Drog, amitől nehéz szabadulni - Toyota Avensis használtteszt

Már több mint 9 éves, ráadásul jobb oldala, teteje és gépházteteje is cserélt annak ellenére, hogy karambolban sosem volt része. Hogy jön ez ki? Megfejtés a cikkben

Praktikus ötajtós utólagos sötétített, diszkréten fóliázott ablakokkal

Vannak legendás autók, amelyeket mindenki ismer, amelyekről mindenki tudja, hogy különlegesek, ilyen a Mustang, a Camaro vagy a Porsche 911. A Toyota Avensis azonban nem ilyen. Tudják, az Avensis, ami az elnyűhetetlen Carina-E utódjaként 1997-ben mutatkozott be, a cikkben szereplő második generációval pedig 2003-ban jött ki, s futott 2009-ig, a harmadik generáció megjelenéséig. Ez egy tucatautó. Többnyire cégek veszik, magánszemélyek ritkábban, ők manapság elvétve engedhetnek meg maguknak új autót. Az Avensis persze az átlagosnál népszerűbb a magánvásárlók körében, hiszen nem elsősorban az Excel-táblákban mutatott költségekkel győzi meg vásárlóit, hanem azzal, hogy jó beleülni, jó vele utazni. Nagyot dobott a márka és a modell imidzsén a 2003-ban érkezett második generáció, ami kívülről nem volt nagyobb, mint a kortárs Ford Mondeo vagy az Opel Vectra C, de utasterével, vezethetőségével és ár/érték arányával mégis kitűnt a tömegből.[BANNER type="1"]

Bőrkormány, kétzónás klíma, minőségi hifi és fa helyett fémes díszítések a műszerfalon, ez ugyanis a Sol Technic, nem pedig a Sol Elegant verzió

Kellemes borostyánszínű megvilágítást kaptak a műszerek. A képet nagyítva valós, 141 ezer kilométeres, éves átlagban 15 ezer kilométeres futás olvasható

A második generációs Avensis egyébként pont a hazai autópiac fénykorában hódított, akkor, amikor még a 200 ezres értéket is át tudta lépni az éves újautó-eladás. Mikor is volt az? 9-10 éve. Ma pedig a családok pont abból a korból való, használt, de jó autót vásárolnának - amilyet e heti piaci körképünk is kajtatott, legalább 500 literes csomagterűt, 10 év alattit és 1,5-2 milliósat. Lehetőleg benzines motorral, hiszen a használt dízelektől sokan félnek. Nem alaptalanul - aki nem autózik kellően sokat, az nem fogja tudni kitermelni az egy-egy, esetleges komoly meghibásodás javításának költségét, s rövid távokon autózva amúgy a dízel - a meghibásodási esélyt növelve - szinte sosem fog üzemmelegen futni. Benzines kell tehát lehetőleg ötajtósan, szervizkönyvvel, első tulajdonostól. Persze, meg svájci bácsitól...

Használt, mégis gusztusos, komolyabb kopástól mentes az utastér. Helykínálat bőven van, az első ülések különösen kényelmesek, a hátsó szélsők Isofix-csatlakozósak

Jó hír a használt Avensist keresőknek, hogy 8-10 évvel ezelőtt - amikor még magánszemélyek is vettek autót - a mainál jelentősebb példányban és arányban adtak még el benzines Avensiseket is. Ezek cégek helyett inkább családokat szolgáltak, s visszafogott(abb) futásúak. A 2003-tól 2009-ig gyártott szériából 100 ezer kilométer alatti óraáállásút persze nem érdemes és nem is nagyon szükséges keresni.

Még a kényes pontokon, a bőrbe varrt kormányon és váltógombon, valamint a pedálokon is elenyésző a kopás, van szervizkönyv is, a tulaj pedig még az első - ő persze nem kívánja piaci áron sem elkótyavetyélni autóját

Városban használt és parkolt autó: poros, de olajfolyástól mentes a motortér

Mi ugyanis egy 2004-es, 141 ezer kilométeres példányt néztünk meg tüzetesebben, s az még csaknem újszerűnek tűnt. Az ötajtós, újkorától kezdve mai gazdáját szolgáló gép 1,8 literes VVT-i, változó szelepvezérlésű, könnyűfém blokkos (és persze hengerfejes), azaz a kínálat második motorját hordozza, pontosabban a 129 lóerős motor hordozza az Avensist és gazdáit. Ma is pont úgy, mint újkorában, csendesen és egészen dinamikusan. A 129 lóerős, 170 Newtonméter nyomatékkal bíró, amúgy egészen csendes 1.8 VVT-i 10,3 másodperc alatt visz 100 km/órára és kereken 200 km/órás végsebességet adhat. Váltója csak ötfokozatú, de az legalább sokkal jobban kapcsolható, mint a dízelekhez társított hatos. A fogyasztás persze nem a legfőbb erénye, a hasonló benzinesekhez mérten mégis kedvező. Városban – gazdájánál – meglehetősen rövid távokon, sok hegymenettel 9-10 liter környékén alakul az étvágya, visszafogottabban és kevesebb szintkülönbséggel autózók 8 liter alatt könnyedén eljárnak vele, országúton 6 literes érték elérése sem lehetetlen, az autópályás átlag pedig 7-8 liter közötti. Nem rekorder, de emlékezzünk a lehetséges gyorsulásra, az elvi végsebességre, és gondoljunk a méretekre is!

