Csúcs ez a Baleno! Három hengerrel
Leggazdagabb kivitelében, legerősebb motorjával járt nálunk a Suzuki Baleno, manuális váltóval. Ez is sláger lehet.
A 185/55-ös gumikat viselő 16 colos könnyűfém felnik csak a GLX kivitelhez járnak
Az automata légkondicionáló és az érintőképernyő miatt szinte teljesen más képet mutat a GLX felszereltségű Baleno középkonzolja, mint az alapváltozaté
180-nál változik az osztás a sebességmérőn, ami főleg e Baleno modell használóitól érdemel figyelmet, hiszen egyedül ez futja meg a 200-at. Az adott napon megtett távolság és vezetési idő csak leállításkor olvasható le a sebesség- és fordulatszámmérő közötti kijelzőről
Fantasztikus, hogy már egy Indiából érkező Suzukiban, egy vállaltan olcsó, illetve kedvező ár-értékarányú kiskategóriás autóban is radaros tempomat fékez helyettünk, ha vészesen csökken a követési távolságunk, és automatikusan vészfékez a rendszer, a baleset elkerülése érdekében. Mindezt egészen ügyesen teszi a Baleno, és nem gyorsít túlzottan, inkább finoman, ha a tempomattal beállított sebességérték gyorsítást kíván. A fékezést azért néha kicsit túldramatizálja, ám először csak hanggal jelzi, hogy szerinte túl közel engedtük az előttünk haladót. Nagy – netán veszélyes – fékezést azonban nem csinált feleslegesen a nálunk töltött egy hét alatt, tehát összességében elmondható, hogy a prémiummárkák termékei sem csinálják ezt jobban. Persze valójában nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen efféle biztonsági rendszerek nélkül az Euro NCAP is leminősíti az autókat.
Fő a biztonság, így még felirat is figyelmeztet a szőnyeg helyes elhelyezésére, nehogy a pedálok alá csússzon
Tágas a hely a Balenóban elöl, hátul egyaránt, de miért csak a vezetőoldali ajtó ablaka nyílik és húzódik fel egy nyomásra? Tényleg akkora tétel ez mind a 4 ablaknál, hogy érdemes ezen spórolni?
[BANNER type="1"] Hasznos, hogy mostanra eleve két napi számláló került a Balenóba, a fedélzeti számítógép pedig a fogyasztást visszamenően is mutatja grafikusan, meg a vezetési időt és az átlagsebességet, szintén visszamenőleg, és analóg óra is megjeleníthető a kijelzőn. Sőt, látható, mekkora nehézségi erő hat az utasokra, illetve milyen mértékben használjuk a rendelkezésre álló teljesítményt és nyomatékot, valamint hasonlóképpen a gyorsítás és lassulás mértéke is megjeleníthető. Ez utóbbiak helyett szerintem a rendszer kezelhetőségének finomítására kellett volna munkaórát fordítani, no meg arra, hogy ha lenullázom a vezetési idő számlálóját, akkor azzal együtt ne nullázódjon le szintén, automatikusan a teljesen máshol megjelenő, másik menüpontban lévő átlagfogyasztás értéke.
A fényérzékelő kissé lassú a Balenóban, a rövid aluljárók képesek megtréfálni, esőérzékelő nincs
Ülésmasszírozó. Egyébként kár fennakadni a kijelző furcsaságain, jobban jár az ember, ha inkább beindítja az autót és elindul. Már az indításnál kellemes meglepetés, hogy viszonylag mérsékelten hallhatók a motor felől a tipikus háromhengeres hangok. Avatatlanok nem mondanák meg, hogy nincs ki mind a négy hengere, bár menet közben, gázadásra már gyanút foghatnak. A motor keltette rezonancia viszont zavaró lehet – a tesztautóban 700-as – alapjáraton, a lámpánál állva. Így egyrészt diszkréten masszíroz az ülés, másrészt émelyítő is a kis egyliteres finom vibrációja, pedig a hangja ilyenkor szinte nem is hallható. Hasonlóképpen a visszapillantó tükörben is látható, hogy nem ad éles képet a rezonanciától, és az utastér műanyag elemei is olykor ciripelnek emiatt. Stop-start rendszer viszont nincs, így a lámpánál várakozva sem áll le a motor csak úgy.
Tankolás alapján a fedélzeti számítógépen jelzettnél alig több, 5,4 literes átlagfogyasztás adódott a háromhengeres Balenóval, ami a használati módot is figyelembe véve kiváló érték
Régen az alap-Swift kapott egyliteres, háromhengeres motort, ma a Baleno csúcsváltozata. A különbség főleg egy turbófeltöltő