Csökkent a Swift teljesítménye, drágább is lett, mégis jó így is

Ahogyan arról már a nyáron írtunk, a 2017-ben debütált Mk6-os Swift elérkezett félidős frissítéséhez. Mindezt úgy, hogy az elmúlt három évben sem maradt teljesen változatlanul. Az imádott Swift Sport 2018-ban érkezett, az év őszén sikerült is három nap alatt 1500 kilométert beletekerni, amikor a Grossglocknerre autóztunk vele. Az idei év viszont minden téren változásokat hozott: egyre kevésbé utazhatunk külföldre, a gyártók pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy autóik fogyasztását, szén-dioxid emisszióját csökkenthessék. A már Japánban gyártott Mk6-os Swift frissítése is erről szólt, ami persze nem baj, csupán kortünet. [BANNER type="1"]

Azon túl, hogy megújult a hűtőmaszk, meg persze érkeztek friss felnik, színek és sötétebb betét a műszerfalra, a motorpaletta lényegében lecserélődött.

Nincs már egyliteres és turbós Swift, ellenben immár alapáron jár a hibridrendszer. A 12V-os lágy hibridség eddig sem állt messze a modelltől: már tavaly megkapta az 1,2-es szívó benzines is. Idén aztán azon túl, hogy a hibrid akkumulátorát 3-ról 10 Ah-s egységre cserélték, benzinmotorját a K12C-ről a K12D-re váltották. Bár a két egység között csupán egyetlen betű a különbség, az "egykettes" rövidebb löketű lett, hengerűrtartalma pedig szinte egy robogó-blokknyival, 45 köbcentivel csökkent (1242-ről 1197 cm³-re), változott a sűrítési arány is, és bizony csökkent a teljesítmény (90-ről 83 lóerőre), valamint a forgatónyomaték is - 120-ról 107 newtonméterre. Mindez kevéssé érezhető, hiszen a nyomatékcsúcshoz tartozó fordulatszám 4400-ról 2800/percre csökkent, továbbá a nagyobb kapacitású lítium-ion akkumulátorral többet dolgozhat a 3 lóerőnyi teljesítményt és 50 newtonmétert mozgósító ISG villanymotor, ami persze nem csak a hajtásba segít, a hidegindításon túl a motort is indítja, meg persze fékezési energiát hasznosít. Szigorúan nézve és a katalógusadatokat böngészve persze feltűnhet, hogy néhány 10 kilogrammot felszedett a Swift, s ez a szerényebb teljesítménnyel bizony rosszabb gyorsulást ad, a valóságban azonban ez kevéssé fájó. Igaz, hozzá kell tegyem, hogy a koronavírus szempontjából is biztonságos menetpróbán egyedül autóztam, s nem is vagyok az a sofőr, aki akár a 83-90 lóerős teljesítmény folyamatos kihasználásával autózna. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne szeretnék dinamikusan autózni, ám csak módjával, s inkább a mozgási energia, azaz a sebesség megtartására törekszem, mintsem a sokszori gyorsításkora. Ilyen szempontból pedig továbbra is nagyon jó már egy alap Swift is. Sablon kisautós (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) futóműve kellően stabil, így nemigen kell a kanyarok előtt lassítani, a kormányzás pedig legalább annyira élménydús, közvetlen és kommunikatív, mint amennyire stabil az amúgy csillapítást is adó futómű.

A Swiftnek ma ez, a vezethetőség az egyik erénye, de kényelme és a helykínálata is teljesen korrekt, a fogyasztása pedig tényleg jobb lett.

