BMW-t vettem, de senki sem nevezhet nyuszinak!

Fejest ugrottam egy olyan történetbe, amire régóta vágytam, megvettem életem első autóját. Hazudnék, ha azt mondanám, hónapok óta készültem rá, mert valójában évek óta tudom, hogy mit akarok, a Használtautó.hu-n csukott szemmel is képes vagyok keresni. Eddig viszont nem volt meg rá a keret, illetve nem arra mentem, hogy csak legyen valamilyen autóm, és beleugorjak, mondjuk egy 300 ezres Calibrába, ami orrán-száján rohad, és minimum a kétszeresét rákölthetem, ráadásul még akkor is csak elöl fog kaparni. Hátsókerekes kellett, japánt akartam, de a Nissan 200SX egyelőre vállalhatatlanul drágának bizonyul, maradt az utóbbi évek használtautó-behozatalának sztárja, az E36-os 3-as BMW.

Félreértés ne essék, az E36 kupé minimum annyira a szívem csücske évek óta, mint a 200SX, a ’90-es évek formavilágának egyik legjobb példája, amellett a klasszikus három doboz formát követi. Határozott, hosszú orr rövid túlnyúlással, hátratolt hosszú kabin és egy nyújtott far, imádom az arányait. Formai megoldásaiban persze erősen benne vannak még a ’80-as évek, az E30 után itt került először egy bura alá a dupla kerek fényszóró, ami szintén személyes kedvencem. Akkor ott a két hatalmas, keret nélküli ablakokkal szerelt ajtó, a buktatható hátsó pillangóablakok, na meg persze a nyitható tetőablak, ami szerencsére az enyémen is megtalálható. Nagyjából most érünk megint olyan szintre az autók formatervezésénél, mint ahol a ’90-es években jártunk, rengeteg az apró, finom részlet, amik harmonikus összképet adnak, ezt a 2000-es évek eleji autókról nagyon hiányolom.
Korábban már írtam egy 318is-ről, mint a félmilliós, többnyire vállalható játszós BMW-ről. Hogy az mennyire volt szétrohadva, mennyire hozta az E36-ról szóló sztereotípiákat, azt jól bizonyítják a fotói. Minden egyes szegletén volt valamennyi rohadás, szerencsére az a nagyon rossz állapotú E36 ékes példája volt, annál sokkal jobbakat is ki lehet fogni, mint például ezt itt. Ugyanannyiba került, mégis a tipikus helyeken egyáltalán nem találni rozsdát. Kritikus pont a hátsó kerekek mögötti csücsök a sárvédőn, meg persze a küszöbök emelési pontjai, szerencsémre ez makulátlan, és teljesen gyári állapotú. Hogy hogyan maradhatott ilyen ép, ötletem sincs, de ahogy azt az M-es rendszámból is látni, nem magyar, 2013-ban került az országba, és annyi biztos, hogy nem északról. Két helyen találtam rajta kis pörsenéseket, a bal hátsó lámpa alatti sarokban, valamint a bal első sárvédőn egy tenyérnyi foltban, egy rosszul kivitelezett javítás nyomaként. Ezen kívül a jobb első ajtón találni fényezés nyomát, valamint az orrára koppinthattak korábban, mert a bajuszléc sérült a vesék mögött.
[BANNER type="1"]
A suhancos módosításoktól, mint a sárgára fóliázott fényszóróbelsők és a feketére fújt vesék, egy kicsit tekintsetek el, nem az én ötletem, és távol áll tőlem, ahogy az ültetés is, ezek mindegyike el fog tűnni hamarosan. Nagyobb beavatkozás viszont nem történt a karosszérián szerencsére, hazai gazdái is vigyáztak rá, ahogy a beltérre is. Jellemző a fekete utasterű E36, de olyan különleges összeállításokban gyártották, hogy vétek nem mást venni. Nekem ez a kedvencem, a világos szövet kárpit, szürke műszerfallal kiegészítve, a Montrealblau fényezéssel nekem abszolút hozza az E36-hoz illő stílust. A tetőkárpit megkezdte a jellemző lógását, de csak a négy sarokban, így semmi katasztrófa, ahogy az ajtókárpitok is ereszkednek már, de ennél csak a bőrözöttek szoktak jobban tartani, így ezt is inkább sikernek élem meg. Van gyári rádió, de nem működik, így azt szereznem kell, elektromos mozgatású a tetőablak és az oldalablakok, de a jobb egyelőre nem működik. Csak a kapcsoló szállt el, mivel kilincsnyitásra egy centit lehúzza az ablakot, csukásra pedig föl, tehát az emelőmotor működik. Emellett a zárban elfordítva tartva a kulcsot a központi zár bezár és fel-, illetve behúzza az összes ablakot is. 1996-ot írunk.
