Családi autó, amit tuti nem ismersz: Honda Odyssey használtteszt

Porszívós autó? Ez a kifejezés nem az ügynök autójára utal, a Honda valóban porszívót épített már két évvel ezelőtt az amerikai piacon kínált Odyssey egyterűjébe - erről természetesen be is számoltunk annak idején. De az Odyssey nemcsak a tisztítóberendezés miatt remek családi autó, hanem azért is, mert egy több mint ötméteres, Amerikában középméretűnek mondott, nálunk persze a nagynál is nagyobb egyterű. E példány tulajdonosa is Amerikában szeretett bele a típusba, s talált aztán közel 3 évvel ezelőtt Németországban egy szimpatikus példányt.[BANNER type="1"]
Egyértelmű, hogy ez az autó, maga az Odyssey, de e konkrét példány is leginkább fanatikusoknak, Honda- és japánautó fanatikusoknak való, de azért persze az is simán beleszerethet, aki "csak" egy kulturált üzemű, valóban hétüléses, csomagtere miatt hétülésesen is használható autót szeretne. Az benne a jó, hogy egy meglepetés. Meglepetés, hogy egyáltalán van ilyen Magyarországon, ahogyan az is, hogy milyen előélettel.
Nem, nem első gazdás, de legalább másodkézből eladó, minden létező dokumentációjával. És ez itt a különlegesség, 10 éves autónál már egy kezelési kézikönyvnek is örülhetünk, de ehhez még a rendeléskor kapott prospektus és a hihetetlenül vaskos gyári szerelési könyv is megvan. A ritka modellhez különösen hasznos lehet az, de vélhetően azért járt az amerikai első forgalomba helyezésű autóhoz, mert ott bizony nem ritka, hogy olyan kisebb (mégis hivatalos és regisztrált) műhelyekben javíttatják az autót, amelyek még nem találkoztak a típussal, netán a tulajdonosok otthon is megcsinálnak ezt-azt.
Miként került Magyarországra az amerikai autó? Részint első tulajdonosa által, aki ugyan Amerikában vásárolta, majd néhány évre visszatért Európába (Németországba), ott regisztrálta és rendszámozta az Odysseyt, majd néhány évvel később, amikor visszatért az ígéret földjére, már inkább itt, az öreg kontinensen adta el. Ekkor került képbe a jelenlegi, azaz második tulajdonos, aki pedig az Egyesült Államokban szeretett bele a modellbe, majd az interneten ráakadt a Németországban lévő, makulátlan példányra.
Az Odyssey nem volt olcsó, és igazság szerint most sem az, hiszen árában benne van az utaztatás, az egykori vám és a 3,5 literes motorja miatt 2012-ben is jelentős regisztrációs adó. Meg persze a hivatalos LPG-szett is, amivel ha nem is lesz egy olcsó ingázóautó, de azért már tűrhető költségszint mellett üzemeltethető. Ha pedig azt nézzük, hogy hét felnőtt is kényelmesen elfér benne, még akár befutó is lehet a futásköltség/utas versenyszámban.
Ez az autó persze nem excel-tábla alapján nyeri meg az embereket. Hanem praktikumával. Azzal például, hogy három isofixes gyerekülés is belerakható. A beszállás a kétoldali tolóajtókon keresztül mindennél egyszerűbb. A középső sori fotelek egyszerűen kiszerelhetők, a leghátsó sor pillanatok alatt dönthető a padlóba. Úgy négyüléses, de valóban négy foteles autót kapunk, mintegy egy köbméteres csomagtérrel. Az igazi különlegesség persze inkább az, hogy hétülésesen is használható, utasonként egy fedélzeti bőröndöt könnyedén nyelő az úgy igencsak mély csomagtér. Alap, hogy minden üléshez jár pohártartó, ez egy Amerikának szánt autó, olyan nincs, hogy ne tudjuk letenni a kólásflakont! Továbbá 12 V-os csatlakozókkal és egyéb tárolóhelyekkel sem fukarkodtak a tervezők, a légkondi kétzónás, de manuális, az első és a hátsó térben külön-külön szabályozható.
De igazából nem is az utóbbiak, nem is a szemre gusztusos, persze kivétel nélkül kemény plasztikokból épülő beltér fogja eladni ezt az autót, hanem az, ahogyan mozog. A 3,5 literes, 255 lóerős V6-os bársonyosan finom alapjáratú, ma már ismeretlen módon közvetlen gázreakciójú, s az üresen 2 tonnás (amúgy 5,1 méter hosszú, csaknem 2 méter széles, 3 méteres tengelytávú) autót is valószerűtlenül éléneken mozgató, a 100 km/órára gyorsulás mindössze 8,5 másodperc. Hiába, a 255 paci mellett 340 Nm is van benne. Nincs viszont semmi bonyolult technika. Nincs kettős tömegű lendkerék, kényes befecskendező-rendszer, turbó vagy részecskeszűrő. A váltó ötsebességes automata, finoman kapcsol, jól teszi a dolgát.
Persze tudom, hogy hiába fogott meg engem az Odyssey, hiába ömlengek róla, észérvek szerint azért nehezen védhető a 10 éves, de csak 113 ezer mérföldet, azaz 180 ezer kilométert futott egyterű. Legalább japánautó, de leginkább Honda-fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt jó vételnek tartsa. Tulajdonosa is tudja ezt, ugyanakkor úgy gondolja, neki is megért közel 1 millió forintot az, hogy közel 3 évig egy ilyen autója legyen. Nagyjából 30 ezer kilométert tett meg vele, természetesen hibátlanul tudta ezt az Odyssey, olaj- és szűrőcserén túl egyébre nem kellett költeni. És ez a nem mindegy, meg az, hogy csomó olyan hibának az esélye sincs meg, ami a hasonló méretű és futásköltségű egyterűknél megvan.
Mennyi is itt a futásköltség? Országúton 9-10, városban inkább 12-15 literes benzin, illetve LPG-fogyasztással lehet számolni. Nézzük a nagy átlagot, ami 12 literes, és a 210 forintos átlagárú LPG-vel 2520 forintos 100 kilométerenkénti üzemanyagköltséget jelent. Mit tudna egy dízel, hasonló méretű egyterű? A jellemző 6,5 literes átlaggal és a 345 forintos gázolajjal 2243 forintos értéket adna. Azt a 300 forintot pedig már csak meghozhatja a szerényebb szervizigény, de még a csendesebb, finomabb üzemért is megérheti. A 3,79 millió forintos vételár persze így is magas, de a hazai piacon ennek az autónak valóban nincs párja (ez az egyetlen kínálkozik a Használtautó.hu rendszerében), s hasonlót, jellemzően kevésbé megkíméltet ma is csak drágábban lehetne behozni Németországból, de még Amerikából is.