Bátorságot ad - Suzuki Vitara dízel duplakuplungos automatával

Rekorder. Nem véletlenül. A tavaly debütáló új Suzuki Vitara 2015-ben a magánvásárlók körében a legnagyobb darabszámban értékesített személyautó lett a hazai piacon. Vezető szerepét az idei évben is tartja, már övé az abszolút első hely is. Tetszik a népnek az új és hazai gyártású kompakt crossover. Érthető, hiszen mostanában ez a szegmens eléggé felkapott lett a több márkánál is. Rekorder olyan szempontból is, hogy a mostani tesztautó immár az ötödik modell a szerkesztőségben. Ilyen is csak szökő-évente fordul elő. A teljesség kedvéért és a jobb áttekinthetőség miatt íme egy lista az eddigi Vitara tesztautókból:

1. Vitara 1.6 GL
   
2. Vitara 1.6 DDiS GLX 4WD
   
3. Vitara 1.6 GLX 4WD 6AT Panorama
   
4. Vitara S 1.4T 4WD

[BANNER type="1"]

Más, mint a többi. Ha a fenti flotta után azt gondoljuk, hogy nem tud újat mutatni a Suzuki, akkor tévedünk. Bizony tud, ami jól mutatja, hogy annak ellenére, hogy három különböző motorral érhető el, mégis összességében 20 féle kombináció közül választhatunk felszereltség és hajtáslánc függvényében. Jelenlegi tesztautónk az 1.6 GLX 4WD 6TCSS dízel, amely csupán abban különbözik egy korábban tesztelt társától, hogy a hatgangos manuális helyett hatsebességes duplakuplungos automatával szerelték. Ez éppen elég különbség, nem igaz?

Csúcsragadozó. Ha az árlistát magunk elé vesszük, akkor bizony a vége felé találjuk ezt a kivitelt, amely csupán egy panorámatetővel kevesebb, mint a legdrágább Vitara a piacon. Igaz, hogy a modell nagy sikernek örvend és várhatóan ő lesz a magyar utak királya, sőt már részben az is, ebből mégsem fogunk konkrétan e példányból sokat látni a valóságban. Hogy miért? Az alap Vitara 4,49 millióról indul, míg a tesztelt példány 7,71 millió forint. Erre jön még rá a kétszínű fényezés és máris a 8 milliót nyaldossuk alulról. Nem hiába, az összkerékhajtásnak, a dízelmotornak és a duplakuplungos váltónak megvan a felára. Összességében ugyanakkor nagyon jó a csomag.

Milyen vezetni? Attól függ. Ha városban autózunk, akkor nagyon jó. Nyomatékos a motor, jó a gázreakció, már 2000 1/perc alatt is szépen megindul, ami nem csoda, elvégre 1750 1/percnél adja le a 320 Nm-es nyomatékát a 120 lóerős gázolajos. A duplakuplungos váltó simán és gyorsan vált, manuális módban akár a kormány mögül is kapcsolhatjuk a fokozatokat. A fék is határozott, jól fog, intenzíven lassítja a Vitarát. Egy dologgal volt csak gond. A kormányzással. Városi tempóban még tűrhető, de 80 km/óra felett már idegesítően könnyű marad és semmi kapcsolatot nem ad vissza az útról. Kanyarban kicsit olyan, mintha úszna és kevésbé tudnánk kontrollálni, hogy merre akarunk menni. A futóműve ugyanakkor kényelmes, még a pesti utakon is jól vizsgázott. Kanyarban az összkerékhajtás segítségünkre van, viszont a lagymatag kormányzás miatt nehéz volt megérezni a fizika határait. Idővel aztán egyre bátrabb lettem, és azt vettem észre, hogy milyen sok tartalék van még a Vitarában, és kanyarban is megbízható a stabilitása. Egyébként nagyon dinamikusan lehet vele menni, 60-ról, 80-ról is hipp-hopp ugrik, hamar az utak királyának érzi benne magát az ember. Most már kezdem érteni a 2000-es években Swifttel száguldozó bátrakat. Ez az autó is hasonló önbizalmat ad, méretéhez képest valóban jól mozog.

Beteljesült álom. Néhány éve még álomként gondoltak bizonyos extrákra a Suzuki tulajdonosok, hiszen többnyire csak a magasabb és prémium kategóriában voltak elérhetők egyes felszereltségek. Most már itt is van mindenféle elektronika, vezetősegéd és ráfutásérzékelő, amely sokszor indokolatlanul korán riaszt. Jó viszont a billenőkapcsolós ülésfűtés, melyet így vakon is könnyen kezelhetünk, továbbá navigáció, LED-es fényszóró, Bluetooth kihangosító, adaptív tempomat és érintőképernyős infotainment rendszer is említhető. Minden van itt, amire ma szükség lehet, a régi Swift tulajdonosoknak megvalósult álomként hatnak ezek az extrák.

Vannak hátulütők. A már említett túl érzékeny ráfutásra figyelmeztetésen kívül akad még néhány apróság, ami kevésbé kellemes. A beltérben uralkodó műanyagok a mai korhoz eléggé elmaradottak, ráadásul a hifi hangzását is elrontják ezzel. Ha kicsit több basszust adunk a rendszernek, akkor olyan élményben lehet részünk, mintha egy hangfalat egy műanyag tejesládába tennénk, és úgy bömböltetnék. Ez bizony a régi, hátul műanyag napellenzővel sötétített ladás korszakot idézi a hangzást illetően. A dízelmotor is elég hangos, amely nem feltétlen a blokk hibája, sokkal inkább a egész karosszéria zajszigeteléséé. Nem csak a motor, a gördülési és a szélzaj is jelentős, főként autópályán.

Vegyük, ne vegyük? Egy Suzukiért a közel 8 milliós ár nem kevés. Ahogy említettem, nem is ez lesz a húzó modellje a Vitarának. Ezért az árért elgondolkodtató, hogy ilyen autóba üljünk-e be, vagy nézzünk egy kevésbé jól felszerelt, de minőségibb és csendesebb beltérrel rendelkezőt? Akinek viszont ez az álma, és szükséges az összkerékhajtás, dízelmotor és az itt duplakuplungos automata váltó, az vegye bátran! A főként városban zajló teszt 6,3 l/100 km fogyasztást mutatott, ami kedvező Gázolajos létére az időszakos javításokkal is érdeme számolni, hiszen mégiscsak érzékenyebb szerkezet mint egy szívó 1.6-os. Suzukiként viszont megelőlegezhető a megbízhatóság, és várhatóan nem lesznek horror árban az alkatrészek sem.