Egy Audi 35 évesen is Audi - időutazás egy Audi 80-nal

Korszakokon át. 1972-ben mutatkozott be a B1 generációs Audi 80, ami egy évvel később az Év Autója díjat is megkapta, formavilágát pedig házon belül a Volkswagen Passat örökölte. 1978-ban mutatkozott be a B2 generáció, a kor szellemében még szögletesebb formákkal, az elődnél jóval komolyabb felszereltséggel és motorpalettával. 1984-ben érkezett a facelift, ami az Audi 90 névre hallgató, már komolyabb motorokat felvonultató modellel is bővült. Sportmodellekből sem volt hiány, az Audi igen aktív rali világbajnoki programjához használt úgynevezett „Kurz quattro” is Audi 80 alapokra épült. Sikereit többek között az autósportnak köszönheti, majdnem 10 évig tudott palettán maradni, és közel 1,7 millió példány készült belőle. A váltás 1986-ban érkezett egy összehasonlíthatatlan, már gömbölyű külsővel. Így mondhatjuk, hogy az Audi 80 több karakteres korszakon át tűrte az iramot, ami már csak a generációk külsején is visszaköszön: a szögletes formákon át a gömbölyűig mindenféle 80-as volt. Ma már A4 néven folytatja útját az Audi középkategóriása, az elődöknél jóval nagyobb méretben. Egy gyors visszakanyar 1982-ig és a második generációig, ugyanis nem mindennapi Das WeltAuto hirdetésre lettünk figyelmesek.
Pajtalelet. Nem volt nehéz kiszúrni, mindössze egyetlen Audi 80 található a Das WeltAuto rendszerében. 1 690 000 forintért kínálják, 1982-es gyártása ellenére mindössze 62 960 futott kilométerrel. Nem bírtuk ki, hogy ne vizsgáljuk meg személyesen, a különleges Audi 80 megismerésében pedig maga a restaurátor, Szöllősi Ferenc volt segítségemre. Az autó sztorija, hogy egy Németországban dolgozó, de magyar származású illető vette meg odakint a szinte alapfelszereltségű modellt, hogy azt később hazahozza Magyarországra, úgymond „hétvégi autónak”. Garázsban tartották, vigyáztak rá, a ritka használatnak köszönhetően pedig kilométer is alig került bele. Végül több évig állt a garázsban, amíg Ferenc rá nem talált. Tehát egy úgynevezett pajtalelet, ami az angol barn find kifejezésből ered, és amitől minden oldtimeres szíve nagyot dobban. Alaposan letisztították, a helyreállítható dolgokat felújították, a hiányzó apró alkatrészeket gyáriakkal pótolták, de a legtöbb alkatrész hibátlanul megmaradt benne. Nem teljes rekonstruálást kapott, sokkal inkább helyreállításról van szó, a lehető legtöbb gyári alkatrész megtartásával. Nyolcvanas évek, nyolcvanas Audi. A forma klasszikus '80-as évek, a szögletes vonalakat Giorgetto Giugiaro rajzolta. 4383 mm-es hosszúságával nem nagy a '82-es évjáratú kompakt Audi, így belső méretei is ehhez igazodnak. Döbbenetes, de fényezése – az orrán lévőt kivéve - gyári. Karcok és foltok tarkítják, de kísérőm szerint pont így ér többet. A gumitömítések és a műanyagelemek alatti kosz szintén a valódiságról árulkodik, a gyári matricák a helyükön. Klasszikus műanyag csíklökhárítók és őszintén a semmibe ágaskodó kipufogócső. Utóbbinak mégis több értelmét látom, mint a mai kamuvégeknek. Virsligumikon ül, kísérőm szerint ma már nehezen találni rá hasonló méretűt, főleg olyan mintázatút, ami illik az autóhoz. Ezért most például Linglong abroncsokon csücsül.
