Dízel kompaktok - japánt vagy koreait?

Külcsíny. A japánok 2012-ben dobták piacra a legendás Civic kilencedik generációját. Idén ráncfelvarráson esett át, csakúgy, mint az ugyancsak 2012-ben bevezetett második generációs Hyundai i30. Annak ellenére, hogy a két modell között csupán néhány hónap eltérés van, ránézésre ez sokkal többnek tűnik. A Civic sportosabban mutat, hiszen a Sport felszereltség a piros berakásokkal tarkított dizájncsomaggal sokat dob a külsőn, egy mezei Civic sokkal közelebb állna az i30-hoz. A kis koreai viszont még így is kellemesebb a szemnek, formája már sokkal inkább európai, mint távol-keleti.
[BANNER type="1"]

Beltér. Nem csak kívül, belül is lényeges eltérés mutatkozik a két autó között. A Hondánál kicsit az az érzésem van, hogy a Civicet egy az egyben japánoknak tervezték. Pontosabban rájuk szabták. Alacsony termetűeknek megfelelő komfortot nyújt, azonban aki 180 cm vagy ennél nagyobb magassággal bír, annak nem lesz könnyű élete. Teljesen alacsonyra állítva az ülést 1,8 méteres termetemmel bizony a látómezőbe lóg a napellenző alja, lényegében már a szemem előtt van. A fejem felett sincs meg az egy öklömnyi távolság, ami alapkövetelmény lenne - legalábbis a vezetéstechnikai tréningeken minden instruktor ezt szajkózza.

Üléshelyzet. A Civicben egész műszerfal mindkét irányból szorosan rám simul, elég passzentos a hely, pedig nem vagyok egy széltében megtermett alak. Az ülés egyébként kényelmes és jól tart, viszont maga a pozíció és a helykínálat közel nem ideális, ez pedig nem válik a Honda előnyére. Ellenben az i30-ban. Rövid idő alatt könnyen magamra tudom szabni a kokpitet, lényegesen jobban elférek, van hely bőven minden irányban. Kevésbé sportosak, ugyanakkor puhábbak az ülések és az üléspozíció is teljes egészében megfelel az elvárásoknak. Lényegesen kellemesebb az i30-ban ülni, ami által a vezetés is élvezhetőbb. (Ez persze egyénfüggő, vásárlás előtt mindenki számára ajánlott a saját üléspróba!)


Helyek hátul. A hátsó üléssor mindkét autóban hasonló komfortot nyújt. Jól el lehet férni 180 cm-es vezető mögött is, amiben viszont nagy eltérés van, az a variálhatóság és a csomagtér. A Honda mágikus ülésrendszere jó találmány, egy-két kattintással felhajthatjuk a hátsó ülőlapokat, így nagyobb tárgyakat, dobozokat könnyedén szállíthatunk a hátsó ülések lábterénél, amennyiben azt nem foglalja el senki. Amennyiben itt még így is kevésnek bizonyul a helykínálat, akkor a 477 literes csomagtér áll rendelkezésre, amely a kompakt kategóriában kellően tágasnak mondható, s természetesen a hátsó ülések síkbafektetésével alaposan bővíthetjük is. Ezzel szemben az i30 egy híján 100 literrel kínál kisebb térfogatot, ami jelentős különbség. Igaz, hogy itt némi helyet elvesz a szükségpótkerék, ami bizonyos esetekben jobb választásnak bizonyul, mint a defektjavító, a plusz hely azonban többször lenne kihasználva. Ha nagyban számít a csomagtérméret, akkor a legtöbben nem kompaktot, hanem kombit vesznek, ezt a meccset viszont kétségkívül a Honda nyerte. Hajtáslánc. Motorikusan mindkét autóban 1,6 literes turbódízel szív ketyeg. A Civic 120 lóerőt és 300 Nm-t ad, az i30 picivel többet, 136 lóerőt nyújt, nyomatékban pedig ugyanott van, mint japán versenytársa. Orgánum szempontjából is van némi különbség. A Civic lényegesen keményebben, nyersebben jár, valójában olyan, mintha legalább egy generációval korábbi motort szereltek volna bele. Környezetvédelmi besorolás szempontjából igaz, hogy csak Euro 5-ös a Honda, talán emiatt van a zajosabb járás. Menet közben terheléskor szintén hangosabb a japán blokk, mint a koreai. Váltó szempontjából van némi különbség a két tesztalany között. A Civic hatgangos kézit, míg az i30 hétsebességes duplakuplungos automatát kapott. Az összehasonlítás ezen a ponton kevésbé állja meg a helyét, röviden azonban annyit érdemes megemlíteni, hogy a Honda manuálisa japánosan pontos és precíz. A Hyundainak pedig van még mit javítani a váltás gyorsaságán, mert műfajához képest lassan vált. Összességében így is 0,1 másodperccel marad el a 0-100 km/órás gyorsulásban az i30 a Civictől, kézi váltóval viszont már az i30 lenne a gyorsabb. Igen, itt azért már számít a 16 lóerő plusz és az alacsonyabb tömeg.

