Cikk2018. 07. 23.

Egy kedvelhető rohamosztagos - Lada Vesta SW Cross teszt

A fehérben pompázó, emelt hasmagasságú Lada Vesta kombival farkasszemet nézve kicsit olyan érzése van az élénk fantáziájú embernek, mintha a Star Wars űroperából megelevenedett rohamosztagos nézne vissza rá. Ám a Vesta inkább kedvelhető karakter.


Természetesen a fenti hasonlat csak a fehér színű Vestára igaz. Talán egy picit dögösebben néz ki a kizárólag az SW modellhez kifejlesztett Mars fényezéssel - ami a vörös bolygó poros felszínének színét idézi – viszont a fehér alapszín jobban kiemeli a karosszéria fényezetlen elemeit, amelytől terepjárósabb, avagy szabadidő-autósabb a megjelenése.

Márpedig napjaink trendje, hogy rengetegen szeretnének egy SUV modellt a garázsukban tudni, ezért a Lada tutira belenyúlt a jóba a Vesta kombi megemelésével.

Persze létezik már az orosz gyártónak is hobbiterepjárója, az X-Ray, de arról egyelőre nem tudni, hogy mikor érkezik meg hozzánk. Ezért, aki egy igazán megfizethető szabadidő-járművet keres, a Vesta SW Cross felé fordulhat. És micsoda felüdülés az SUV-korszakban ez az autó!
Műszakilag egy az egyben a kombira épül, de annál jóval masszívabbnak tűnik a műanyag kiegészítőelemeknek köszönhetően. Ezek ráadásul nem csak a dizájn terén hasznosak, ugyanis az apróbb sérülések ellen tökéletes védelmet nyújtanak, illetve kevésbé látszanak meg rajtuk az apróbb karcok, amiket például a földutakat övező tüskés bokrok ágai okoznak.

A fekete műanyagborítás körbefut az autón. A sárvédők szélein, a küszöbökön és a lökhárítókon is ott díszeleg.

Azonban nem csak ennyiben különbözik a kombitól. A nagyobb, egyedi formájú 17 colos könnyűfém keréktárcsák is csak a Cross kiváltságai (ráadásul a hátsók mögött is tárcsafékkel), illetve a látványos dupla kipufogóvégek szintén. Az egyik legfontosabb különbség viszont az autó szabad magassága, amely 203 milliméter, tehát 25 milliméterrel több, mint a sima kombi esetében.

Persze terepjáró ettől még nem lesz a Vestából, hiszen az elsőkerék-hajtás is megmaradt, de így már majdnem akkora a szabad magassága, mint a 4x4-re átkeresztelt Niva típusé, amelytől csak 17 milliméterrel marad el. Szóval bátran ki lehet merészkedni vele az össze-vissza túrt földutakra, annál is inkább, mert ha véletlenül mégis leérne az alja, akkor a kövek és a keményre szikkadt föld darabjai először a fém haspáncéllal találkoznak, így nem okozhatnak különösebb kárt.
[BANNER type="1"]
A futómű is társ a telekjárásban, illetve az úthibák elnyelésében. Bár a nagyobb méretű kerekek általában a komfort ellen dolgoznak, ebben az esetben nem érzékelni különösebb eltérést a Kombi változathoz, pedig nem csak a kerekek nagyobbak, a növelt hasmagasságú Crossba más rúgóstagot és lengéscsillapítót szerelnek. Ezért egy kicsit feszesebb a futómű ebben a modellben, ugyanakkor még így is inkább lágy hangolásúnak nevezném. Alig érezni, ahogy átlibben az útegyenetlenségeken, viszont nagy sebességnél az egyenesfutására nem adnék jeles érdemjegyet és a tempós kanyarok sem a kedvencei, bár ebben a nagyobb szabad magasság mellett a kissé érzéketlen kormánymű is szerepet játszik.