Egyszerű utastér. A külső minimalizmusa a beltérben is folytatódik, az akkori bázisverziónál eggyel jobb CL felszereltség nem túl sok extrával kényezteti sofőrjét. A militarizöld először nem hat barátságosnak, de vezetés közben végül megnyugtató színnek bizonyult. Tulajdonképpen közel minden zöld és a lehető legtöbb helyen egyszerű, kopogós, érdes műanyagot használtak. Elhasználódás nyomát nem igazán érezni, egyedül a sofőrülés van valamelyest kiülve, de más 35 éves autó örülne, ha ilyen állapotú puha ülései lennének. Az üléspozíció mai szemmel nem túl komfortos, oldaltartás nem igazán van, de ez is csak rátesz az időutazásra. A hátsó hely passzentos, az ülések ott hiper puhák, a lábtér még megteszi kompaktnak (de nem középkategóriásnak, amilyen az A4), bár a lábfejnek már szűkös, azonban ez a fejtér mára mindenképp kevésnek hat, főleg egy szedántól. Ha már fejtér, említettem, hogy a tetőkárpit is gyári? Tisztítani persze kellett, de alapból szakadásmentes volt. A légkonditól kezdve a manuális belső tükörállításig minden működik, az összes műszerfali lámpa ég. Jópofa a fogyasztásmérő és a korkellék kvarcóra a fordulatszámmérő helyett. 63 127 kilométert mutat az óra, ami állítólag pár százzal eltér a valóságtól, de ennyi igazán elnézhető neki.
Minőségtartás. Noha nem a leggyengébb motor dolgozik benne, amit valaha megkapott az Audi 80 B2 generációja, az 1,3 literes 60 lóerős és karburátoros, manuális szívatós négyhengeres benzines korántsem nevezhető erőbajnoknak. Nyilván nem is annak készült, hétvégi autó szerepét viszont tökéletesen betölthette néhány kiruccanáshoz. Végül is forgalmi szerint 940 kiló - ami mai szemmel elképesztően kevés a középkategóriás szedánok, de még a régi 80-as mai mérettársainak számító kompaktok között is - tehát korántsem kell nagy tömeggel dolgoznia. Elöl MacPharson, hátul merev hidas futóműve mai napig feszes, nem engedte el magát. Az autó futása hibátlan és merev tengelye létére nagyon finoman veszi az úthibákat és fekvőrendőröket. A kormányzás munkás, olyan szempontból, hogy tekerni kell dolgosan, ha be szeretnénk fordulni. Ellenben ahhoz képest, hogy nem szervós, könnyedén fordítható. A legmeglepőbb mégis a 4 sebességes kézi váltója volt, amit számtalan mai autómárka megirigyelne. Precíz, pontos, vajpuhán veszi a fokozatokat. [BANNER type="1"]
Itt a lehetőség. A tesztelés napja úgy fog bennem megmaradni, mint a nap, amikor megértettem a veteránozás értelmét. Ferencen, a restaurátoron annyira érezni lehetett az autószeretet és olyan lelkesen tudott mesélni az átépítésekről, az autókeresés folyamatáról, az oldtimer-gyűjtés és -felújítás szépségeiről, hogy bárki kedvet kapna belekezdeni. Valóban minden milliméteren él az autó, velünk együtt cselekszik, dolgozik, érezni minden mozdulatát, hallani minden rezdülését.

Egy veteránautóba azért ülünk be, hogy vezessük, nem azért, hogy eljussunk valahová.

Nincs multimédia, nincs okostelefon. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy két rövidebb tesztkör elég volt, hogy megszokjam az Audi szedánját. Úgy éreztem, hogy a hétköznapokban is élhető lehet. Sokkal magabiztosabbnak tűnt kortársainál, nem éreztem benne azt a nehézkes, bizonytalan és törékeny érzést, amitől tartottam a korábbi példák után. Az Audi 80 tökéletesen példázta, hogy egy Audi, 35 évesen is Audi. Bár egy ilyen keveset futott modellt nem egyszerű kifogni, de most mégis itt a lehetőség.