Drága lehet a javítás az olcsó alkatrészek miatt

Több érdekes konklúzió is leszűrhető a Volkswagen legújabb biztonsági bemutatójából. Ezeknek csak az egyike az, hogy hosszú távon jobban megérheti a márkaszerviz ajánlatát elfogadni, mint egy független javítóét. De ne rohanjunk rögtön egy koccanás utáni javításhoz, hiszen egyre több a balesetvédelmi rendszer az autókban. Holttérfigyelő, távolságtartós tempomat, városi koccanásgátló, már a fékrendszerekkel is összekapcsolt parkolássegédek egyaránt azt szolgálják, hogy mind kevesebb baleset történjen, mellette persze jelentős mértékben fejlődnek az autók utasvédelem szempontjából is. Mindezeknek köszönhetően 2001 óta hazánkban a KSH adatai szerint 50%-kal csökkent a halálos közúti balesetek száma.
Tudni kell azonban, hogy bár az autókba egyre komolyabb kamera- és szenzorrendszerek kerülnek, előbbiekből ma már az elmaradottabbak is az emberi szemnél precízebbek, utóbbiak pedig az általunk láthatatlanokat is felismerhetik. Ha ezek nincsenek megfelelően beállítva, kalibrálva, akkor fals jelet adnak. De a szenzorok akár akkor is, ha például a lökhárítókat egy parkolási sérülés miatt túl vastag festékréteggel és lakkal javítják. A Volkswagen radarszenzorai például legfeljebb 150 mikronos vastagságig jók, ami gyári technológiával is legfeljebb 3 újrafényezést enged meg. De említhető az is, hogy például az emblémát a hologramnyomással 3 dimenzióssá tevő gyári elem helyett valódi términtás utángyártottra cserélve is simán megzavarhatjuk a mögé rejtett gyalogosfelismerős, ráfutásvédelmi funkciót adó radarszenzort. [BANNER type="1"] Márpedig ma már ott tartunk, hogy az autók képesek egy lelépő gyalogos előtt vagy az előttünk satufékező autónak csattanás előtt megállni, akkor is, ha a sofőr elbambul, illetve menet közben folyamatosan figyelmeztetnek, hogy hékás, tessék nagyobb követési távolságot tartani. Az mondjuk más kérdés, hogy ebbe hazánk remek autóvezetői aztán szeretnek "sávot váltani".
Ha mégis összejön egy koccanás, javítás után az autó szenzorai, kamerái mind kalibrálást igényelnek. Utóbbiakhoz sík felület, egy digitális futóműpad és speciális dominómintás szőnyeg, illetve fali tábla, meg persze gyári szoftver szükséges. Ez eleve a márkaszerviz felé irányítja az autósokat. Meg kell hagyni,

a mind okosabb autók javítása mind költségesebb lesz.

Ezeken még akkor sem érdemes spórolni próbálni, ha csak egy, a balesetek 45%-át jelentő kisebb koccanásunk van. Ennek bizonyítására a Volkswagen a Dekra és a Continental közreműködésével egy független, kis sebességű töréstesztet végeztetett. Míg az Euro NCAP 64 km/órával ütköztet félátfedéssel, ezen a törésteszten mindössze 15 km/órával ütköztették a Golfokat 15 km/órával küldték falnak, ilyen sajnos igen sokakkal előfordul. De a teszt előtt egy korábbi, kisebb koccanást feltételezve lecserélték a Golfokon a kereszttartókat, a motorháztetőt, a sárvédőt, a lökhárítóburkolatot és a hűtőmaszkot. Az egyik - a kék - Golf esetén gyári eredeti alkatrészeket használtak (melyek ára 1034,5 euró volt), míg a másiknál, az ezüstnél utángyártottakat vásároltak, amelyek 598,74 euróból kijöttek ugyan, de apróbb pontatlanságaik miatt nehezebben, lassabban lehetett őket felszerelni, így már a hosszabb szerelési idő felemésztette az árelőny egy részét.

Nagyobb baj, hogy az utángyártott alkatrészek jelentős részénél már a beszerezés után jelentős eltéréseket lehetett megállapítani a gyáriakhoz képest, mind az anyagösszetétel, mind a kialakítás, mind a terhelhetőség tekintetében - ami azt alapul véve, hogy teherviselő, energiaelnyelő elem is volt köztük, igen komoly probléma. A nagy pofont ugyanakkor az törésteszt adta. Az RCAR, azaz az autójavítók kutatótanácsa által meghatározott szabvány szerint 40%-os átfedéssel egy 10 fokban döntött falnak ütköztették az autókat. Kezdjük azzal, hogy az utángyártott alkatrészekkel javított példányban nyíltak a légzsákok - szám szerint három darab, míg a másikban nem. Ezzel nagyjából el is dőlt az a kérdés, hogy megérte-e a korábbi kisebb koccanást utángyártott alkatrészekkel, azokkal bő 400 euró (120 ezer forint) anyagköltség spórolással javíttatni. De nézzük részletesebben is!

Míg a 15 km/órás ütköztetés után a gyári alkatrészekkel javított Golfon 15 alkatrész cseréjével javítható sérülés keletkezett, a karosszériások által naponta használt Audatex kalkulációja szerint 1353 eurós alkatrész- és 2646 eurós teljes költséggel, addig a korábban utángyártott alkatrészekkel javított esetén több mint három és félszer magasabb, 4774 eurós anyag és 7207 eurós teljes javítási költség adódott, amivel a VII-es Golf könnyedén gazdasági totálkárosnak is tekinthető. Közel 40 alkatrészt kellett cserélni, köztük a hűtőket is. De nem csak ez a probléma, mivel a szerényebb energia-elnyelő képességű utángyártott kereszttartó pont a legfőbb funkcióját, az energiaelnyelést nem látta el, a karosszérián elmozdult a váznyúlvány, s az utasok az alacsony sebességnél - indokolatlanul - nyíló légzsákok által plusz sérülésveszélynek lettek kitéve. Ehhez képest minimális különbség, hogy az utángyártott lökhárítóburkolat a gyárinál sorjásabb és rosszabbul alapozott, a gépháztető varrattömítés és a korróziót gátló cinkbevonat nélküli volt, miként a sárvédő is. Sajnos be kell látni, új autót nem csak venni, tartani is drága, ha pedig lemondunk a gyári - minőségű - javításról, akkor azt követően jó eséllyel nem a gyári paraméterekkel rendelkező autónk lesz. A tesztben szereplő szürke Golf sem volt már valódi Golf, csak egy Golfnak tűnő, de szerényebb műszaki jellemzőjű, biztonságú autó. Ha viszont márkaszerviz, őket versenyeztessük, könnyedén lehet, hogy a vidéki műhelyek a fővárosiaknál olcsóbban dolgoznak, ahogyan létezhet azért a márkaemblémát hordón túl is korrekt szerviz, de persze ragaszkodjunk a gyári, vagy azokkal egyező, gyári beszállítótól származó alkatrészekhez.