De nem is a száguldozásra való az SW Cross. A motorja a Ladánál már megszokott 1,6 literes, 105 lóerős szívó benzines, amely komótosan gyorsítja az 1280 kilogrammos autót, viszont bőven elegendő a mindennapok során, és kellőképpen rugalmas az országúti előzésekhez is, egy kis visszaváltással. Apropó váltó. Kimondottan kellemes meglepetés a kar megvezetése. Pontosan jár a kulisszában, és határozott mozdulatokkal egészen jó érzés kapcsolgatni vele, bár egy hatodik fokozattal még több pirospontot kapna. Főleg a fogyasztás terén, amire azért így sem lehet különösebb panasz. Sőt, érdekes módon képes teljesíteni a gyáriak által megadott értéket! Száz kilométeren 7,5 liter benzint gurít le a torkán vegyes használat során, ami szerintem elfogadható egy ekkora motortól, illetve egy megemelt hasmagasságú kombitól. (Ez az Oroszországban megadott érték egyébként, mert a magyar katalógusban 6,5 liter szerepel).

Az utastérben is szinte minden megegyezik a kombival. Egyedül az üléskárpitok színe különbözik, ugyanis az SW Cross a karosszéria színéhez passzoló kárpitokat is kap az ülések díszeként. Ezek az ülések egyébként nem világbajnok kényelműek, de ugyanúgy ahogy az egész autó, az átlagos igényeknek tökéletesen megfelelnek. A műanyagok kemények, kopogósak, viszont némi díszítés azért jutott az ajtóburkolatokra és a műszerfalra is, amelynek a rajzolata csinos, ráadásul minden könnyen kezelhető rajta és a kormányról is vezérelhetők bizonyos funkciók. Bár a multimédiás rendszer idegesítően lassú és orosz nyelven kel életre, a 7 colos érintőképernyős kijelző hasznos felszereltségi tétel. Főleg a tolatókamerával, amelynek képe még az autó érkezésének vonalait is jelzi a kormányfordítást követve.

A csomagtér mérete ugyanakkora, mint a kombié, pontosan 480 liter alaphelyzetben, ami pedig ugyanannyi, mint a szedáné, viszont a kombi és az SW Cross sokkal kényelmesebben pakolható, és az ülések lehajtásával bővíthető, bár teljesen vízszintes padló nem alakítható ki. A hátsó üléssorban a felnőttek is kényelmesen elférnek, a lábtér mérete megfelelő.

De miért írtam fentebb, hogy felüdülés a SUV-korszakban a Vesta SW Cross? Nos, szerintem, akik nem valamiféle státusszimbólumot keresnek, sokkal jobban járnak egy hagyományos, emelt szabad magasságú kombival. Csak egy hangyányit nehezebb a kombinál, nem cipel feleslegesen több terhet csak azért, hogy az egyszerűbb terepre is alkalmas legyen, ezért nem koptatja jobban a gumiabroncsokat és a fékeket, valamint nem fogyaszt nála többet. Kevés ilyen modell található jelenleg a piacon, a legtöbb ráadásul a prémium márkák között keresendő. A Lada viszont aránylag kedvező áron kínál egy jól használható, divatos „szabadidő-kombit”, amely gazdag felszereltséggel jár a gazdája kedvében.

Sok lehetőség egyébként nincs az árlistát böngészve. Egyetlen motor választható kétféle felszereltség mellett, illetve akár automatikus sebességváltó is. A Lux felszereltségű tesztautóban olyan kényelmi és biztonsági tételek sorakoztak, mint például a négy légzsák, a tolatóradar, az esőérzékelős ablaktörlő, a fékasszisztens, a visszagurulásgátló, az ülésfűtés, a hűtött kesztyűtartó és az automata, digitális légkondicionáló berendezés, hogy csak néhányat említsek meg. Mindezt 4 499 000 forintért kínálja a Lada, amit a gazdag felszereltség ugyan indokol, viszont a piacon körülnézve, akad azért vetélytársa például a Dacia és a Suzuki bemutatótermeiben.