Vezetési élmény. Mindkét autót élmény vezetni. Ez az élmény azonban jelentősen eltér. A Hondát azok fogják élvezni, akik a sportosságot szeretik. A kis átmérőjű kormány közvetlenül reagál, a sportos ülés jó oldaltartású. Nem gond, ha lendületesebben esünk be egy-egy kanyarba, amit jól tolerál az autó, hiszen a feszes, sportos karakterű futómű erre teljes mértékben megadja a lehetőséget. A gördülési zaj halk, ha tapossuk neki, akkor viszont átlag feletti zajjal bír a négyhengeres dízel. A Hyundai ezzel szemben azoknak lesz élmény, akik a komfortosabb, kényelmes utazást preferálják. Az üléspozíció kényelmesebb, az ülések és a rugózás puhább, igaz alacsony tempónál a gördülési zaj jelentősebb, mint a Hondánál. Autópályán 130-140 km/óránál már van némi szélzaj, 120 km/óránál viszont olyan csend uralkodik odabent, mintha egy komolyabb, prémiumkategóriás nagyautóban ülnénk. A nagyautós jelleg a Hondánál is előjön. Szerethető mindkét autó, a Hondánál viszont ismét meg kell említeni, hogy a magasra helyezett üléspozíciót szokni kell, néhány órányi vezetés után viszont meg lehet vele barátkozni. Amíg nincs összehasonlítási alap, addig jó, de amint átülök egy másik, jobb belső kialakítású autóba, akkor ismét eszembe jut, hogy bizony a Honda nem magas embereknek lett kitalálva.

Fogyasztás, árak. Előbbi szempontjából egyértelműen a Honda teljesített jobban. A 4,1 l/100 km átlagnál azt gondolom senki sem kívánhat jobbat, főleg úgy, hogy jócskán volt benne városi üzem - ahol 5 l/100 km fölé szintén nem ment a fogyasztás - és autópályás is. Ezzel szemben a Hyundai - igaz automata váltóval és főként közúton és autópályán hajtva - 6,2 l/100 km átlagot hozott, ami ehhez képest szintén jól hangzik, de a két literes differencia azért sok. Automataváltó nélkül a gyár mindössze három decivel kevesebb fogyasztást ígér, jelen esetben ez 5,9 l/100 km-t jelentene. Megéri-e viszont a Honda az ártöbblete cserébe a jobb fogyasztásért? Nem feltétlen, hiszen alapáron 1,2 millióval többe kerül, igaz a felszereltségi szint némileg jobb, mint a Hyundainál. Ha viszont hasonló felszereltségi szintet nézünk, akkor 5,9 millió, valamint 6,4 millió az árcédula a - továbbra is - a Hyundai javára. Ez a félmillió forint különbség a fogyasztásra vetítve pedig bő 70 ezer km körül térül meg. Ezzel főként akkor érdekes számolni, ha valaki extrém keveset pl. 5000 km-t autózik évente, ilyenkor ugyanis 12 év alatt jön vissza a Honda felára. Végszóként pedig egy tanács azoknak, akik a Hondával szemeznek. Menjenek el a legközelebbi szalonba, üljenek be, csukják be az ajtót és nézzék meg hogy férnek el. Ha rendben, akkor jöhet a tesztkör, utána a döntés.