A motorról tudom, hogy hathengertől fölfelé tartják BMW-nek a BMW-t, de ez engem egészen hidegen hagy. Biztosan szebb a 20i hangja és jobban is megy, de mivel csak 10 lóerővel erősebb, mint a 18is, nem éreztem fontosnak, hogy bejárjam az országot egy működő példányért. Szóval négyhengeres BMW-t vettem, de a 18is motorja már a 16 szelepes 1,8-as, itt még valóban az, mert később volt egy 1,9-es, ugyanilyen erős 18is motor az E36-ban, de ez az M42B18-as kódszámú láncos négyhengeres. Egyelőre elégnek tűnik, bár az olaj és szűrőcserékig nem szívesen hajtottam, azokon pedig csak most esett át, így a karakteréről és arról, hogy mire elég, később számolok be. Az biztos, hogy nagy mókát nem fog engedni, mivel normál nyitott difi van alatta, de azért egy sperrt mindenképp szeretnék. Előtte viszont még van pár dolog, amin át kell esnie.
A motorból valahol szökik az olaj, először a szelepfedél tömítésre gyanakodtunk a szerelőmmel, aki bár elkötelezett Suzuki hívő, duzzogva és sűrűn utálkozva a BMW-t is bevállalta a kedvemért. Szóval az olaj a szelepfedél rögzítőcsavarjainak a tömítéseinél csordogál, mivel valami eszes korábban izomból húzta meg őket, így most csak azért imádkozom, hogy a szelepfedél egyenes legyen. Ezen kívül a kézifék bowdenje van elnyúlva, valamint az első helyzetjelzők kikötve az indexre. Nagyjából 700 ezret szántam egy vállalható hobbiautóra, ehhez az E36-hoz kereken 500 ezerért jutottam hozzá. Mivel első autóm, a biztosítás elég komoly összeg lett, valamivel több, mint az átírás, de még az eddig beletett szűrőkkel és olajjal együtt sem tartok az alap autóra szánt összegnél. Apropó átírás, magánszemélytől vettem, de kereskedő nevén volt az autó, így a törzskönyvet nem kaptam meg hozzá, de mivel minden rendben volt, így azt később postázta a hivatal, ez bevett szokás, főleg kereskedőknél. Ami jobban kiakaszt, az az eredetiségvizsga menete, mivel jól tudjuk, hogy sok esetben az sem derül ki rajta, hogy az autó lopott volt, sőt, akár többször is áteshet ilyen vizsgán, csupán egy fél napnyi teljesen felesleges időhúzás, mindenki számára. Ezt az esetemben 18 500 forintot mindenképp ki kell fizetni rá, de mindenkinek sokkal egyszerűbb volna, ha simán hozzácsapnák az átírás költségéhez az okmányirodában, mármint kormányablakban.
Hogy kicsit még költsem a pénzem, a most rajta lévő pocsék állapotú téli gumikat hordó Style 6-os felnik mellé még négy szebb, Style 13-ast is beszereztem, és még azokkal együtt is jó vagyok. Az új nyári gumikkal már nem, de azok mindenképp kellenek. Gyári rugóit megkaptam hozzá, azok mennek vissza alá, mert nem tetszik, hogy a feneke ilyen alacsonyan áll, és egyébként is, inkább szép kupét akarok, mintsem a tömegével látható tuning E36-ok közé beállni. Legközelebb már bővebb jellemzéssel fogok nektek szolgálni, és egy ennél is szebb állapottal, de ha felpattannék időközben arra a bizonyos rollerre, arról is tudni fogtok, ígérem.