Család- és pénztárcabarát buborék - Citroën Xsara Picasso

Bár az 1999-ben bemutatott Xsara Picassóval a Citroën erőteljes lemaradásban volt az akkor már három éve futó Renault Scénichez képest, a dizájnereknek sikerült annyira egyedi és eredeti buborékformát rajzolniuk, hogy az még 2010-ben is eladható volt. A Xsara (és így lényegében a Berlingo) alapjaira is épített modell 2004-ben kapta meg legjelentősebb frissítését, akkor érkezett meg kínálatába a paletta legtakarékosabb és legizmosabb dízelének számító 110 lóerős 1.6 HDi, ami később részecskeszűrővel is készült. A most próbált autó viszont még azt nélkülöző, 2004-es gyártású, de 2005-ös forgalomba helyezésű, azaz még nem egész 12 éves. Fiatalabb tehát, mint a hazai autópark (13,8 esztendős) átlaga, és valójában sem tűnik öregnek.[BANNER type="1"]
Utóbbi a jó formán túl köszönhető annak is, hogy ez egy követhető előéletű, második gazdás, hazai forgalomba helyezésű, rendszeresen karbantartott példány, azaz olyan, amilyenre minden autóvásárló vágyik, csak épp nem eladó. Ugyanakkor viszonylagos "újszerűsége" annak is beutdható, hogy éves futása alig több mint 10 ezer kilométer, ami a privát autóknál egyébként nem is vészesen ritka. De köszönhető persze annak is, hogy nem csupán motorból, felszereltségből is a legjobbat, az Exclusive szintet kapta, annak temérdek tételével és még extraként az elöl nyitható panorámatetővel.
A Picassóra céleszközként nézve legfontosabb jellemzője a hátul három független ülése. A szélsők gyerekülés-rögzítősek, isofixes gyereküléseket fogadók. Övvel a középső, hosszában ráadásul tologatható ülésre is gond nélkül rakható egy további gyerekülés, de három felnőtt is kényelmesen elfér egymás mellett, ami bizony ritkaság. Ez a tágasság, a sík hátsó lábtér, a padlóba rakott csempészrekeszek, a tágas, elöl-hátul palacktartós ajtózsebek minden Picassóban megvannak, ahogyan a hatalmas, alaphelyzetben is 550 literes, bővítve akár 1970 (!) literes csomagtér is. És mivel Picassót már akár 300 ezer forint környékétől, épkézlábnak tűnőt 500 ezer forint tájékától lehet kapni, ma ez az egyik legolcsóbb alternatíva a valóban ötüléses autót keresőknek.
Azt persze le kell szögezni, hogy a képeken látható példányhoz hasonlót 1 millió forint alatt semmiképp, de inkább az 1,2-1,4 millió forint közötti ársávban találhatnánk. Csúcsverzió, csúcsmotorral, kevés kilométerrel. Ritka az ilyen, mert ez amúgy egy megdöbbentően jó utazóautó. A 110 lóerős 1.6 HDi 10,8 másodperces 100 km/órára gyorsításával és már 1750 l/perctől elérhető 240 Nm nyomatékával teli utastérrel és autópályán is jó menetdinamikát ad. Bár váltója csak öt fokozatot, de kellően hosszú áttételezést ad, a 130 km/órás tempó 2800 1/perc fordulattal futható, és itt még tempomat is van hozzá.
A vezetési élményen viszont nagyon érződik, hogy a Picasso egy viszonylag régi és francia konstrukció. Középkonzolra emelt váltókarja hosszú és bizonytalanul megvezetett úton jár, meg kell tanulni a fokozatok helyét, a kapcsolgatás pedig sosem lesz élmény, csak kötelező mutatvány. A futómű kifejezetten lágyra hangolt, aminek persze örülhetünk a hazai utakon, átlagos felhasználás mellett a stabilitásával sem lesz gond. Imádható az utastér légiessége és átláthatósága, ma már szokatlanul filigránok a tetőoszlopok. Mindez nem is ment a biztonság rovására, a még 2001-ben megszerzett 4 csillagos törésteszt a maga korában jónak számított.
