Dízel is lehet jó, pláne, ha Octavia

Nehéz helyzetben vannak ma a dízelek, szerte Európában és hazánkban is zuhannak az eladásaik, a használtpiacon is egyre kevesebbeknek kellenek, így aztán

akinek valóban dízelre van szüksége, az minden eddiginél könnyebben találhat megfelelő példányt.

Vannak ilyenek, az ismeretségi körben például olyan Skoda Octavia tűnt fel, ami csaknem a használtpiaci legendát megtestesítő, még ha dízel is.
A kereken 10 éves, 2008 elejéről származó 1.9 PD TDI DSG Octavia első tulajdonosa valóban orvos, s az autó valóban garázsban tartott. Volt, 2 évvel ezelőttig, ugyanakkor még az autót az elmúlt 2 évben használó lánya is orvos, ha garázs ekkor az Octaviának már nem is jutott. Az orvos tulajoknál is fontosabb azonban, hogy az orvos lány férje tudja azt, hogy míg korábban a naponta legalább 50 kilométeres használat, s az egy-egy indítással megtett jellemzően legalább 20 kilométer hibátlanul passzolt az Octavia hajtásláncához, az ő jelenlegi felhasználási módjuk (hét közben városi rövidebb utak, hosszabbak csak hétvégén) még úgy sem a lehető legideálisabbak a dízelhez, hogy a városi rövidebb utak is vidéki nagyvárosban, így a budapesti forgalomnál kedvezőbb körülmények között adódnak. Az Octavia becsületére váljon ugyanakkor, hogy az elmúlt 2 év átlagfogyasztása - a hétvégi országúti, jellemzően egy huzamban 100 kilométeres utakkal - 5,8 l/100 km értékű, s meghibásodása sem adódott még.
A hajtáslánc pedig nem csak takarékos, teljesen kulturált is. Oké, van némi dízeles kerregés, de a 10 esztendős gázolajosok között abszolút nem zavaró mértékben. Az 1.9 PD TDI ráadásul sokak szerint a VW konszern legtartósabb modern dízele, a hozzá kapcsolt 6-os DSG pedig bár 60 ezer kilométerenként a többi DSG-hez hasonlóan új olajat kér, a 10 évvel ezelőtti automaták körében nagyon kifinomultnak mondható. A korrektül karbantartott, vezetett szervizkönyvű, s az utolsó olajcserét nem egész a fotózás előtt egy hónappal és nem egész 200 kilométerrel korábban kapott autóban teljesen korrektül kapcsolgatott. Sajnos azt kell mondjam, hogy sokkal szebben, mint néhány tizedennyit futott tesztautóban. Igen, ennyit számít a használat, s a dupla kuplungos DSG sajnos elég könnyen kinyírható, hiszen jellemzően jelentős nyomatékkal rendelkező, turbós benzines vagy dízel motorokhoz kapcsolják, így kényes a vezetési stílusra. [BANNER type="1"]
Még a 105 lóerős 1.9 PD TDI esetén is van 250 Nm, ráadásul már 1900/perc fordulattól, tavaly egy hasonló korú Volkswagen Caddy járt nálam pont ugyanezzel a hajtással, az Octaviában viszont érezhetően jobb zajszigetelést kapunk, továbbá az autó jellege is sokkal "komolyabb". Az Octavia ideális utazóautó, de hatalmas belterével és 4,57 méteres hosszával még városban is éppen vállalható, a tolatóradar persze jól jön hozzá, pláne az itt lévő gyári, kijelzős. Az ötajtós 560 literes csomagtere csak 20 literrel kisebb a kombiénál, s bár a nagy csomagtérre vágyók nyilván a meredekebb hátút preferálják (a mostani tulaj is), de be kellett vallja, hogy a náluk töltött 2 év alatt nem volt olyan szállítani való, ami ne fért volna be a kecsesebb vonalú ötajtósba.
Octaviából tehát tényleg csak akkor érdemes kifejezetten kombira vadászni, ha gyakorta szükségünk van a kombi - főként bővítetten - nagyobb csomagterére. Ugyanis alapból az ötajtósé is elég nagy, s az üveggel felnyíló hátsó ajtó miatt pakolhatósága is remek. Bár a 2004-ben megjelent második generáció benzinesként már 1, dízelként 1,15 millió forintért kapható, a próbálthoz hasonló évjáratú és DSG-s változatok magasabb futással is 1,8 millió forint magasságában kezdődnek. Tekintve, hogy ennek világos beltere is újszerű, valamint futóműve is "koppanásmentes", motorja szépen járó, s karbantartását hiteles szervizkönyv, lekérdezhető múlt is alátámasztja, ha dízel autóra lenne szükségem, biztosan vadásznék rá, lassan ugyanis eljut oda az alapvetően már nem használt autó, hogy felkerüljön a Használtautóra, igaz, tulajdonosa nem sieti el a dolgot, a fotózáskor épp azon morfondírozott, hogy az egyetlen, már jó ideje elhanyagolt külső sérülést (a jobb küszöbnél) megcsináltassa-e. Titkolni nem akarja, hiszen én is lefotózhattam (ugyanúgy megtekinthető a galériában, ahogyan a vezetett szervizkönyv is), de nem tudja, mennyire rontja el az összképet. Szerintem semennyire, ha egy 10 éves, 215 ezer kilométert (azaz dízeles mércével kifejezetten keveset futott) autón csak ennyi a baj, akkor csak ár/alku kérdése, hogy belefér-e.
Itt például túl sok az olyan jellemző, ami ellensúlyozza: a hibátlan beltéren túl a kétzónás automata klíma, az MP3-as, kormányról vezérelhető hifi, a tempomat, a négy (automata) elektromos ablak), a 16 colos alufelni szett, valamint a külön szerelt téli kerék, a gyári tolatóradar is simán kárpótol, s ha ez még nem lenne elég, jár az autóhoz egy méretre csináltatott bőr-műbőr üléshuzat, ami egyrészt könnyen tisztítható, másrészt valóban újszerű állapotban őrizte meg a gyári kárpitot. És ha már védelem: az autót eladó kereskedéstől kapott szövet szőnyegek mellé a tulajdonos a teljes gyári utastéri és csomagtéri gumiszőnyeg-szettet is megvásárolta, ami masszívságának köszönhetően 10 év után is újszerű. Egy ilyen példány esetén könnyű elcsábulni a dízel felé, ami nem feltétlenül probléma, de legyünk vele tisztában: ha csak rövid távokat autózunk, az hosszú távon az autónak, majd pénztárcánknak sem lesz kellemes. Ezért kerül eladósorba ez a példány is.