Hatodik közös Dakar-ralijára készül a Szalay, Bunkoczi, Antara trió, s ennek örömére, de még mielőtt alaposan "kimosták" volna, beleülhettünk az egyik Opel tereprali-versenyautóba.
Szalayék versenyautója már úton van Argentínába, a "maradék" itthon reprezentál
Ezúttal a navigátor Bunkoczi László ült a volán mögé. Láthatóan ő is élvezte ezt a kis utolsó tesztet
"Az Opel Dakar Team hétfőn reggel 9-kor a Hungaroringhez tartozó off-road pályán teszteli utoljára az Opel Antara RR versenyautót a Dél-Amerikában rendezendő 2012-es Dakar-rali előtt. Itt Bunkoczi Laci akár meg is autóztatja a vállalkozó kedvűeket, a teszt végén pedig a verseny Antara egy különleges mosógépbe kerül - tisztába teszik a nagy kaland előtt." Így szólt a pénteki "last minute" meghívó az Opel magyarországi importőrétől, és nyilván nem a mosás vonzott a programban. Utólag a csípős hidegre is azt mondom, hogy nem érdekelt (pedig bizony kockára fagytam), mert az élmény egy komolyabb megfázást is kiegyenlített volna. Utaztam egyet a jobb egyben, de ezúttal nem holmi tökéletes menetkomfort, zajtalan, pihentető siklás, hanem a durvamurvás ámokfutás volt a lényeg.
[kepallobal=420647]A száguldozás után tényleg ki-, azaz lemosták az autót ebben a nem kis mosógépben, hogy aztán tisztán pózolhasson majd egy fővárosi bevásárlóközpontban[/kepallobal]
Nem ez volt az első alkalom, hogy lehetőségem nyílt bepofátlankodni egy tereprali-autóba, mégis őszinte lelkesedéssel csatoltam be magam az Antara kőkemény kagylóülésébe. Az igazat megvallva ez az Antara nem az volt, mellyel Szalay Balázs és Bunkoczi László újfent nekivág a sivatagi kalandnak, "csak" a kistestvére, egy 3,2 literes, V6-os, 210 lóerős edzőkocsi, de sem ez, sem a meglepő tény nem lombozott le, hogy a navigátor vezet, s én (nem) diktálom neki az itinert. Bunkoczi Laci ugyanis szintén profin terelgette az "éles" versenyautótól azért csak eltérő Opelt - és a Hungaroringen kívüli földes, murvás utakon - szerintem legalábbis - egy jóízűt autóztunk.
A gyorsulástól és a lassulástól nem kaptam szívszélhűdést, ami bezzeg letaglózott, hogy az Antara - értő kezek közt - milyen könnyeden és könnyedén fordul, továbbá egyáltalán nem "érdekli", hogy fél méter mély gödrökön vagy épp autónyi bokrokon át kell gázolni. Közben dobál, ráz, csattog és zörög, a motor-, a kipufogó- és a váltási hang is mind zseniális. Ez a kocsi persze biztosan nem volt 2 tonnás, de akkor is bámulatos, milyen csodákra képes a hajtás, a felfüggesztés és az építés!
Azon a részen sajnos nem készültek képek, ahol veszettül ugráltunk majd keresztben közlekedtünk, pedig így volt. Egy ilyen tereprali-autó nagyjából bármin átmegy, méghozzá elég gyorsan, persze Dél-Amerika nagyon más lesz...
X-track, 6 fokozatú szekvenciális/Tilton 3 tárcsás/X-track egybeépítve a sebességváltóval
futómű
elöl-hátul független felfüggesztés, kerekenként 2 db 4.42, lengéscsillapító, Einbach spirálrugók, rugóút elöl-hátul 250 mm
benzintank
ATL 550 literes biztonsági gumitank
menetkész tömeg
2180 kg pótkerekekkel és 50 liter üzemanyaggal
hosszúság/szélesség/magasság
4200/1997/1750 mm
gumi/felni
BF Goodrich G1, átmérő: 790 mm/Speedline, 16 col
felépítmény
karbon-kevlár, összesen 62 kg
Mit vettem még észre azt leszámítva, hogy igen tempósan és magabiztosan haladtunk olyan úton, ahol igazából egy sima Corsa is elboldogult volna, csak úgy ötödekkora sebességgel és a tengelytörés reális esélyével? Azt, hogy finom meleg lett odabent. Sofőröm a technikát kímélve többször is kuplungolt, pedig nem lett volna muszáj, a kismillió kapcsoló számtalan funkciója viszont maradjon a Szalay-Bunkoczi duó titka - úgyis ők nyúzzák, nekik kell tudniuk, mi mire való...
Ez a kis legény is nagyon boldogan kocsikázott, a kamion kereke mellett állva pedig jól mutatja az MAN irdatlan méreteit. Ezek a dömperek vagy 4 tonna alkatrészt is elcipelnek, legyen, ha kell, márpedig kelleni szokott
Hogy ez nem versenykormány, az tuti. Minden más dakaros
Az Antara RR-ben töltött bő 10 perc után még bekukkantottam az Opel Dakar Team egyik MAN kamionjába is, a bekukkantást mondjuk úgy tessék érteni, hogy minden erőmet összeszedve törtem, másztam fel a kabinba, sőt lentről is toltak és segítettek, nehogy alázuhanjak a mélybe. Kettő plusz egy versenyülés kontrasztos, bőségtál-méretű műanyag kormánnyal, műszererdő és gigászi taposólemezek, ennyit vettem le a gyors képből. A 18.285 típusnévre hallgató, Darázsi Zsolt vezette versenykamion egyébként 450 lóerővel és 1650 Nm-rel szántja fel a földet, futóműve "természetesen" elöl-hátul merevhidas, kerekenként 2 Öhlins lengéscsillapítóval. Végsebessége 170 km/h, 100-as sprintideje 13,8 mp, kettő darab benzintankjába összesen 1000 liter üzemanyag fér. És a legmókásabb: üres tömege 7 tonna, alkatrészekkel, mindennel felpakolva meg már 9 tonnát nyom.
[BANNER type="1"]
Szalay Balázs, az eddigi 11 rajtjával a legrutinosabb magyar dakaros 1996-ban indult először a világ leghosszabb és legnehezebb tereprali-versenyén, Bunkoczi Lászlóval ez lesz a hatodik viadaluk a Szahara- vagy az Atacama-sivatagban. Az elmúlt két - már dél-amerikai - Dakart anyagi okokból kihagyták, de most visszatérnek - a január 1-jén kezdődő verseny újítása különben az, hogy Argentínán és Chilén kívül Peruban is porol a mezőny.