Egy autó, ami jó mindenre - klímás kompaktot egymillióig

Mire kell az autó? Hát először is Á-ból B-be elmenni, aztán a többi már jön magától. Sokan vannak úgy, hogy autóvásárlás előtt nem is tudják, hogy egészen pontosan mire fogják azt használni. A vásárlás előtt álló ismerősök, szomszédok, levélben kérdezők részére adott tanácsok első fele mindig kérdés kell legyen. Merre megy, mennyit megy majd az a kocsi? Sokszor jártam úgy, hogy az illető nem tudott tippelni sem, hogy évi 5 vagy 50 ezer kilométert tervez megtenni, pedig ez nagyon nem mindegy. Így azért kicsit nehéz felelősen dönteni. Persze, nyilván nagyon sokan álmukból felébresztve is tudják, hogy mire van szükségük, ez az írás kevésbé szól nekik. Egy azonban biztos, több példán át bemutattuk már, hogy nem igazán okos egy márkánál leragadni.[BANNER type="1"]

Ha nem kegytárgy, hanem eszköz kell, akkor pláne nem. Egymillió forintig kerestünk tavaly használt Toyotát és Volkswagent is. Mindkét márka mögött nagyon erős és szinte megingathatatlan rajongótábor áll, nem is véletlenül. Mégis, ha az ember képes kicsit kinézni a szemellenző mögül, találhat jó vételt a kedvenc pocsolyáján túl is. Összességében elmondható, hogy egymillió forint nem kevés pénz, mégis jóval a piac átlagára alatt van. Egy korábbi körképünkben már végignéztük a kínálatot a következők szerint. Az átlagos 1,6 millióig és a piac korfája szerinti 13 éves életkoron belül néztük meg a leggyakoribb típusokat. Most azonban nehezítettünk, mert a kisautókat kizárva csak kompaktokat kerestünk és tíz évesnél nem régebbieket, ráadásul maximum egymillió forintos alku előtti vételáron. Így is érdekes a választék.


A legnagyobb hazai használtautó adatbázis, a Használtautó.hu keresőjét a típus és az évjárat mellett még vagy ezer dologra lehet paraméterezni. Én próbáltam a lehető legkisebb futású példányokat megkeresni, de a táblázatból jól látszik, hogy egyes típusok már jellemzően túl vannak azon a futáson, amit kevésnek szoktunk nevezni. Szögezzük le, hogy egy tíz év körüli autótól irreális 100 ezer kilométer alatti futást várni. Akad ilyen, de mivel itthon átlagosan évi tíz-tizenötezer kilométer körül fut egy kocsi, így nem nehéz kiszámolni, mire számíthatunk. Mindez például egy dízel családi autónál, ami minden nap gyereket visz az oviba, hétvégén meg a nagyihoz, alakulhat másképp is. És akkor még nem beszéltünk a területi képviselők levetett cégautóiról.

Hadd kezdjem személyes kedvencemmel, a Nissan Almera második generációjával. A 2000-ben megjelent széria sokkal biztonságosabb, mint a vékony lemezből sajtolt elődje. Jót tett neki a 2003-as modellfrissítés is, amikor nemcsak átgyúrták a külsejét, de erősebb, 98 lóerős lett az 1.5-ös benzinese. Találni ma belőle tíz év körüli keveset futott példányokat, klímán felül négy légzsákkal, ABS-szel és elektromos ablakkal. Aki megbarátkozik a kissé fantáziátlan belsővel, és elfogadja ma már ósdi megoldásait, az egy zen buddhista szerzetes lelki békéjére is szert tehet. Mint minden ennyi idős autón, így ezen is akad majd szerelni való, de kiszámítható és nem drága a fenntartása - legalábbis az ismerőseim szerint. Mint minden autóvásárlásnál, így az egymilliós kompaktok esetében sem árt, ha a vételárra nem költjük el minden pénzünk. Pár százezer tartalékkal biztosra mehetünk, azaz ha valami azonnal orvosolandó hiba előjön, nem kell félreállítani vagy eladni az új szerzeményt. Egymillióért egyébként elég jó kompakt kombikat is találni.

A Chevrolet Lacettit még nulla közeli indulóval, újként nagyon sok taxis választotta. Hogy a hitelekkel mi lett, azt hagyjuk, mindenesetre a Lacettik általában jól szolgáltak. Benzinmotorjai kibírták a gázosítást, azaz az LPG átalakítást is, úgy takarékosabbak tudtak lenni, de alapból elég sokat fogyasztanak. Van választék, ahogy a G szériás Opel Astra már Classic II néven árult példányaiból is. Az újabb Astra olcsó alternatívája sláger volt, és ma is nagyon pörög. Mi is írtunk már használttesztet róla itt és itt is, de annyit elárulok, nem ez az utolsó Astra G cikkünk. Családosoknak jó választások lehetnek a francia kompakt egyterűek is. A Citroën Xsara Picassóból és a Renault Scénicből is akad ennyiért ultra kis fogyasztást ígérő dízel is. Nyilván spórolni sem olcsó, a közös nyomócsöves dízelek jellegükből adódóan több hibaforrást hordoznak, mint egy szívó benzines. Jellemző a piacra, hogy az erős használatnyomokat mutató dízel Scénic épp annyiba kerül mit az újabb és benzines, de kicsattanó állapotú kacsafenekű Mégane. Ha nagy kell, nincs mese, de nekem az utóbbi tűnik jobb vételnek ebben az ársávban.

Ritka madár a Kia c'eed elődje, a Cerato, pedig nem rossz választás. Egész tágas, az 1.5-ös dízelmotorja négyhengeres, és jóval kulturáltabb, mint a régi Accent háromhengerese. Az eladó használtpéldányok ára nem annyira az állapotot, mintsem a típus ismeretlenségét tükrözi. Újonnan túlárazott volt, ma viszont már simán rámondhatnánk, hogy titkos tipp. A mostani keresési feltételekkel viszont nem találunk német prémiumautókat, de még a drágább tömegtermékek is kimaradtak, mint a Ford Focus és a Volkswagen Golf is. Ezekből egymillió forintért ma nem lehet tízéves, vagy annál fiatalabb és reálisan jó állapotú, nem vészesen sokat futott példányt találni.