Dízel automata francia - Citroën C4 Picasso használtteszt

Ahogy CR7 is autóval - igaz, ő egy Aventadorral - lepte meg magát születésnapjára, úgy a tesztünk alanyát képező Citroën C4 Picasso tulajdonosa is úgy időzítette 2008 végén a dízel egyterű megvásárlását, hogy az autó okmányában a forgalomba helyezés időpontjaként születésnapjának dátuma díszeleg. Mivel azonban ő nem milliárdos nemzetközi futballsztár, és nem is 27, hanem pont kétszer ennyi éves háziasszony, nem túl meglepő, hogy a 700 lóerős kétüléses szörnyetegtől gyökeresen eltérő autót választott. Egy kézi váltós japán kompakt ötajtóst maga mögött hagyva a következő vágyai voltak: legyen automata, kényelmes és vadonatúj. Mikor a keresgélés, nézelődés során először beleült a Picassóba, eldőlt a kérdés.

A C4 Picassóról 2007 januárjában adott ki először fotókat a Citroën, majd ugyanabban az évben Genfben leplezte le a modellt, nagyjából egy évvel a hétüléses nagytestvér, a Grand C4 Picasso után. Ezután egyes gyárak még pár évig ontották magukból az elődjének számító Xsara Picassókat, mára az már csak Egyiptomban készül.

A placc azóta a C4 Picassóé, melyet kezdetben 1,8 és 2,0 literes benzin, valamint 1,6 és 2,0 literes dízelmotorokkal, ötfokozatú kézi, valamint hatos hagyományos automata, illetve a tesztautóban szereplő, kétes megítélésű hatfokozatú robotváltóval lehetett megvásárolni. Azóta frissült a motorkínálat, benzinesből 1,6-os (120 LE) és 1,6-os turbós (155 LE) választható - utóbbihoz alapáras a robotváltó, a dízelek pedig Euro5-normásak lettek.
Buszlimuzinként a Picasso ülései viszonylag magasak, kényelmes méretű ülőlapokkal és támlákkal - remek húzás volt a tervezők részéről, hogy a széles autóban adódó logikus helyre, a belső felükre helyezték az állítókarokat. A vajszínű üléskárpit tartósnak tűnik, egyelőre jól is tűri az igénybevételt, de összekoszolni nem nehéz. A beltér műanyag burkolatai főleg puhák, bár egy-két keményebb fedél is akad, a tárolóhelyeket összeszámolni sem könnyű. A műszerfal tetejének mindkét oldalán van fedeles rekesz, egy sima kesztyűtartó és egy hűthető szekrény a szintén ajtó mögé rejtett CD-s fejegység alatt. Ajtózsebei is hatalmasak, tulajdonosa jól tele is tömte őket mindenfélével.

Élettérként tehát zseniális autóval van dolgunk, mindenkinek mindene elfér, mindenki elfér, és akkor is lehet a Picassóra számítani, ha nagyobb csomagokat kell szállítani. Félköbméteres csomagtere egyszerűen bővíthető: a hátsó ülések a forgópontjukon kilógó szalagok meghúzásával csukhatók össze, nem fekszenek teljesen síkba, de csak alacsony perem marad utánuk a felpöndörítés után, s közel két köbméterre bővítik a rakteret.


