Bűnbe visz! Lexus IS 200t teszt

Hibrid után turbó. Már három éve, hogy megjelent a harmadik generációs Lexus IS, ami elődeivel szemben és a márka összes többi európai modelljét követve hibridként is kapható. Imádtam, és már abból is úgy szálltam ki, hogy „csak ússzam meg gyorshajtási bírság nélkül”. Aztán tavaly első ízben az NX-ben jelent meg a márka első turbómotorja, amit fél évvel később az IS is megkapott. Az importőr pedig stílusosan az F Sport felszereltséggel, egészen pontosan az ahhoz sofőrsegédeket is adó F Sport Top szinttel rendelte és adta ide a tesztautót.[BANNER type="1"]
Nem a hibrideseknek szól. Aki esetleg egy hibrid Lexusból ülne át, azért mondjuk, mert kevesli, pontosabban sokallja az IS 300h 8,4 másodperces 100 km/órára gyorsulását, az csalódni fog. Nem a menetdinamikában, a kereken 7,0 másodperces 100 km/órára gyorsulás ugyanis nem rossz, de rá fog jönni, ennek nagy ára van. Míg a hibrid 300h 4,2, a turbós 200t 7 literes vegyes fogyasztású. Katalógusérték szerint. Míg azonban a 300h-val simán hozható volt a 6,5 l/100 km alatti tesztátlag, a 200t átlagát nem tudtuk 10 liter alá vinni, jártunk vele ugyan az említett érték alatt, de aztán hamar visszakúszott, a teszt első napjaiban, sok-sok gyorsulással pedig 13 literes részeredménynél jártunk.
Más történet. A 200t nem az aszkéta fogyasztásáról lesz híres - étvágya amúgy nem is rossz ahhoz mérten, hogy egy 245 lóerős, 350 Nm nyomatékát már 1650-es fordulattól adó, hátul hajtó (!) sportszedánról beszélünk. Igazi japán gép, néhány sajátos megoldással, de mesés összeszereléssel és kidolgozással. Minden úgy működik benne, ahogyan elvárjuk, sőt, okozott egy csomó kellemes meglepetést. Nem lehet panasz az üléspozícióra és az ülésekre sem. Elöl lényegében a padlón ülünk, ez illik az F Sport sportosságához. Hátul is jól el lehet férni (kettőnél nem több felnőttnek), és még a 480 literes csomagtér is öblösebb, mint amekkorának elsőre tűnik, igazából még az is megbocsájtható, hogy fedele a hasznos térbe forduló zsanéros.
Motorhang nincs, minden más van. A 200t induláskor egy kicsit elhúzza a mézesmadzagot, a motor beröffenése után várnánk még némi sportos orgánumot, ám nem kapunk. A soros négyhengeres motor szinte néma. Amúgy elég különleges gép, változó szívó- és kipufogószelep vezérlésű, közvetlen és szívócső-befecskendezésre is képes, nem mellesleg kettős megfúvású turbós - ennek köszönhetően adja csúcsnyomatékát alacsonyról, turbólyuk nélkül. Passzol hozzá a 8 fokozatú (nem ZF, hanem saját) automata váltó. Villámgyorsan kapcsol, hetvennél már simán hetedikben van, 130 km/óránál nyolcadikban 2250 körül forog a főtengely. Motorhang normál üzemben gyakorlatilag nincs, Sport módban pedig szintetikusan, nem túl élethűen jön.
Közvetlen, de nem nyers. Olyan az IS 200t, mint egy finom műszer. Már említetten villámgyors a váltó, a kormány pedig egyrészt igencsak közvetlen a háromküllős F Sport kormánykerék 2,84 fordulatával, másrészt változó áttételével egészen meglepően kicsi fordulókört adó. Ez is a kettős keresztlengőkaros első futóműkialakításnak köszönhető, remek a csillapítás is, ami persze a hátsó multilink rendszer dicsérete is. Pedig az F Sport 18 colos, elöl 225/40-es, hátul 255/35-ös abroncsokat hord. Naná, hogy a stabilitással sincs gond, de még a nyomvályú-követés is egészen visszafogott.
Megéri? A 200t felára a 300h-hoz mérten mindössze 90 ezer forint. Gyakorlatilag ízlés kérdése, hogy az élénkebb turbómotorost vagy a takarékosabb hibridet választjuk. A 10,5 millió forinttól elérhető 245 lóerős, alapból nyolcfokozatú automata váltóval szerelt, nem is rossz ellátmányú IS a konkurensekhez mérten, pláne a prémiummárkák körében gyakorlatilag diszkont ajánlat. Ahhoz, hogy a tesztautó szintjét kapjuk, F Sport optikai csomaggal, bőr belsővel, mindenféle (távolságtartós tempomat, sávelhagyásra figyelmeztetés, mesés Mark Levinson hifi, holttérfigyelő, zsebből nyitó kulcs, bőr belső, elektromos első ülések stb.), még közel 5 millió forintot kell letenni. Ilyen a prémiumvilág. A 200t ráadásul ad egy extrát, amit a 300h-ban nem találtam: fogyaszt annyira, hogy ne tapossam állandóan, így esetében néhány kellemes driftelés után is úgy adtam le a tesztautót, hogy a gyorshajtási bírságoktól éppen nem aggódtam. Aztán persze lehetséges, hogy most fog jönni a csekk, amit eddig mindig megúsztam. Egy viszont biztos a turbómotoros IS több mint másfélszer annyit fogyaszt, mint a hibrid. Hiába volt élmény minden vezetett méter, környezettudatosan gondolkodva a bűn ilyen fogyasztással autózni.