Egy 17 éves Opel Astra is lehet jó választás

Sorra érkeznek a hírek, hogy a különböző autógyártók karbantartási, „restaurálási” programokat indítanak, hiszen már látják, hogy az erőszakos villanyosítással a hagyományos hajtású járműveket jóval hosszabb ideig fogják használni a tulajdonosaik. Ebből kifolyólag talán még kevésbé kell majd félni az idősebb autók vásárlásától, főleg, ha az olyan jó állapotú mint aktuális főhősünk, kinek beceneve „kék villám”. Annak idején nagy nyomás nehezedett az Opelre, amikor az F Astra utódját tervezték. Legalábbis idehaza biztosan még szúrósabb szemekkel figyeltük, hogy milyen modell érkezik büszkeségünk, a többek között szentgotthárdi gyártású, közkedvelt autó helyére. Főleg, hogy a gyártás előbb a németországi Bochumba, majd a lengyelországi Gliwicébe költözött. A szóban forgó példány ráadásul 2005-ös évjáratú, tehát egy Classic II modell, amelynek érdekessége, hogy már a H Astrával párhuzamosan gyártották. A használtautó-piacon bőven lehet válogatni közülük, hiszen újkorában igencsak népszerű volt józan árazása miatt, de a széles motorválaszték és karosszériakínálat is hozzájárult ehhez, hiszen gyártották háromajtós, négyajtós, ötajtós, kombi, de még kabrió formában is. [BANNER type="1"] Kék villám egy ötajtós példány, ami nem a klasszikus ferdehátú vonalat követi, mert bár a csomagtér-ajtó a hátsó ablakkal együtt nyílik, azért hagytak egy kis lépcsős formát is a dizájnerek. Jóval praktikusabb így a csomagtere, igaz kisebb a négyajtósénál, de az alapból 370 liter is jól használható, az osztva dönthető hátsó üléseknek hála pedig 1180 literesre bővíthető. De először nézzük meg jól kívül, vajon látunk-e rozsdát? Hát nem! Pontosabban csak alig. A küszöb, a kerékjáratok mind-mind kiváló állapotnak örvendenek, egyetlen ponton ütötte fel a fejét a rozsda, méghozzá a motorháztető peremén, belül. Ám ehhez tudni kell, hogy egy koccanás miatt ez már cserélt elem, a hűtőkkel, fényszórókkal, hűtőmaszkkal együtt. Ilyen korban már apró karcok, kavicsfelverődések is előszeretettel tarkítják az autókat, de ezen az Astrán alig látszik ilyesmi, az első lökhárító szélén találhatunk csak apróbb horzsolásnyomokat. Hátrafelé haladva pedig még ennyit sem. Elöl a fényszórók már kezdenek mattulni, de hát ez is egy olyan dolog, ami elkerülhetetlen. [BANNER type="2"] Bent már több nyomot hagyott az idő (és a használat) vasfoga. Főleg az üléshuzaton, a váltószoknyán és a kézifék karján, illetve annak környékén. A szoknyák már „hámlanak”, de a kormánykerék karimáját külön burkolat védi, viszont a küllőknél látszik a kopás. Az ajtóburkolatok még szépek, az elektromos ablakmozgatás gombjai persze fényesre koptak, illetve hátul az egyik tekerős ablak már akad. A műszerfal műanyagjai aránylag szépen átvészelték az évek múlását, néhány apróbb karcon kívül semmi látványos hibájuk nincs, az elszakadó üléshuzat pedig szintén a könnyebben orvosolható szépséghibák közé tartoznak. A visszajelző műszerek hibátlanul működnek, ahogy a klíma is, itt egyedül a ventilátor ciripelő hangja jelzi 1-es és 2-es fokozatban, hogy valami már kezd elöregedni. Mintha a Murpy törvény működne, a fotózás után a tetőkárpit ragasztása kezdte megadni magát, szóval tényleg semmi komoly hibája nincs az utastérnek. Na, de mi a helyzet motorikusan? Ott sem történt igazán nagy dráma az eddigi közel 280 ezer kilométer alatt. Az 1,4 literes, 90 lóerős benzinmotort bizony forgatni kell, hogy megjöjjön az ereje. 6000-es fordulatnál adja le a csúcsteljesítményét, 4000-nél pedig a 125 Nm forgatónyomatékát. Ennek ellenére 6,5-7,0 literes átlagfogyasztással működik, ráadásul főleg városi használatban, úgyhogy ez egyáltalán nem vészes. Amúgy egy strapabíró szerkezet ez a 16 szelepes motor, bátran ajánlható vele az Astra. Kevés nem várt probléma adódott vele. Az egyik egy olajnyomás érzékelő szenzor kapitulálása volt, ami sajnos szükségessé tette, hogy ne a saját lábán érkezzen a szervizbe az autó. A másik nem is annyira váratlan hiba, hiszen az EGR szelep sem örök életű, de igazából ez volt a második legkomolyabb probléma vele. Ezen kívül csak a kopó alkatrészeket kellett cserélni, nemrég már egy lengőkart is. [BANNER type="3"] Vezérlése láncos, amely bizonyos motoroknál már 60 ezer kilométer után megadja magát, szerencsére ezzel ilyen nem történt. Nem csoda, hogy gazdája kedveli az autót, és a negatívumokról kérdezve őt, nem igazán tudott felhozni az autó ellenében semmit. Mivel sportos habitusú, egyedül azt sajnálja, hogy nem erősebb motor hajtja az Astrát. Kárpótolja érte a remek futómű - amit egyébként a Lotus közreműködésével finomhangoltak –, a kényelem és a megbízhatóság. Vezetni pedig tényleg nagyon kellemes a 279 000 kilométert futott Astrát. A kormánya pontos és közvetlen, a váltókulissza sincs túlságosan kikopva, még mindig szépen, határozottan mozog az 5 fokozat között. Szóval nem csoda, hogy nyugodt szívvel ajánlja a megbízható autóra vágyóknak. A Használtautó.hu felületén 400 ezer forinttól már elfogadható állapotú példányokat kínálnak eladásra, de a kevesebbet futottak közül nem kevés az egymillió forint környéki, vagy feletti árral kínált G Astra sem.