebár nem titok, hogy én tavaly egy Toyota Priust vásároltam feleségemnek, óriási mázlival és nem kevés ügyeskedéssel nem egész 1,5 millió forintból. Persze több mint 190 ezer kilométerrel, csaknem tízévesen, de az autó bevált. Zolinak is meg kellett mutassam, miután ő is próbára ajánlotta szintén friss szerzemény autójukat. Rajongott érte, ahogyan én is az övékért. Ami pedig egy első szériás BMW 116i, ami egyedül 2009 és 2011 között nem hervadt 1.6-os volt, hanem tisztességes 2,0 literes (N43B20 motorkódú) benzines. Ugye nem meglepő, hogy az övék ilyen?

Autókereséskor számukra az egyértelmű volt, hogy első egyes BMW-t szeretnének. Miért? Mert Zoli BMW-fan, felesége pedig (nyilván Zolin túl…) szerelmes az 1-esbe. És ha valaki, akkor bizony Zoli az, aki otthon van a motorok lelkivilágában, ebből következően pedig a gyerekek hurcibálására, gyakorta rövidebb utakra használt autónak bizony nem kívánt mást venni, mint szívó benzinest. Ennek megfelelően keresett, alacsony futásút, viszonylag jól felszereltet, automata klímásat. Aztán olyan példányt talált, ami csak a mesében létezik. Nem, nem svájci nyugdíjas orvostól vette autójukat. Hanem német céges flottából, amelyben szolgált 20 darab 120d, csereautónak pedig volt ez a 116i, s míg a dízelek 2009-2014 között sanszosan futottak alsó hangon 150 ezer kilométert, ebbe 5 év alatta alig több mint 5000 kilométer került. Így aztán az átlagos futású dízelek árának uszkve másfélszereséért, 13 500 euróért hirdették. Némi alkuval 13 ezerért sikerült elhozni, ami természetesen nagyon sok pénz egy 5 éves autóért. De nem egy olyan példányért, ami valóban újszerű, s amilyet újonnan már kapni sem lehet. [BANNER type="1"] Nincs 2,0 literes szívómotoros 1-es BMW már újként. Ez már ráadásul Euro 5-ös, így a regisztrációs adó emészthető volt a „nagyblokkos” 116i-re. Ez a motor, ez az egyes nagyon más, mint a maiak. Közvetlenebb, ha úgy tetszik, nyersebb, mint a mai. Saját Priusunkból ültem át ebbe, ami ehhez képest egy helyváltoztató kapszula, ez pedig klasszikus autó. Közvetlen, jó visszajelzésű kormánnyal, a hátsókerékhajtás miatti fordulékonysággal, prompt gázreakcióval, patent váltóval, alacsony fordulatról is dolgoztatható, élénk motorral. A 122 lóerős alapmodellt egészen egyszerűen jó vezetni. Jók az ülések, jó az üléspozíciói, gokartosan stabil, ugyanakkor a 205/55 R16 téli gumikkal kényelmes az elöl MacPherson, hátul független ötlengőkaros futómű, több mint elegendő a 9,9 másodperces 100 km/órára gyorsulás és a 204 km/órás végsebesség.
Minőségi, az alacsony futást teljesen alátámasztó, azaz újszerű állapotú az utastér. A helykínálat a kompakt mezőnyben is passzentos, de ez teljesen oké, hiszen vezethetőség szempontjából sem egy klasszikus alsó-középkategóriás az 1-es BMW, a csomagtér pedig korrekt 330 literes. Pótkerék nincs, csak javítókészlet, a megfelelő tömegeloszlás érdekében az akkumulátor azonban hátra került. Furcsa gondolatokat ébreszt egy ilyen, ötéves, de nagyon újszerű autó: ha ma az újnál mondjuk 20-25%-kal olcsóbban kínálnák, akkor sláger lehetne. Ez már mai szemmel is értékelhető, tökéletes biztonságot adott, vezetési élményben pazar. Fogyasztásban és helykínálatban persze megveri a mostani sorozat. De biztos, hogy erre van szükség, nem pedig egy kis klasszikus vezetési élményre? Fenomenális lenne, ha a gyártók megadnák a választás lehetőségét.
Két gyerekkel ebben is gond nélkül el lehet férni, egészen egyszerűen jó vele járkálni, jó benne érezni a váltót, a kormányt. Nem zavaró, hogy az autópályás 130 km/óránál hatodik fokozatban is 3000 1/perc a fordulatszám, mert ott viszont harap a motor. Jól jönne mondjuk egy tempomat, ami ebből az autóból kimaradt. Hát igen, a BMW ilyen, remek autókat gyárt, de egy elhibázott konfigurálással fontos extrák maradhatnak ki. Ebbe például belekerült egy egész jó Business hifi, elektrokróm a középső tükör, automata a négy elektromos ablak, de azért messze nem egy rogyásig extrázott autó. Ötévesen és újszerűen mégis újkori árának feléért megkapható volt. Nem kérdés, hogy még tíz évig autó lesz, olyan autó, amilyet ma már egészen egyszerűen nem lehet kapni. Ennek tükrében nem vészes a katalógus szerint 6,2 literes, a valóságban 8-9 liter körüli vegyes fogyasztás. Persze nem is szerény, ahogyan a mindennel együtt mintegy 4,5 millió forintos bekerülési költség sem volt az. Az autó tudásával, jellemzőivel azonban mindkettő tökéletesen védhető, magyarázható. Bárcsak ilyen lenne minden alapmodell!