Egy megbízható francia eseménytelen élete - Citroën C3

Opel Astra és Daewoo Matiz egyaránt megfordult e C3 tulajdonosának kezei között, mielőtt Citroënt választott nyugodt nyugdíjas évei társául. Nem hitt a pletykáknak és a rosszindulatú előítéleteknek, miszerint a francia autókkal csak a baj lenne, pláne, hogy a családban is akad még, a C3-nál is öregebb francia típus. Az idő pedig igazolni látszik „bátorságát”, hiszen a kis Citroën kiválóan, sőt, hibátlanul teszi a dolgát, bármiféle meglepetés nélkül. Igaz, nagy hajtásnak nincs kitéve, hiszen alig több mint 100 ezer kilométert tett meg vele első, jelenlegi gazdája. 2005 nyarán újonnan került jelenlegi tulajdonosához a C3, és azóta is folyamatosan a család kedvence. Ez azonban nem jelenti azt, hogy túlzott kényeztetésben lenne része, hiszen télen-nyáron használt napi mászkálós autó. A futásteljesítményből is látszik, hogy többnyire rövidebb utakat fut az autó, így különös jelentőségű az, hogy mindig minden törődést, azaz előírt karbantartást megkap manapság is. Az olaj- és szűrőcserék mindig gyakrabban történnek az előírtnál, igaz, már nem márkaszervizben - mint az első 3 alkalommal - hanem a család többi franciáját szervizelő ismerősnél. A lényeg nem is ez, hanem hogy az autóját szerető gazda kezei között éli mindennapjait a C3, és a gondoskodást meghálálja - nem csak a Citroën, hanem minden jármű. [BANNER type="1"] Megvásárlását követő első éveiben nem volt annyira egyhangú e C3 élete, mint manapság, hiszen alig pár évesen történt vele néhány kisebb bosszantó esemény. Pedig egy új autót vásárló családban ekkor jellemzően még inkább dédelgetett a frissen beszerzett négykerekű, mint később, így végképp szomorúan élik meg, ha önhibájukon kívül történik azzal valami. Márpedig pontosan így esett ezzel a C3-mal, amikor egy tankolást követően köhögött, dadogott a motor, még jó, hogy a szervizig el tudott menni. Tudta a tulajdonos, hogy nem félretankolás történt, mégis sikerült olyan rossz minőségű üzemanyagot tölteni az autóba, amit a motor már nem tűrt el teljes tisztítás nélkül. Szintén az autó első éveiben történt, hogy nekitolattak az elejének, így cserélni kellett a bal első sárvédőt és a fényszórót, de a javítás szépen sikerült, nyoma sincs az évekkel ezelőtti koccanásnak. Csupán a hátsó lökhárító fényezésén fedezhető fel némi sérülés, egy másik nekitolatás - márkatalálkozó - eredménye, mert érdekes módon, mindkét affér társ-résztvevője is Citroën volt. Ezenkívül csupán kisebb karcolások fedezhetők fel a karosszérián, abból is jóval kevesebb, mint egy ennyi idős, eredeti fényezésű autón megszokott. Egy kivételével mindegyik nyom parkolóban szerzett „ajándék” az autóstársaktól, és egy polírozással talán valamennyi el is tüntethető. A szokásos olaj- és szűrőcseréken túl egyszer akkumulátort kellett cserélni az autóban, valamint 80 ezer kilométernél a fékbetétek is újaknak adták át helyüket, bár a szerelő bevallása szerint is kibírtak volna még jó pár tízezer kilométert. Komoly kiadásokat tehát nem támaszt tulajdonosának az autó, az üzemanyaggal is gazdaságosan bánik. 1,1 literes benzinmotorjával nagy átlagban alig 6 literes átlagfogyasztással jár ez a C3, főleg városi és városközi használattal. Télen akár 6,2 literre is felmehet a fogyasztás, az országúti menetek során viszont 5,5 literrel is eljár a kis francia. 60 lóerős motorjával persze nem versenyautó, de előzésre ritkán szánja magát vele a tulajdonos, amúgy sem siet. Viszont ma is minden hibátlanul működik az autóban, kellemes a vezetése, a futómű is egész szépen kiszűri az úthibákat, s a Citroën soha nem a sportos vezetési élményt helyezte előtérbe a C3-nál. Ilyen évjáratú autókat legfeljebb egymillió forintért kínálnak a Hasznaltauto.hu[/url]-n, és a hasonló állapotúakat biztosan sokáig használják majd még évekig új tulajdonosaik. Kérdés persze, hogy létezik-e ilyen állapotú eladó példány, ez ugyanis nem az.