Egy igazi válságautó - Daewoo Kalos 1.2 használtteszt

Ahány piac, szinte annyiféle néven ismerik a Daewoo Kalost, ugyanis a Lanos utódját 120 országban 7 különféle márkanév (Chevrolet, Daewoo, Holden, Pontiac, Ravon, Suzuki, ZAZ) alatt forgalmazták. Még nálunk is átesett egy kis „identitásváltáson”, hiszen annak idején ledobta a Daewoo emblémát, hogy felkösse az amerikai csokornyakkendőt és Chevy néven folytassa pályafutását.

A gyári T200 (a ráncfelvarrás után T250) kódnéven futó típus a Daewoo első modellje volt a GM éra alatt, ám a Lanoshoz hasonlóan olasz mestereket kértek fel a vonalai megrajzolásához.

Az Italdesign stúdió munkája jól sikerült, habár már messziről süt az autóról, hogy a Távol-Kelet szülötte, formája még napjainkban is kedvelhető. Habár az tény, hogy inkább a tesztalany ferdehátú formája, ugyanis a lépcsőshátú egy kicsit „farnehéz lett” dizájnügyileg. [BANNER type="1"] Mint említettem, többféle márka- és típusnéven forgalmazták, ám a Kalos cseng a legjobban, hiszen egy görög szóból ered, amelynek jelentése: szép. Persze adhatták volna neki azt a nevet is, hogy olcsó, esetleg tartós. Mindkét állítás igaz, a képeken szereplő autó tulajdonosa is alátámaszthatja ezeket a tényeket. Olcsó a használtautó-piacon, így most, amikor gazdasági válság söpör végig a világon és a racionálisan gondolkodók próbálnak megfogni minden forintot, de mégis autóvásárláson törik a fejüket, nyugodtan felvehetik a jelöltek közé. Már amennyiben tényleg csak egy érzelemmentes járműre van szükségük. Na, jó persze nem teljesen érzelemmentes, hiszen ki ne gondolna szeretettel egy olyan autóra, amelynek a fenntartása is olcsó. Márpedig a Kalosra ez is igaz. [BANNER type="2"] A kéken ragyogó, 2005-ös évjáratú Kalost közel 100 ezer kilométeres futásteljesítménnyel vette meg jelenlegi tulajdonosa, és azóta körülbelül 47 ezer kilométert tett meg vele. Többnyire problémamentesen. Bár sokan arra esküdnek, hogy az 1,4 literes motorral igazi a Kalos, valójában az 1,2 literes, 8 szelepes benzinmotor is megbirkózik a nem egész egytonnás autóval. Az erőforrást a Suzukival közösen fejlesztették, ami jó előjel, és valóban strapabíró a szerkezet. Csupán 72 lóerős és 104 Nm a forgatónyomatéka, ám ez a városi forgalomban tökéletesen elegendő, de országúton is megállja a helyét. A szóban forgó példány átlagosan 6 liter benzint fogyaszt százon, a rekordja 5,4 liter volt autópályán. Kizárólag városban használva sem megy 6,5-8 liter fölé évszaktól függően. Na, de mi a csel? Hibátlan autó nem létezik, gondolhatjátok jogosan, és ez igaz. A Kalos sem hibátlan, de 15 éves kora ellenére csak a baloldali sárvédőlemezen bukkant fel a rozsda. Ez valószínűleg újrafényezett elem egy korábbi sérülés nyomán, viszont a küszöbök és a padlólemez jó állapotban van. Ezen kívül csak néhány karc és apróbb sérülésnyom éktelenkedik a karosszérián, egyik sem vészes. Az utastérben már jobban nyomot hagyott az idő és a használat. Habár az olcsó, kopogós műanyagok kiválóan bírták a megpróbáltatásokat, a váltószoknya már felfeslett. A kormánykereket külön felszerelés védi, az üléseket pedig utólagos huzat, legalábbis elöl. Hátul viszont a gyári kárpit látszik, mivel kevésbé használták ki, szinte hibátlan az állapotuk. Az apró, 220 literes csomagtér általában fullon van, de a kárpit itt is aránylag jól átvészelte az éveket. Bővíthető is 910 literre, ha szükséges, hiszen a hátsó ülések 60/40 arányban osztottak és dönthetők. [BANNER type="3"] Motorikusan viszont nem okozott csalódást soha. Nem hagyta az út szélén gazdáját, nem produkált váratlanul nagy kiadást okozó hibákat. A legkellemetlenebb emlék, hogy 14 éves korában a vezérműtengely-jeladó rakoncátlankodott. Megállt a motor, de aztán azonnal újra is indult. Ezen kívül az EGR szelep szorult tisztításra, és ennyi. A motorhoz nem kellett hozzányúlni, csak az előírt karbantartási feladatokat elvégezni. Ugyanakkor a futómű már kevésbé bírja a hazai állapotokat. Persze a stabilizátor elfáradása elkönyvelhető a kopó alkatrészek cseréje közé, viszont a jobb oldali lengőkar cseréje már fájdalmasabb dolog. Szerencsére azonban ezen a területen sem bukkant fel más probléma. Mindenképp pozitívumként könyvelném el egyébként az autó világos utasterét, ami kimondottan derűssé teszi az ott töltött perceket. Ahogy a könnyű vezethetőség is. A 3,88 méter hosszú kasztni minden sarkát jól érezni, könnyű parkolni az autóval. Rugózása lágy, az aprócska, 13 colos acélfelnikre szerelt abroncsokkal kimondottan kényelmes. A váltókar persze már elég lazán mozog a kulisszában, de a sebességfokozatokat nem lehet eltéveszteni, hátramenetbe is ellenkezés nélkül bekattan. A kormánykerék viszont nem ad túl sok visszajelzést, mégis hozzájárul a kényelemhez a kellemes szervorásegítéssel. A már tárgyalt 1,2 literes motort ugyan pörgetni kell egy-egy országúti előzésnél, azonban városban lámpától-lámpáig fürgén „kapkodja a lábait”, simán diktálható vele a forgalom ritmusa. A Használtauto.hu felületén pedig már 200 ezer forinttól találni Kalosokat, igaz nagy futásteljesítménnyel. A kevésbé elhanyagolt, sőt szépen karbantartott és kevesebbet futott példányokért már 400-500 ezer forintot is elkérnek, ám ezek még sok-sok kilométeren át hűen szolgálhatják gazdájukat. Ez a csupakék Kalos is marad még egy darabig családon belül, annyira elégedettek vele.