Bár az utastér kialakítása zseniálisan praktikus (az első ülések között például akár hátra is lehet kúszni, a hátsó utasok asztalkákat és szintén az első ülések háttámláján szatyrot is kapnak), az utastéri plasztikok a plüsskárpitos Exclusive esetén is bántóan olcsók és ridegek. Leszámítva a műszerfal itt barna burkolatát, ami hatalmasat dob a beltéri hangulaton. Legalább ekkora kedvfokozó a hatalmas, első részével nyitható, a gyári rolóval ma is hibátlanul árnyékolható és egészen huzatmentes (a csúcsfelszereltséghez is extraként adott) panorámatető. Ez nem csak 12 évvel ezelőtt számított különlegességnek, ma is az.
Elismerésre méltó, hogy a koros és prémiumautónak semmiképp sem nevezhető egyterűben a tető ráadásul egyetlen gombnyomásra is bezáródhat, de az is, hogy van tempomat, kormányoszlopról vezérelhető a 6 hangszórós CD-rádió. A francia autókat gyűlölőknek pedig kiemelném, hogy az összes fedélzeti elektronika működik. Oké, a legkomolyabb probléma a mostani tulajnál töltött 10 év alatt pont az elektromossághoz leginkább kötődő volt: a generátor megakadt, el is szakította az ékszíját. Ennél nagyobb gond viszont nem adódott. Apróságból is csak egy-egy, például a csomagtérajtó elektromos nyitógombját kellett egyszer cserélni, ám amúgy leginkább csak olajat és szűrőket. A leginkább üvöltő szépséghiba még nem lett orvosolva, pedig 20 ezer forintért jobb lehetne, mint a gyári, ez pedig a kormány "bőrözése", ami hámlásával és pikkelyesedésével meglehetősen kérdésessé teszi annak valódiságát. Itt nem jött elő, de másik 1.6 HDi-nél már hallottam hajszálnyit a csereperiódus vége előtt szakadó vezérműszíjról, így erre érdemes figyelni.
De arra is, hogy a zömében rövid távot autózóknak nem is feltétlenül ajánlott a dízel. Bár mesésen jó az 1.6 HDi 5,1 l/100 km vegyes fogyasztása, a próbált, időnként hosszabb távokra is használt példánynál 7,2 l/100 km hosszú távú vegyes értéket lapoztam ki a fedélzeti számítógépből, ami nem meglepő módon igen szerény, 27 km/órás átlagtempó mellett, zömében városban, nem ritkán hegymenetben adódott. Ilyen üzemben persze a benzinesek alsó hangon 10 liter körül ennének, úgyhogy azért a gázolajosakat sem kell temetni. A gázolajos itt már közös nyomócsöves, köztes hűtős turbósat jelöl. Ezekkel (az olajcserék lelkiismeretes elvégzése, hidegen nem gyilkolás mellett) nem jellemző a hiba, viszont vigyázat, az utolsó években már részecskeszűrőt is kapott a Xsara Picasso is, ami főként rövid távokat autózva jelenthet további hibalehetőséget, de amúgy is időszakos karbantartást és cserét is igénylő.
Használt autót vásárolva persze a legfontosabb, hogy leinformálható, tiszta előéletűt találjunk. Ezt a Picassót is így vette mostani tulajdonosa, aki a mai napig tökéletesen elégedett vele. Minimális szépséghibaként megjegyzett egy-egy dolgot, például a kárpitok néhol engedő ragasztását, egy-egy utastéri zörgést vagy a hátul fáradni, megülni kezdő rugókat, de ezek valójában olyan jellemzők, amelyek (ilyen szerény mértékben) nagyjából bármely más autónál is előjöhetnének. A Xsara Picasso viszont a legtöbb hasonló külméretű autónál tágasabb, praktikusabban használható, nem mellesleg olcsóbban megkapható és semmivel sem drágábban fenntartható. Az olcsó családi autót keresők titkos tippjének is mondható, ám vigyázat, a használt példányok között igen nagy a minőségi szórás.