Egymillió kilométert futott egy Toyota Hiace, hazánkban

Múlt pénteken, azaz 2019. július 5-én fontos esemény helyszíne volt a debreceni Toyota márkaszerviz: egymillió kilométeres kötelező karbantartást végeztek egy nyújtott karosszériás Hiace-en. Az autót 12 éve náluk vásárolta és azóta is odahordja tulajdonosa, aki elmesélte a haszonjármű történetét.[BANNER type="1"]
Amikor Balogh István vállalkozása 2007-ben kinőtte addig használt furgonját, a cégvezető csupán két dologban volt biztos: tágas és megbízható haszonjárműre lesz szükségük. „Nyáron grillkellékeket, lámpaolajat, télen tüzelési segédanyagokat forgalmazunk. Ezek szezonális termékek; amikor menni kell, hatalmas a hajtás – ilyenkor akár heti 2500-3000 kilométert is megy a Hiace, mindezt Kelet-Magyarország útjain. Pont ezért megengedhetetlen, hogy cserben hagyjon bennünket az autó. A korábbi években Carinát használtam, és úgy gondolkodtam, az áruszállító nyilván annál is megbízhatóbb lesz” – emlékszik vissza a kezdetekre Balogh István.
Vásárláskor eredetileg a dupla üléssoros, hatszemélyes kivitelt szemelték ki, ám időközben megváltozott a szabályozás, így a nyújtott kivitelű, nagyobb teljesítményű (117 LE) 2,5 literes motorral szerelt verzió mellett döntöttek. Szerencsésnek bizonyult a választás: a dupla oldalsó tolóajtón, valamint a hátsó ajtón keresztül rakodva remekül szeparálhatók az áruk. A tágas raktér, az erős motor és a debreceni márkaszervizben beszereltetett klímaberendezés ideális munkaeszközzé tette a Hiace-t, amelyet tulajdonosa eredetileg öt-hat évre, félmillió kilométeres futásteljesítményre tervezett.
„Ahogy nőtt a napi árumennyiség, úgy vált egyre szűkebbé az autó. Muszáj lett volna váltani – de mire? Az évek során egy-egy nagyobb megrendelést bérelt furgonnal teljesítettünk. Kipróbáltam jóformán a teljes kínálatot, és nem nyűgözött le, amit tapasztaltam. Az egyébként szép, tágas, új autóknak már a rövid bevetéseken előjöttek a gyengéik, így legtöbbször megváltás volt a nap végén visszaülni a Hiace-be, amely ugyan sem új, sem tágas nem volt, viszont a legkevésbé sem látszott meg rajta a kor, és soha nem állt meg alattunk.”
Ezért István meghozta az egyetlen észszerű döntést: megtartotta a Toyotát, és vett egy utánfutót. Ezt széltében és magasságában pontosan a Hiace-hoz méretezték, így sem a kilátás, sem a légellenállás nem romlott érdemben. „Beletelt körülbelül két évbe, mire megtanultam minden helyzetben tökéletesen manőverezni a vontatmánnyal. Így már praktikusabbnak is bizonyult a megoldás, mintha egy nagyobb autót vettünk volna. Télen jellemzően elég a Hiace raktere, nem kell az utánfutó, így viszont a hideg hónapokban pont befér a fűtött garázsba a kocsi. Ezért nem volt akadálya annak, hogy hetente lemossuk az alvázáról a sót – nyilván ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy néhány felületi folttól eltekintve jóformán korróziómentes a karosszéria” – mondja István, aki szerint az autó remek állapota három tényezőnek köszönhető.
„Az egyik az alapkonstrukció: nem véletlen, hogy a nemzetközi fórumokon rendre olvasni másfél millió kilométeres, problémamentes példányokról; több tulajdonos állítása szerint kétmillió kilométer körül kezdődnek a gondok olajfolyással, rozsdásodással, addig még van néhány közös évünk. Az ülésekre már újonnan üléshuzatot tettem, és az ülőlapon egyszer javítottuk a szivacsot, de a háttámla az eredeti, és semmi baja. A kormány kopott, de nem kellett hozzányúlni. Pedálgumit talán kétszer cseréltünk. A futóműalkatrészek egy része még a gyárilag beépített, a motort nem kellett javítani, sőt, még az izzítógyertyák és az indítómotor is eredeti.
A másik a szerviz. A kezdetektől a Road Service-be hordom az autót. 12 éve ugyanazok az emberek foglalkoznak az autóval, fáradtságot nem ismerve járnak a kisebb problémák végére, ahelyett, hogy a könnyebbik utat választanák. Nemcsak rendkívül kedvesek és korrektek, hanem nagyvonalúak is velem a szerviz munkatársai. A rendkívüli alkalomra tekintettel a szerviz átvállalta az átvizsgálás, a szerviz, valamint a szükséges alkatrészek teljes költségét, valamint a tolóajtó egymillió kilométert kiszolgáló görgőjének cseréjét is ajándékba kaptam. Nem véletlen, hogy még most, bőven a garanciális időn túl továbbra is hozzájuk járok.
És persze a legvégén ott van a sofőr is: a Hiace-t kizárólag én vezettem, defenzíven, türelmesen haladok vele, bármikor lemondok az elsőbbségemről, ha úgy hozza a helyzet. Kétmillió kilométert vezettem életemben, felismerem a sofőrtípusokat, mikor ki hogy fog reagálni. Egyetlen egyszer volt balesetünk, lámpánál hátulról belém jöttek, és beletoltak az előttem állóba.”
És hogy hogyan tovább? A tulajdonos szerint félmillió problémamentes kilométer még egészen biztosan benne van a Hiace-ben. Addig pedig talán a Toyota kínálatában is megjelenik egy, a Proace-nél is nagyobb, tágasabb autó, amely fájdalommentesen nyugdíjazhatná a mindent kibíró nyújtott Hiace-t…
Forrás: Smarter Media; Fotók: Road Service Kft.