Mint említettük, a robotizált C4 Picasso megvásárlásában nagy szerepet játszott az automata - a harminc év vezetés után feketelistára került kuplungpedál miatt. A robotváltó melletti voks 47 ezer kilométer után is ugyanolyan határozott, használóját a minden váltáskor érezhető bólintás sem zavarja, élvezi, hogy szinte érintés nélkül tud közlekedni. A precíz kormánymű az autó jellegéhez illően erős támogatást élvez a szervótól, a fék is megfelelően teszi a dolgát. Szintén komfortorientált a futómű, ennek megfelelően finoman billeg a kasztni kanyarokban, a 215/55 R16-os téli gumikkal csillapítása is kellemes, de aki műszakilag is igazán kényelmes C4 Picassót szeretne, az válogasson a csúcsfelszereltségű, légrugós hátsó futóműves Grand verziók közül. Kézi kapcsolással egyébként kiküszöbölhetők az automata kicsit elnagyolt, lendületet megakasztó váltásai, bár aki automatát szeretne, az inkább bólint, mint vált.
Collection a tesztgép felszereltségének neve, és valóban szép extragyűjteményt zsúfoltak bele. Este önmagától kapcsol villanyt, ha esik, sofőri beavatkozás nélkül törli a szélvédőt, ablakai pedig nem csupán elektromosak, hanem felfele is, lefele is mind a négy ajtón végigmennek egyetlen határozott nyomásra. Ötcsillagos NCAP-töréstesztjének megfelelően első, oldal és függönylégzsákokkal is óvja utasait, sőt, még a sofőr térdét is védi párna. A tükrök megálláskor szépen becsukódnak, amikor pedig rükvercet kapcsolunk, lefittyednek, hogy jobban lássuk a padkát. Ilyen praktikus apróságokban nagy a Picasso.
[BANNER type="1"]
Az üvegtető nem nyitható, de elektromos rolóval lehet leárnyékolni, a hátsó üléseket sem lehet eltávolítani helyükről. Szabályozható viszont a képernyő fényereje, hatalmas napellenző egységgel lehet csökkenteni a szélvédő felületét, hosszabb utakon nagy hasznát veszik a tempomatnak. Viszont hiába járt a kollekcióhoz tolatóradar, idősödő női tulajdonosunk kíméletlenül összekaristolta minden oldalán az autót. A legrosszabb a vásárlás/átvétel örömébe vegyült üröm volt: a szalonautóként kiválasztott Picasso még nem hagyta el a kereskedés területét, amikor bal oldalán a küszöb elszenvedte első komolyabb, s azóta sem kijavított gyűrődését. Az autó használati értékét persze ez nem befolyásolja, de esztétikailag csúnya látvány. A hasznaltauto.hu-n szétnézve az eredeti, 5,6 milliós vételár fele körül találunk most hasonló példányokat, ráadásul a találati listát végigpörgetve feltűnik, hogy a magasabb, Exclusive kivitelű, hétüléses Grand C4-ek is elvihetők a 2,4 és 3,2 millió forint közé eső tartományban.
A karcokon és horzsolásokon kívül eddig nem volt sok probléma a lassan 3,5 éves, kicsivel több mint 47 ezer kilométert futott autóval. A két éves alapgaranciát nemrég 100 ezer forintért további kettővel egészítették ki, eddig a kötelező szervizeken kívül csak kétszer szorult javításra a Picasso. Az első alkalommal az elektromos rendszer egyik panelja mondta fel a szolgálatot, emiatt a váltó is furán viselkedett, és a képernyő kijelzései is megzavarodtak. Miután a hagyományos és költségkímélő kontaktspray-s megoldás nem vezetett eredményre, a Citroën kicserélte az anomáliákat okozó alkatrészt. Nem sokkal ezelőtt pedig, 40 ezer kilométer táján az egyik első, csikorgásba kezdett fékbetétet kellett cserélni, ezt is térítésmentesen rendezte a márkaszerviz.


Az önműködő fényszórók H7-es izzói viszont hajlamosak a fáradásra, sőt, bizonyos időszakokban az autó kifejezetten zabálta őket. Utolsó alkalommal az átlagos vételár kétszeresébe kerülő, márkás alkatrészekre cserélték őket, és ezek a drágább izzók már sokkal jobban bírják a kiképzést. További jelentős pozitívuma az autónak és a világítótesteknek, hogy a fényforrások különösebb bontás nélkül, egyszerűen cserélhetők. Az sem elhanyagolható, hogy még az eredeti remények szerint olcsó gázolaj döbbenetes áremelkedése ellenére sem kerül sokba az egyterű üzemeltetése, hiszen a számítógép szerint általában 6,5-es, matekozva inkább 7-7,5 l/100 km körüli városi fogyasztás országúton visszafogott, 110-es tempóval villámgyorsan 6 liter alá esik, úgyhogy nem volt rossz választás a robotváltó és a kis dízel párosa. Főképp, hogy menetdinamikai elvárások egyáltalán nem merülnek fel vele kapcsolatban, az eredetileg megfogalmazott komfort irántiakat pedig kicsivel még túl is teljesíti. Úgyhogy előreláthatóan semmi akadálya sem lesz annak, hogy újabb három és fél év elteltével majd megnézzük, mit tud a C4 Picasso hétévesen.