A kézi váltós 1,2-es vegyes WLTP értéke 4,9 l/100 km. Ez simán hozható, sőt, országúton nem nagy mutatvány 4 liter alá vinni az étvágyát, ami egy akár családi használatra is alkalmas szuperminitől több mint meggyőző. Nem mellesleg az NEDC vegyes érték 3,9 l/100 km, az országúti abban a ciklusban 3,7 l/100 km, én pedig épp ennyivel hoztam a balatoni országúti autózást, pedig nem a fogyasztásra mentem, csupán higgadtan vezettem. [BANNER type="2"] Higgadt autózással továbbra is meglepően takarékos - 5,5 l/100 km körül tartható - a Swift Sport fogyasztása is. Itt is van immár lágy hibridrendszer, ami villámgyors és észrevétlen stop-startot és hajtásrásegítést ad, valamint persze hasznosítja a motorfékezéskor amúgy elvesző mozgási egy részét. De van teljesítménycsökkenés is - a Swift kínálatában jelenleg egyedüliként turbós - benzinmotor 140 helyett már csak 130 lóerőt ad, ehhez jön még a némi tömegnövekedés, s vitathatatlan: a 100-as sprint szintideje 8,1-ről 9,1 másodpercre nőtt. Ez viszont valójában nem feltűnő. A csakis egyfajta, igencsak gazdag felszereltséggel, millió egyéb mellett alapáras sportülésekkel, a 17 colos alufelnik mögött izmosított fékekkel, közvetlenebb kormányzással és sportfutóművel szerelt Swift Sport továbbra is élesen reagál a gázpedálra. Már csak azért is, mert az ő hibridrendszere 48V-os, 14 lóerős, 55 Nm nyomatékú villanymotorral. Lehet vele továbbra is gyorsan, élesen menni, de lehet higgadtan is. [BANNER type="3"] Az a sima és a Sport Swiftre is igaz, hogy zajszigetelésből kaphatott volna többet, ha például telefonálni akartam (amiben a Bluetooth mellett Android Auto és Apple CarPlay is segít), akkor a 130 km/órás tempó már soknak tűnt, 120-nál érezhetően kellemesebb a zajszint. Ennek ellenére nem bántom a Swiftet, épp az szerethető benne, hogy már az alapverzióban is van egy kis közvetlen játékosság - csökkentett teljesítménye ellenére is élénk benzinmotorjának, valamint a szerény tömegnöveléssel is 1 tonna alatti önsúlyának köszönhetően. Ha már növelés: az alapellátmány is bővült. Tessék megkapaszkodni, ma egy alap Swift is ad távolságtartós tempomatot, radaros vészfékrendszert, légkondit és LED fényszórót, ami a második felszereltségi szinttől már automata reflektoros. Nem üres szlogen, hogy ideje másként gondolni a Suzukira. Ha az árakra pillantunk, szintén növekedést láthatunk: míg tavaly decemberben, már szintén 12V-os hibridrendszerrel 3,39 millió forintról startolt a Swift, ma 3,99 millióról. Ebből a frissítés és a felszereltségbővülés miatti plusz mintegy 150 ezer forintnyi, a többi pedig a forint gyengüléséből ered. Nem tévedés, a Swift az aktuális generációjával már ismét Japánban készül, hozzánk is onnan érkezik. Ennek ellenére vonatkozik rá is az esztergomi modellekkel bevezetett, a 3 év általános melletti további 7 éves hajtáslánc-garancia, ami a jövőben is átlag feletti értéktartást szavatol. A jó értéktartás persze nem csak a garanciából, a jó árazásból is ered. Bár a 4 milliós Swift semmiképp sem tűnik olcsónak, ha tudásához, négyhengeres motorjához és alapáron is klímás, kihangosítós hifis ellátmányához mérjük, teljesen korrekt áron adják. Ráadásul az épp kibontakozó recesszióban érdemes ráébredni, már egy Suzuki, egy Swift is teljesen korrekt autó, ahogyan külföldi nyaralás helyett a hazai tájak, például a Balaton és környéke is mesés tud lenni, akár ősszel is, ahogyan bejártuk most (is) a Swifttel, ami persze egy hiper-szuper, modern és komoly autó azokhoz mérten, amelyekkel akár 20, vagy pláne 40-50 évvel ezelőtt jártunk a magyar tengerhez.