BMW-s kapudrog: megéri megmenteni ezt az E36-ot?

Manapság az E36-nak, mint használati tárgy, befellegzett. Nem is feltétlenül a technika élettartama miatt, jellemzően ugyanis az elporladó karosszéria küldi bontóba ezeket az autókat. Tény azonban, hogy ezen kívül elég sok mindenért lehet szeretni őket, még a mostohagyermek kompaktot is, ami a későbbi 1-es sorozat legelső előfutáraként is értelmezhető. [BANNER type="1"] Érdekesen aránytalan termet, mintha egy szedánnak levágták volna a fenekét, pedig igazából csak az A-oszlopig azonos a többi változattal. A tengelytáv viszont egyezik, így a kompaktok mezőnyében nagynak számított, a '90-es évekből származó háromajtósként egyenesen tágasnak érződik. Ráadásul jóval fiatalabb is, mint elsőre hinnéd, ezt a karosszériaváltozatot ugyanis tovább gyártották, mint a többi E36 verziót, ez a konkrét autó 2000-ben gördült le a gyártósorról. És ha már a beltérnél tartunk, egyszerre kellemes és kellemetlen élmény volt beülni ebbe a konkrét autóba. Ergonómia terén ugyanis szinte beleköthetetlen, mindenen érződik, hogy valódi emberek formájával és testi adottságaival számoltak az E36 megalkotásakor. Jó a fogása a kormánynak, kellemesen tartanak az ülések, illetve akadnak érdekesen kreatív megoldások is, mint például a "kihúzós" világításkapcsoló. [BANNER type="2"] Ellenben az anyagminőség terén nem hozza azt, amit vártam, meg sem közelíti a korabeli Audi A4-esekből és Mercedes C-osztályokból jól ismert színvonalat a rengeteg relatíve kemény burkolat. ugyanígy megkérdőjelezhető számomra a váltókar mellé helyezett ablakemelő-kapcsoló és ülésfűtés ötlete, illetve a korlátozottan állítható kormány, főleg mert ekkoriban már a konkurenciának is sikerült "rendesen" megoldania ezeket a kérdéseket. Legalább az összeszerelési minőségre nem lehet panasz, még a láthatóan mostoha körülményeket is jól tűrte ez a konkrét utastér. A csomagtartó esetében is kisebbre számítottam, alapesetben 300 literes a puttony, de az ülések előredöntésével akár 1030 literes raktér is kialakítható. Lényegében itt is igaz, hogy praktikusabb a kor csapotthátúinál, ám mivel ez nem egy külön modell, hanem az E36 kódú 3-as sorozat egyik karosszériaváltozata, ezért igazából senki sem tekint rá ennyire reális szemmel, főleg nem manapság, amikor ezeket már inkább hobbiautónak veszik. [BANNER type="3"] Merthogy ezzel a szemmel már aligha találja a helyét az univerzumban a rövidebb karosszériás, butább hátsó futóművel szerelt változat. Hiszen első autónak, használati tárgyként értelmezni túl rossz állapotban vannak már ezek a Compactok, hobbicélra, felújítani pedig szinte azonos áron ott az összes többi E36 változat. Ráadásul a motor is a legkevésbé kelendő erőforrás, a 316i névre hallgató 1,6 literes, 102 lóerős benzines. Ismét igaz azonban, hogy amíg egyes rajongók azt is megkérdőjelezik, hogy BMW-e egyáltalán így ez a modell, addig a hétköznapi felhasználó szemével, a kompakt kategóriában értelmezve ez egy erősnek, tartósnak és megbízhatónak számító alapmotor. Vezetni is kellemes meglepetés volt, még így, minden "Compactsága" ellenére is. Most értettem meg, hogy miért ragadt több ismerősöm is a bajor márkánál egy ilyen belépőmodell birtoklása után. Több okból is kár tehát ezért a konkrét autóért, hiszen - ahogy a képeken is látszik - megette már a kenyere javát a karosszériája. Mindeközben sohasem volt "bántva", így motorikusan és futómű terén is kiváló állapotnak örvend, ám ép test nélkül hiába az ép lélek. Van azonban rajta egy friss műszaki, és a tulaj - aki első autó gyanánt vette még 9 évvel ezelőtt - nem kívánna megválni tőle. Ám mivel a vizsgán már szóltak, hogy két év múlva az aljának esélye sem lesz a sikerre, ezért ott lebeg a nagy kérdés, hogy mi legyen az autóval. Ráadásul egy igen nehéz kérdés ez, hiszen mindkét egyértelmű lehetőséget kizártuk: a bontó a tulaj szívének fájna, hobbiautóként újjáéledni pedig aligha alkalmas ebben a formájában ez a konkrét BMW. Van azonban harmadik út, amit a hazai használtautó-piac sajátosságai szültek: a jelenlegi árak mellett még az is lehet, hogy ezt az autót logika mentén haladva is megéri használati tárggyá helyreállítani. Jelenleg ugyanis eladni aligha lenne értelme, tekintve hogy a Használtautó.hu kínálatában a legolcsóbb, műszakis példányok már 170 ezer forinttól elérhetők, de még a kínálat egyértelműen hobbiautóként számon tartott teteje sem haladja meg az 1,3 milliót. Ugyanilyenre váltani emiatt szintén nem a leggazdaságosabb ötlet tehát, hiszen a szép és biztonságos karosszéria kivételével, a futómű, a motor és a 180 ezer kilométeres óraállás szempontjából ez a konkrét autó is ugyanazt tudja, mint a legszebb példányok. Logikus feljebb lépés lehetne az E46 Compact a maga 600 ezer és 1,7 millió forint közt mozgó kínálatával, ám itt is minden esetben kérdéses az állapot, és hogy mennyit kell majd rákölteni.

Persze, örökké ott mozog az a bizonyos bogár a fülben: amikor valaki ráérzett egy ilyennel a BMW-zés ízére, akkor már nehéz nem nagyobbat, menőbbet, erősebbet venni, ebben az esetben azonban még az észérvek az erősebbek.

Továbbra is az ijesztően öreg használt autók közt mozgunk ugyanis, ahol már minden példány zsákbamacska. Ehhez képest - mivel ennek az autónak semmilyen komoly műszaki hibája sincs, és nem is volt az elmúlt 9 évben - amennyiben nagyjából egymillió forint alatt helyre lehetne rántani a karosszériáját, mondjuk nagyjából két-három műszaki vizsga erejéig, úgy mindenképp megérné inkább ezt megtartani. Aligha lenne bármi más logikusabb döntés ennél, hiszen így az átírás költségeit, a kezdő szervizeket és az "új" autó rejtett hibáitól való félelmet is el lehet felejteni. Nem véletlen a mondás: "Járt utat a járatlanért el ne hagyj!" Persze, ennek a sztorinak még bármilyen végkimenetele lehet, ráadásul a friss vizsga miatt gondolkodási idő is akad még bőven, ám fantáziálni nem tilos: Ti hogyan döntenétek a tulajdonos helyében?