Rövid távokon hegymenettel ennyi a kombinált, kétfülű központi kijelzőn látható fogyasztás, országúton azonban 6 liter alatti étvágyra, 800 kilométer feletti hatótávra is képes a 129 lóerős benzines

Az Avensis ugyanis egészen nagy. Nem elsősorban kívülről, a 4,63 méteres hossz ugyanis nem túlzott, azaz például belvárosokban sem reménytelen az Avensisszel leparkolni. A 2,7 méteres tengelytáv viszont egészen tágas utasteret ad, s az ötajtós esetében 510 literes, a nagy hátsó ajtón keresztül remekül pakolható csomagtér is óriási. És nem csak a helykínálat korrekt, a kidolgozás is az, az ülések egészen kényelmesek, méretesek és jó tartásúak. Az anyagok minőségiek, az ajtókárpitok bőrt, szövetet és műanyagot is felvonultatnak. Bőr a kormánykerékre és a váltó gombjára, valamint szoknyájára is került, de a már habosított műanyagból készített műszerfal is egészen minőségi. Kopás, fáradás nem jellemző, a kifejezetten kényelmes ülések plüssös huzata még a sofőr székén is teljesen makulátlan. A városban sokat forgatott kormányon persze látszik a futás, a váltókaron az évek, a pedálgumik viszont mintha újak lennének.

Tágas, alaphelyzetben 510 literes, nagyra bővíthető és a hatalmas ötödik ajtón keresztül könnyedén pakolható a csomagtér

Hiába szép azonban a belső, indulás után zavaró, hogy a műszerfal kissé zörög, a szellőzőrendszer kuruttyol. Aki eztán kívülről alaposan körbenézi a síkban álló lemezekkel, viszonylag korrekt illesztésekkel, de láthatóan nem mindenhol gyári fényezéssel összerakott karosszériát, karambolos múltat vizionál, ugyanis ezen Avensis komplett jobboldala, valamint gépházteje és tetőlemeze is cserélt, újrafényezett. Frontális ütközés, borulás? Nem, „csak” néhány jégtábla zuhant rá Budán parkolva – már jó néhány éve, akkor benne volt a tévében is. Ennek köszönhetően esetében csak fokozódik a „használati értéke magasabb, mint a piaci” jelenség, ami az Avensisekre és a 8 év feletti autókra amúgy is jellemző.

Miként a Sol Technic esetében a mosós xenonfényszóró, úgy a fémrácsos hűtőmaszk és alsó légbeömlő párosa sem gyári, ám utóbbiak kifejezetten jót tesznek az Avensis megjelenésének

Szintén utólagos extrák a 16 colos alufelnik, a rájuk húzott 205/55 R16 abroncsok gyári méretűek

Ki fizetne ugyanis azért például, hogy gazdája erre a lanyhatagul kinéző gyárinál fickósabb, fémrácsos hűtőmaszkot és légbeömlőt szereltetett, hogy fényszóróját mosós, gyári xeononra cseréltette, s hogy az előírt 15 ezer kilométerenként márkaszervizbe hordta? Ugye, hogy senki?! Ellenben a – ráadásul nem is a legszebben, de azért nem is csúnyán – újrafényezett, amúgy gyári elemek miatt mindenki alkudna. Pedig ezek az elemek sem rozsdásodnak még, ahogy az autón még semmi, hiszen miért is tenné. A 141 ezer kilométeres futás szinte még a bejáratást jelenti, olajfogyasztás nincs, pedig az 1,8 literes motornál az egy lehetséges típushiba, ami miatt a Toyota méltányosság keretében nem egy esetben motorblokkokat cserélt. Miként az 1.8-as járása ma is halk, ereje teljes, minden egyéb főelem rendben van. A kormányzás korrekt, s az elöl MacPherson, hátul multilink rendszerek is kopogás és lógás nélkül teszik dolgukat. A napokban mondjuk épp egy kerékcsapágyat kellett cserélni, de annak zaja is csak magasabb tempónál jött elő.

Mindegyik elektromos ablak lefelé és felfelé is automata, a középső visszapillantó elektrokróm (a vezetőoldali osztott látóterű), légzsákból nem csak függöny-, hanem a sofőr térdét védő is van

Komolyabb hiba a második generációs Avensisnek 5-ből 4,15 pontos átlagosztályzatot és kiváló megbízhatósági pontszámot adó használói véleményeink szerint sem várható, hiszen nincs itt se turbó, se bonyolult befecskendező-rendszer. Van viszont kielégítő menetteljesítmény, kellemes futás, átlagon felüli hangminőséggel szóló, kormányról vezérelhető (CD-s és kazettás) gyári hifi, kényelmes ülés elöl-hátul, első, oldalsó, függöny- és a sofőr térdét óvó légzsák. Hátul Isofix gyerekülésrögzítő-rendszer és óriási, alapesetben is 510 literes, de osztott üléshajtással bő kétszeresére növelhető csomagtér. Utóbbi szatyorakasztókkal, rögzítőszemekkel. Pakolóhely az utastérben is bőven van, egyebek mellett ajtózseb elöl-hátul, továbbá kétszintű, mély rekeszes könyöklő elöl, háttámlazseb hátul.

Nem áll rosszul pakolóhelyekkel sem, a könyöklő például két méretes rekeszt is ad, az alsó filcbetéttel zörgésmentesített

Az Avensist könnyű belakni, utána pedig nehéz tőle szabadulni. Nem azért, mert vevő nincs rá, hanem azért, mert annyiért nincs rá, amennyiért érdemes lenne odaadni. Rabul ejt, mint a drog. Ez a példány legjobb esetben is 1,5 millió forintot érhet, hasonló újonnan nincs, hiszen a harmadik generációs Avensisből már nincs ötajtós. Kombi választható, 1,8-as benzinessel, szintén Sol ellátmánnyal, listaáron 7,32 millió forintért. Szinte feltehető a kérdés: megér öt ilyen egy új Avensist?